Kép: Az MVLSZ archívuma
Harmadik idényét tölti Magyarországon, pedig Nataša Rybanská csak áprilisban múlt 19 éves. Amikor a tehetséges pöstyéni vízilabdázó lány Szentesre került, egy szót sem tudott magyarul. Most már a nyelvvel nincs gondja, időközben magyar állampolgárságot kapott, s bekerült a felnőttválogatottba.
Nataša a szlovák válogatottban játszott a 2014-es junior-Európa-bajnokságon és a 2015. évi Európa-játékokon. Három éve, amikor a szlovák utánpótlás-válogatott tagjaként Szentesen edzőtáborozott, felfigyeltek tehetségére az ottani egyesület vezetői, és lecsaptak rá. A szentesi klub színeiben eleinte az ifjúsági ligában szerepelt, de rövidesen lehetőséget kapott a felnőttcsapatban. Néhány hónap elteltével meghívták a juniorválogatottba, ezzel tavaly 4. lett a korosztályos Eb-n. Innen már csak egy ugrás kellett a felnőttválogatottba, amellyel idén ott volt a koreai világbajnokságon is.
A vízilabda-rajongók nyilván emlékeznek a magyar lányoknak a házigazdák elleni 64 : 0-s győzelmére. Ezen a találkozón Nataša 8-szor talált az ellenfél kapujába. Sem ez, sem egy ilyen arányú diadal nem mindennapi, az előbbi rekordként íródik be a nagykönyvbe, az élmény pedig a játékosok emlékezetébe.
A mérkőzés utáni reakciók vegyesek voltak, több volt a negatív, mint a pozitív. Mi komolyan vettük a meccset, az volt ez első megmérettetésünk a világbajnokságon, számomra ráadásul vb-premier volt, meg akartuk mutatni, hogy mit tudunk, mennyire keményen megdolgozott mindegyikünk, hogy ott lehessünk.
A vb-n első meccsét játszotta a felnőttválogatottban, de nemzetközi porondon nem ez volt a bemutatkozása. Bár az sem lehetett régen...
Tavaly márciusban Görögországban a LEN-Európa-kupában 18 évesen kaptam lehetőséget a bemutatkozásra. Nagyszerű érzés volt, bár nem sok időt töltöttem a medencében, foggal-körömmel megragadtam az alkalmat, s az első bevetésemen, az olaszok elleni szoros mérkőzésen lőttem egy gólt. A kapitány és a lányok is kedvesek voltak, s akkor megfogadtam: mindent megteszek, hogy ott lehessek ebben a csapatban.
Áprilisban volt 19 éves, ebből az utóbbi három esztendő igen zajos volt, rengeteg minden történt.
Nem voltak könnyű évek. Igyekeztem, hogy egyre javuljon a játékom, hogy minél előbbre jussak. Tizenhat évesen mentem el egy idegen országba, ahol senkit nem ismertem, nem beszéltem a nyelvet, gyorsan kellett felnőtté válnom. Kemény küzdelem volt, és még ma is az, de igyekszem olyan életet teremteni magamnak, amilyenről mindig is álmodoztam. Ehhez óriási támogatást nyújtanak a szüleim, a családom, a barátaim, hozzájuk bármikor fordulhatok, s tudom, hogy mindig tárt karokkal várnak.
Három éve még a szlovák serdülőligában játszott. Kitől jött az ötlet, ajánlat, hogy Magyarországon folytassa?
A szlovák válogatott eljárt magyarországi edzőtáborba, ott figyeltek fel rám a Szentes edzői, s megkérdezték, hogy nem szeretnék-e legalább egy idényt kipróbálni a klubban. Mindjárt rábólintottam, de az igazat megvallva eszembe sem jutott, hogy ez lesz belőle.
Mit szóltak a szülők? Nem féltették?
A szüleim mindig szabad kezet adtak nekem a döntéseket illetően, s támogattak. Az volt a válaszuk, hogy kövessem az álmaimat, hogy egy ilyen lehetőséget nem szabad elszalasztani. A döntést illetően így a saját megérzéseimre hagyatkoztam. Éreztem, tudtam, hogy helyes, ha megpróbálom. Egyébként is szeretem a kihívásokat.
Ahhoz sem volt megjegyzésük, hogy magyar állampolgár lesz?
Az egész úgy zajlott, hogy sírva felhívtam őket, hogy felkínálták nekem az állampolgárságot, s magyar leszek, így kijuthatok az olimpiára. Mit tudtak volna erre mondani?
