Gyakran sír a kisbaba? Rosszul és keveset eszik-alszik? Sokszor nyűgös és nyugtalan? Vajon mi állhat e jelenségek hátterében? Mit tehetünk gyermekünk megfelelő fejlődéséért, és mit ne tegyünk, ne mondjunk semmiképpen? Dr. Jeanné Loós Anita klinikai gyermek-szakpszichológus segített eligazodni ilyen és hasonló kérdéseink tengerében.
Köztudott, hogy a csecsemők élete elsősorban a közvetlen környezetük, így mindenekelőtt szüleik gondoskodásán múlik. „Ha ez nem működik megfelelően, a gyermek önbizalom-hiányos, frusztrált, gyanakvó személlyé válhat, ugyanis a babában a szülő-gyermek interakciók jelentik az alapot az ősbizalom kialakulásához, amelyet később a szülein kívül másra is kiterjeszt” – figyelmeztet. Hozzáteszi: a baba első évét „ölelj át szorosan” korszaknak is nevezik, mert ilyenkor a kicsiknek különösen nagy szükségük van a testi kontaktusra, az ölelésre, a sok-sok szeretetre és gyengédségre. „Mindez biztonságot ad nekik, és olyan nyugodt, szeretetteljes légkört teremt, amelyben megtanulnak, képesek és mernek is megfelelően kommunikálni a felnőttekkel” – magyarázza.
Ehhez a szülőknek tudniuk kell kiolvasni gyermekük szemmel látható viselkedéséből az érzelmi állapotát. Másodszor olyan magatartást kell tanúsítaniuk, amely nem hajszálpontos utánzata a baba nyilvánvaló viselkedésének, valamiképp mégis megfelel neki, és ezt metakommunikációjukkal is tükrözik felé. „Ezt tesszük, amikor ösztönösen azt mondjuk a babának: biztosan éhes vagy már, azért sírsz” – említ egy példát. A csecsemőnek pedig képesnek kell lennie a szülői válasz helyes értelmezésére és az eredeti érzelmi élményével való összekapcsolására.
A sírás mint kommunikációs eszköz
Sokszor ragasztjuk a hisztis, akaratos, ad absurdum rossz baba jelzőket a gyakran síró, rosszul alvó-evő csöppségekre, miközben elfelejtjük, hogy ez az egyetlen kommunikációs eszközük. Vele jelzik, ha valami rossz, fájdalmas történik velük. „Az a kisgyermek, akinek megfelelő módon és időben reagálnak a sírására, vagyis az igényeire, megtanulja, hogy a világ megszólítható, van remény a kellemetlen, frusztráló helyzetek megoldására” – fejti ki a szakember, s határozottan azt kéri, hogy éjszaka se hagyjuk sírni a babát. Mint mondja, a korai életkor tapasztalatait, élményeit majd továbbviszi a későbbi életszakaszaiba, a szülei iránti bizalom pedig önállósodása és önbizalma alapja, miközben kezdeményezőkészsége és kreativitása kibontakozásában is fontos szerepet játszik.
Vannak azonban eleve érzékenyebb csecsemők, akik ingerlékenyebbek, nyugtalanabbak, vagy idegrendszeri éretlenségük következménye az érzékenységük. A babák rendkívül finom radarjaikkal érzékelik környezetük hangulati ingadozását, a stresszhelyzeteket, szüleik szorongásait, s ezeket önkéntelenül át is veszik. Emellett a fejlődési ugrások, mint például a szeparációs szorongás időszaka, is változtathat a viselkedésükön. „A csecsemő fejlődésében jelentkező problémák mind figyelemfelhívó jelek, amelyeket orvosolni kell. Ugyanakkor ezekben a nehezebb élethelyzetekben sem szabad soha negatívan minősíteni sem a babát, sem a szülőket. A szülők megértő meghallgatása sokkal többet segít, mint a minősítés, a kioktatás és a bezzegelés” – nyomatékosítja a klinikai szakpszichológus, s egyértelműen azt tanácsolja, hogy ne minősítsük a babákat se jó, se rossz jelzőkkel, hiszen a kicsik intenzív sírásukkal és passzivitásukkal is problémát, rossz közérzetüket jelzik nekünk.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.