Lenin él… de hol van?

lenin

Évtizedekig minden város főterén Lenin mutatta az utat, ült gondolataiba merülve, vagy felolvasott a népnek a saját összegyűjtött műveiből. Kőbe faragott, bronzba öntött alakjai ma javarészt raktárakban, szeméttelepeken állnak, csak kevésnek jutott az a megtiszteltetés, hogy történelmi szoborparkba került.

Szlovákia egyik leghíresebb Lenin-szobra volt a poprádi. Az ötméteres bronz Vlagyimir Iljics a helyi kórház elől indult határozott léptekkel a jövő felé, a rossz nyelvek szerint pont a kórházból menekült a gyatra ellátás miatt. Az alkotást 1988 augusztusában helyezték el az ugyancsak Leninről elnevezett parkban, amikor az elvtársak arról emlékeztek meg, hogy tanítómesterük hetvenöt évvel korábban a Tátrában járt, és megmászta a Rysy-csúcsot.

Poprádról Amerikába

A szobor csak egy évig állt felkoszorúzva a helyén, mert jött a rendszerváltás, és egyik csúfság érte a másik után. „Hol a cipőit kenték be pirosra, majd ugyancsak piros lépésnyomokat festettek a földre egészen a helyi kocsmáig, aztán táblát kötöttek a nyakába „Merre van Moszkva?” felirattal, de olyan is volt, hogy a sildes sapkájára egy kupac trágyát pakoltak. A város először letakarta a szobrot, majd elrejtette a helyi közterület-fenntartó vállalat raktárában” – mondja Rastislav Ovšonka poprádi helytörténész. Lenin akár máig is ott porosodhatna, ha Anton Danko helyi tisztségviselő, aki azóta már a város polgármestere, nem talál rá vevőt. Lewis Carpenter seattle-i származású angoltanár és műgyűjtő, aki egy ideig Poprádon dolgozott, 13 ezer dollárért vette meg a szobrot, és a saját kertjében állította fel. Hogy hogyan szállította oda, arról nem sokat tudni, de a fuvar az Egyesült Államokba biztosan többe került, mint maga a mű.

Miután Carpenter autóbalesetben meghalt, a családja Seattle városának ajándékozta Lenint. Azóta a Taco del Mar téren áll, és a talapzatánál felirat emlékezteti a járókelőket, hogy a szovjet forradalmár évtizedekre megváltoztatta Európa történelmét. Seattle lakóinak többsége mára meg is szokta Lenint, de Donald Trump elnökké választása óta egyre erősebbek azok a hangok, melyek szerint amerikai köztereken nincs helyük olyan személyek szobrainak, akik nem amerikai hazafiak voltak. A Carpenter család szívesen eladná a szobrot, de nincs rá vevő, ezért lehet, hogy újra visszakerül a kertjükbe. Akárhogy is, máris messzebb jutott, mint a legtöbb szocialista állampolgár a marxizmus-leninizmus évtizedei alatt.

Főtérről a kukák mellé

Nyitrán a színház előtti téren állt Lenin, vakító reflektorfényben, hogy a vandálok ne tudják megközelíteni. Némelyiküknek így is sikerült, a legemlékezetesebb csínytevésük az volt 1989 szeptemberében, amikor emberi ürülékkel megrakott batyut kötöttek a hátára. A tettesek nem kerültek elő, aztán már nem is keresték őket, mert Bártfay Tibor alkotása tizenöt év után távozott a térről – egyenesen a helyi közterület-fenntartó vállalat raktárának udvarára. A hűséges kommunistákat ez egyáltalán nem zavarta, november 7-én, a nagy októberi szocialista forradalom évfordulóján ott koszorúzták meg, és énekelték el neki az internacionálét a szeméttárolók mellett. 2004-ben a közterület-fenntartó és vele Lenin is más helyre költözött, azóta virágot sem visz neki senki. Az 50 ezer euró értékű szoborról a helyi képviselőtestület 2005-ben úgy határozott, hogy nem eladó, mert Nyitra múltjának része, és a volt zobori kaszárnyában egyszer létrehozandó lapidáriumban lesz a helye. De erre még Lenin is legalább annyit várhat, mint a nyitraiak arra, hogy eltűnjön a város főteréről.

A rimaszombatiak sem tudnak szabadulni a saját Leninjüktől, igaz, ő kisebb méretű, mert a tervezett ötméteres szobor (ugyancsak Bártfay Tibor műve) nem készült el. A helyi elvtársak 1988-ban rendelték és a rendszerváltáskor meg is feledkeztek róla, csakhogy a Szlovák Művészeti Alap, amely akkortájt rendelkezett arról, melyik szobrász kaphat ilyen fontos megrendelést, 1991-ben benyújtotta a számlát. Először 850 ezer koronát kért Rimaszombattól a szobor negyven centiméter magas makettjéért és a hétkilós fejrészért, majd beérte volna 290 ezer koronával is. Utóbbi összeget a bíróság 2001-ben meg is ítélte az alkotónak, így a perköltségekkel együtt Rimaszombatnak már több mint 310 ezer koronájába (10 ezer euró) került az el nem készült szobor. A gipszfejet és a makettet szívesen eladnák akár az összeg feléért is, de nincs rájuk vevő.

Lenin mint kerti törpe

A kassai Lenin-szobor a fehér háznak nevezett helyi kommunista pártszékház előtt állt, pontosan két évig. 1987 novemberében állították, és 1989 novemberében döntötték le. Meg sem álltak vele a Kelet-szlovákiai Múzeum Kassa-Sacai értéktáráig, ahol Klement Gottwald szobrával együtt várja, hogy ismét eljöjjön az ideje. Ha a múzeumnak sikerül megvalósítani a tervét, és az értéktárat megnyitja az érdeklődők előtt, akkor Lenint azok is láthatják majd, akik olyan szerencsések, hogy soha nem kellett előtte menetelniük és verseket szavalniuk.