Mi volt az első szava magyarul?
Természetesen a szia, de érdekes módon a második a tényleg, mert a lányok folyton ismételgették, és megtetszett.
Milyen nyelven folyik a társalgás a klubban?
Magyarul. Válogatott játékosként meg is követelik, hogy beszéljem a nyelvet. Nagyon megszerettem a magyart, s bár megállás nélkül tanulom, a lányoktól is sok új szót elcsípek, még mindig nem megy hibátlanul.
Milyenek voltak az első hetek Szentesen?
Emlékszem, hogy eleinte minden olyan zavaros volt, elveszettnek éreztem magam. Egy szót se tudtam magyarul, a többiek meg se szlovákul, se angolul, és a medencében olyan dolgokat csináltak, amiket otthon soha nem láttam. Sokszor vicces helyzetek álltak elő.
Mit tudott a magyar vízilabdáról?
Előtte néhányszor voltunk Szentesen edzőtáborban, s tetszett a város, Pöstyénre emlékeztetett. A klubról nem sokat tudtam, de az ugyancsak Szlovákiából származó válogatott Máté Zsuzsi, aki jó barátnőm, sok mindenben adott tanácsot.
Gyorsan haladt a ranglétrán, bekerült a „nagy” válogatottba.
Engem is meglepett, néha még ma sem tudom elhinni, hogy milyen gyorsan ment. Persze nem volt ingyen. Hálás és boldog vagyok, hogy sikerült.
Pöstyénből származik, ott nőtt fel a legjobb szlovák úszó, Martina Moravcová is. A fürdővárosban mindkét sportágnak, az úszásnak és a vízilabdának is vannak hagyományai.
Nagyon szerettem a vizet, úgyhogy amikor anyukám látott az újságban egy hirdetést, bejelentett vízilabdára. Elvitt, én beugrottam a medencébe, s azóta lubickolok. Az első percben beleszerettem a vízbe.
Az edzések mellett azért élvezhette a gyerekkort is?
Valamivel ugyan kevesebbet járhattam el a barátaimmal, nem volt egyszerű az edzéseket összehangolni a tanulással, ennek ellenére csodálatos gyerekkorom volt. Fegyelmet tanultam, azt, hogy mi a csapatszellem, s emellett azt is, hogy ha én magam nem harcolok ki valamit, senkitől sem kapom meg ingyen.
Amikor átköltözött Magyarországra, még nyilván tanult. Ezt hogy oldotta meg?
Átléptem a pozsonyi sportgimnáziumba, ahol minden segítséget megkapok, ami a vizsgaterminusokat illeti, s ezért nagyon hálás vagyok. Nem könnyű egyeztetni a sportot és a tanulást, de eddig nincs vele gondom.
Tavaly Szentesről Budapestre költözött, az UVSE Vízilabda Sportegyesület szerződtette. Az otthonához is közelebb került. Hogy érzi magát ebben a klubban, amelynek női csapata idén sorozatban ötödször nyerte meg a bajnokságot?
Közel lakom a Margitszigethez, a Hajós Alfréd uszodához, ahol edzünk, szép lakást kaptam a klubtól, mindenben gondoskodnak rólam. Elégedett vagyok.
Mi a legközelebbi hetek programja?
Nagyon kemény munka vár ránk az egyesületben, napi három edzés, kétszer medencében, egyszer pedig erősítő edzés. A felkészülés egybe van kapcsolva a válogatott edzésével, mivel januárban lesz a női Európa-bajnokság.
Az idei koreai világbajnokságon a 4. helyen végzett a magyar női válogatott, nem sikerült rajtjogot szerezni a jövő évi tokiói ötkarikás játékokra. Nem kérdés, hogy Bíró Attila csapata ott akar lenni az olimpián, természetesen Nataša Rybanská sem szeretne hiányozni.
Az a terv, hogy megnyerjük az Európa-bajnokságot, és ezzel megszerezzük a kvalifikációt. Gyerekkorom óta az olimpiáról álmodoztam, s ezért is választottam a magyar utat. Az volt az álmom, hogy azzal foglalkozzak, amit szeretek, s örülök, hogy egyben a megélhetésemet is biztosítom vele. Azt is tudom, hogy még nagyon fiatal vagyok, sok időm van, ezért igyekszem élvezni ezt az utat, a mindennapi kihívásokat.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.