Kiskövesdről a magyar válogatottba

Több klub is felfigyelt a tehetséges lányra, ő a BVSC-t választotta. Onnan került be az utánpótlás-válogatottba, tagja volt a vb-bronzérmes U18-as csapatnak, az U19-es együttessel pedig csak épphogy lecsúszott az Eb-dobogóról.

Zajosak Máté Zsuzsa mindennapjai. Reggel edzés, majd iskola, este edzés. Erőltetett menet. Hozzá még a meccsek. Pár napja már a rájátszás miatt izgult a BVSC-Zugló játékosa. Két összecsapás után döntetlen volt az állás a Dunaújváros ellen, a harmadik összecsapáson dőlt el, s ebben Zsuzsi góljai is segítettek a csapatnak, hogy bejutottak a bajnoki döntőbe. Annak is köszönhetően, hogy a zuglói együttes nagyon együtt van, összetartó. Zsuzsi azt mondja, ilyen jó társaságban még soha nem volt.

 

A sűrű program megengedi, hogy hazaugorj Kiskövesdre?

Szilveszter óta csak egyszer voltam otthon, de a szüleim feljönnek a meccsekre.

 

Áruld el, hogy kerül egy kis kelet-szlovákiai faluban született lány Budapestre pólózni.

Úgy mondanám, hogy jókor voltam jó helyen. Folyamatosan alakultak a dolgok, először Sátoraljaújhelybe kerültem, onnan Kassára, utána Egerbe, végül Budapestre. Még ekkor is nagyon fiatal voltam, tizenhat éves. Nehéz volt egyedül, de megérte.

 

Zemplénben, ahogy ismerem az ottani iskolákat, lehet labdajátékokat játszani, atletizálni. De pólózni! Hogy jutott eszedbe, hogy épp ezt válaszd?

Az is véletlen volt. A szüleim testnevelő tanárok, és azt akarták, hogy kezdjek valamihez. Anyukám mondta, hogy Sátoraljaújhelyre lehet járni vízilabdára, s az csak jót tesz majd nekem. Elmentem, egy-két edzés után nagyon megtetszett, így aztán már rendszeresen eljártam. Amikor Kassán voltam, az ottani edzők is sokszor mondták, hogy nagyon jó alapokat kaptam a zempléni klubban.

 

A szüleid hol tanítanak?

Anyukám Bodrogszerdahelyen az alapiskolában, apukám jelenleg nem tanít, a gyermekotthon igazgatója.

 

Hány éves voltál, mikor elkerültél otthonról?

Mindig utazgattam: tízéves koromban már reggel hatkor keltem, mentem Tőketerebesre iskolába, tanítás után irány az edzés, este hatra-hétre értem haza, akkor kezdtem el tanulni. Tizennégy évesen kerültem Kassára; ott kollégiumban laktam, csak hétvégenként jártam haza.

 

Nem féltettek a szülők? Benned sem volt félsz?

Mindig volt mellettem valaki, és volt valamilyen programom, nem kellett félnem. A szüleim biztosan izgultak, de úgy neveltek, hogy meg tudjam állni a helyemet a világban.

 

Soha nem is keseregtél, hogy »haza akarok menni, én bizony ide többet nem jövök«?

Nem, hál’ istennek nem volt ilyen. Olyan igen, hogy nem ment úgy, ahogy kellett volna, vagy nekem lett elegem, de utána mindig történt valami jó, ami átlendített rajta, s tudtam, hogy aztán jobb lesz. Ez még mindig beigazolódott.

 

Eger, Kassa mégsem olyan nagy város, mint Budapest. Emlékszel még arra a napra, mikor először megérkeztél, s ott maradtál a kis holmiddal?

Sírtam, amikor anyuék beültek az autóba és elmentek. Nagyon nehéz volt, de új embereket ismertem meg, s ez jó kis kaland kezdete volt, nagyon érdekes. Azért gyakran hívtam fájó szívvel a szüleimet, de ők mindig biztattak.

 

Gondolom, hogy már előzőleg megedződtél Kassán és Egerben. Ki volt a legnagyobb támaszod a fővárosban?

Az edző, Petrovics Mátyás és a csapattársaim, ők mindig ott voltak nekem.

 

Hány hozzád hasonló fiatal van a klubban? Milyen a korösszetétel?

Vegyes. Vannak idősebbek, egy csapattársam pont velem egyidős, de vannak fiatalabbak is.

 

Mindjárt érezted, hogy az idősebb, tapasztalt játékosok felkarolják a fiatalokat?

Azonnal, ezért is szeretem, tisztelem őket. Rengeteget tudok tőlük tanulni. Nagyon segítőkészek: ha valami nem úgy megy, ahogy kell, akkor kijavítjuk,

 

Mikortól érezted, hogy megállsz a saját lábadon?

Még nem mondhatnám, hogy meg tudok állni, de igyekszem.

 

Mi a legnehezebb az önállósághoz vezető úton?

Az, hogy bár nem vagyok egyedül, a családom nincs velem, s egyedül kóválygok a nagyvárosban, mindent nekem kell egyedül megoldanom. Nyilván felhívhatom apát, anyát, hogy »légyszi, most segítsetek«, de nagyon sokat kell nekem elintéznem, nekem kell utánajárnom mindennek.

 

Ez egyrészt jó is, mert megedződik az ember.

Hát igen...

 

A pályád fokozatosan ível felfelé. A tehetségeden kívül kitartás, fegyelem, erős akarat kellett hozzá. Ezeket otthonról hoztad magaddal?

A tehetséget természetesen örököltem, a kitartást is. Ilyen a természetem, így neveltek a szülők, s ez megmaradt bennem, és vitt előre. Nem hagytam, hogy bármilyen külső körülmény befolyásoljon a kamaszkorban sem.

 

A korosztályos válogatottba mindjárt bekerültél, s nagyon korán behívtak a felnőttkeretbe is. A tavalyi riói olimpiára is volt esélyed kijutni, végül nem sikerült. 2020-ban Tokió viszont elérhető számodra.

Igaz, hogy most nem ez az elsődleges cél, de ott van a többi fontos dolog között. Egyébként a kazanyi felkészülésnek úgy vágtam neki, hogy bármi legyen a vége, rengeteget tudok fejlődni, és így is lett. Nem vesztettem, mert tényleg nagyon sokat tanulhattam.

 

Áruld el, mi most az elsődleges célod.

Az országos bajnokság, a minél jobb helyezés. Utána a válogatottban való szereplés: szeretnék stabil kerettag lenni, hogy a kapitány mindig számíthasson rám.

 

Mi Máté Zsuzsi legnagyobb erénye, fegyvere a medencében?

Nagyon sokan azt mondják, hogy az erő. Nem tudom... teszem a dolgomat, igyekszem valami újat is előhozni magamból.

 

Miben kell rákapcsolni, miben kell javítani? Ezt te magad is érzed?

Óh, persze... Rengeteg dolog van, amiben fejlődnöm kell. Szerintem soha nem lesz olyan, hogy mindenben kiváló leszek, mindig akad valami, amin csiszolni kell. Ezért is járok napi két-háromszor edzeni, hogy egyre jobb legyek.

 

Szoktál tervezgetni?

Igyekszem. Próbálom a napjaimat maximálisan beosztani az edzés és az iskola miatt.

 

Mit tanulsz?

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen rekreációszervező szakra járok.

 

Akkor majd viszed Kiskövesdre a turistákat.

Az biztos!