A legjobban talán az a Lenin szobor járt Szlovákiában, amelyik ma a Trencsénhez közeli Drietomában, egy családi ház kertjében áll. A négyméteres alkotás a nyitrai szobor mása – a kommunista párt meghatározta, hogyan lehet ábrázolni Lenint, és az alkotók nem sokat bajlódtak az eredetiséggel. Városainkban háromféle Lenin-szobor váltakozott: a szebb jövő felé mutató, a könyvet tartó és a határozottan előrelépő. A drietomai könyvet tart és nagyon morcos, mintha nem tetszene neki a dolgok ilyetén alakulása. A rendszerváltás előtt nagyobb dicsőségben volt része a Pozsonyi Kerületi Nemzeti Bizottság épületének előcsarnokában állt, és ötévenként, a pártkongresszusok idején, felcipelték a második emeletre, az ülésterem elé. Ehhez a lépcsőkorlátot is le kellett bontaniuk, de mit meg nem tettek volna azért, hogy Lenin az elvtársakra vethesse vigyázó szemét. A rendszerváltás után került a szobor a trencséni Bazovský Galéria tulajdonába, onnan pedig huszonöt éve a Špaček családhoz. „Annyira megszoktuk, hogy már észre sem vesszük. Másoknak kerti törpéjük van, nekünk Leninünk. Csak akkor tudatosítjuk, hogy ez attrakció, amikor megállnak előttünk a Csehországba tartó turistabuszok, és az emberek kiszállnak a szobrot fényképezni. Egy orosz táraság egyszer még az orosz himnuszt is elénekelte a kerítésünk előtt” – mondja Blanka Špačková.

Igyatok, proletárok

A zsolnai kéttonnás, 3,75 méter magas Lenin-fej 1971 óta figyelte a katonai eskütételeket és pionírfogadalmakat. 1990-ben a Doprastav munkatársai leszerelték az üreges bronzfejet, Ján Kulich alkotását, és a fémfeldolgozóba vitték. A városban ezt sokan máig sem hiszik el, és meg vannak győződve arról, hogy Lenin, vagyis a feje még megvan, csak valaki valahol rejtegeti. 

A galántai Lenin viszont nem panaszkodhat, máig a figyelem középpontjában áll. Még 1990-ben a helyi Taverna söröző tulajdonosa, Pozsonyi Tibor vette meg 300 ezer koronáért, és a két és fél méteres bronzszobor azóta is a vendéglő udvarán figyeli, ki mennyit iszik. „Oda is írtuk a talapzatára, hogy Világ proletárjai, igyátok le magatokat (szlovákul jobban hangzik és jobban is hasonlít az eredeti jelszóra: Proletári všetkých krajín, spojte sa – Proletári všetkých krajín, spite sa – a szerk. megj.). A mai fiatalokat már nem érdekli annyira, sokan nem is tudják, ki volt, de a kommunisták november7-én vagy április 22-én, a születésnapján ma is megtisztelik egy-egy virágcsokorral. Számomra ez csak nosztalgia, ami rég visszahozta az árát, és annyira a sörözőmhöz tartozik, hogy hiába kínálták érte a többszörösét, nem adom el” – mondja Pozsonyi Tibor. Kár, hogy nem irányította a Lenin-szoborra vágyókat azonnal Nyitrára vagy Rimaszombatba, ahol jutányos áron, minden méretben kapható. 

Lenin is csak ember volt…

...és pisált, kakált is. Régen, biztosan nem akarták ilyen esendő mivoltában ábrázolni, ám akaratlanul is így sikerült, például Hódmezővásárhelyen. A városban 1970-ben döntöttek úgy a kommunista apparátcsikok, hogy ide is kell egy Lenin-szobor, és ha már lesz, legyen más, mint a többi. Nagyon más lett, nem a jövőbe mutatott, nem is a következő ötéves terven gondolkodott, hanem ökölbe szorított kézzel, összepréselt szájjal, enyhén előredőlve ült. El is nevezték a helyiek „szaró Leninnek”, és mivel a városban nagy katonai laktanya működött, a híre az egész országban elterjedt. Amikor 2006-ban megépült Hódmezővásárhelyen a kommunista korszakot bemutató Emlékpont, azt tervezték, hogy felültetik a homlokzatra az ikonikus szobrot. Az alkotó jogutódja erről hallani sem akart, még azt is megtiltotta, hogy a másolata kerüljön oda. Mivel az F. Kovács Attila tervezte épület külső megjelenésének központi eleme volt a szobor, kénytelenek voltak egy újat készíteni, ami kicsit más, de mindenkinek a „szaró Lenin” jut róla eszébe. 

A lengyelországi Krakkó Nowa Huta városnegyedében 2014-ben avattak fel egy pisilő Lenin-szobrot. Az alkotás azon a helyen látható, amelyen 1973-tól 1989-ig egy hat és fél méteres, héttonnás bronz Lenin állt. Olyannyira rendíthetetlenül, hogy sem felrobbantani, sem feldarabolni nem tudták, végül egy svéd üzletember vette meg, aki a saját parkjában tartja. Nowa Hutába az ArtBoom fesztivál keretében tért vissza a szobor kicsinyített mása. Malgorzta és Bartosz Szydlowski alkotása ugyanolyan testtartásban áll, de neonzöld színű és vizet pisál. Széllel szemben, mert most nem épp fényes szelek fújnak…

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 46. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?