Kép: Fazekas Dániel
Három éve kijelentettem: „Akkor utazom Lettországba, ha unokám születik.” Hát így történt, hogy tavaly Sára kedvéért megnéztem, hol él jelenleg a fiam a feleségével és kicsi lányával.
Régóta tudtam, hogy Lettország a Balti-tenger partján fekszik, s hogy harmadik legnagyobb városa Liepāja, ahová utazom. A sok tó láttán sem lepődtem meg, eszembe jutott, hogy 3000 kisebb-nagyobb tava van az országnak. Tudtam, hogy a letteken kívül lengyelek, svédek, németek, oroszok, zsidók éltek ott, a tenger összekötötte a különféle népcsoportokat. Az ország hol a Hanza-városok szövetségébe, hol német uralom alá tartozott, volt orosz gyarmat, majd a szovjet birodalom része. Ma független, az Európai Unió tagja. Területileg másfélszer akkora, mint Szlovákia. Lakosainak száma közel kétmillió. Kis települések, nagy mezőgazdasági területek mindenfelé, az emberek inkább városokban élnek.
Fiunk várt bennünket a repülőtéren, vele tettük meg több mint 200 kilométeres utat Liepājába, ahol először találkoztam az unokámmal. Elsírtam magam az örömtől, hogy végre láthatom. Másnap délelőttől aztán hol babakocsit tolva, hol autóval utazva fiunk megmutatta a város nevezetességeit.
A piac
A hatalmas városi piacot kétnaponta látogattuk, itt vásároltunk. A csarnokokban és sátrak alatt minden megtalálható, amit a vidék termel. Volt itt bogyós gyümölcs, zöldségfélék, sajtok, halak, helyben sütött édességek, virágok kisebb-nagyobb csokorba kötve, befőtt, fűszernövények, ruha, cipő, kaviár, gomba stb. A halaspultoktól úgy kellett elrángatni a férjemet: megvett volna mindent. Pár nap múlva már élveztük a vásárlást. Rájöttünk, hogy oroszul könnyebben megértetjük magunkat a kofákkal, hisz a lakosság fele orosz, és majdnem mindenki beszéli a nyelvet.
A nők és az étkezési kultúra
Nadrágot nőkön elvétve lehetett látni, az asszonyok, lányok többnyire színes virágos ruhát viseltek. Még az idős nénik is. Vörös hajú nőt sem láttam, mindenki szőke vagy barna volt. És kevés volt a túlsúlyos. Egyik délután tóparti grillezésre voltunk hivatalosak. Nem értettem, hogy előtte miért kell mindenféle zöldséget, gyümölcsöt vásárolnunk. Majd kiderült, hogy a helyiek nem édességet és sós rágcsálnivalót majszolnak, hanem felszeletelik a sokféle zöldséget, és kapros mártást öntenek rá. Mire a hús elkészült, a gyümölcs is elfogyott. A húsokhoz nagyon kevés kenyeret fogyasztanak.
Galéria
Templomok
Ámultunk-bámultunk a sokféle templom láttán. Az óváros utcáin sétálva egymáshoz közel megszámlálhatatlanul sokat lehetett látni. Evangélikus, római katolikus, görögkatolikus, zsidó, ortodox, kálvinista – hát ennyire sokszínű itt a lakosság. Az egyik legemlékezetesebb a 18. század első felében épült Szentháromság-templom, több mint 7000 sípjával Európa egyik legnagyobb mechanikus orgonája az itteni. Az ortodox Szent Miklós-székesegyház is lenyűgöző számtalan sárgaréz kupolájával.
A belváros
Mindenfelé macskakővel kirakott utcák, járdák. Rácsodálkoztunk a régi faházakra, melyek még a 19. század elején épültek. Az utcák sokszínűek, új téglaépületek közt öreg faházak, némelyike korhűen felújítva, míg mások ütött-kopottan, szürkén-feketén állnak. A hatóságok nem engedélyezik a lebontásukat, csak az eredeti állapot visszaállítását, amely lényegesen többe kerül. A régi faházakon kívül számos 17–18. századi, helyi stílusú piros téglaház is van itt. Nem győztük kapkodni a fejünket. Liepāja híres még szép, szecessziós épületeiről. Mondják, hogy több épült itt, mint Rigában.
A városban található az ország legszebb hangversenyközpontja, a Great Amber, 2015 novemberében adták át. Ferde falai sárgára színezett üvegből készültek. Pompázatos látvány. A nagy hangversenyterem ezer vendég befogadására alkalmas. A központ otthont ad a helyi konzervatóriumnak, egy balettstúdiónak, ezenkívül bár és zenei klub is található benne.
A Jurmala park és a tenger
Az előbbi Lettország legnagyobb parkja, 70 hektáros. Sétánk során szinte mindennap útba ejtettük. A „zenélő fa” éjjel különböző színekben világit, és zenél is. A parkban sportpályák, játszóterek, bohócelőadások, szoborkülönlegességek, büfék, virágok és fák, minden mennyiségben. És mindez úgy kialakítva, hogy a vakok és mozgáskorlátozottak is könnyedén tájékozódjanak.
Hársfák sokasága mindenfelé, egyenes sorokban, mintha ültetéskor centiméteres pontossággal mérték volna ki a helyüket. Tetszett a város tisztasága. Szemét sehol, kora reggeltől mindenhol takarítottak. Egész évben így van ez. Nagy gondot fordítanak a rendre, tisztaságra.
A tengert dűnék végtelenje határolja el a várostól. Mintha egy Coelho-könyvbe csöppentem volna. A dűnéken gyerekek csúszkáltak. A víz színe ámulatba ejtően kék. A parton színes táblák hirdetik, hogy melyik nagyváros hány kilométerre található. Fiamnak feladtuk a leckét – mire legközelebb jövünk, legyen kint az új tábla: EBED 1500 KM.
Fazekas Hilda
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.