Kellenek az ünnepek!

<p>&bdquo;Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz &ndash; mondta a róka. &ndash; Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal, fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság.</p>

De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra is.

– Mi az, hogy szertartás? – kérdezte a kis herceg.

Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek – mondta a róka. – Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól.”

(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg, Móra Könyvkiadó, 1975)

 

Miért van szükség az ünnepekre?

Az ünnepek olyan napok, amikor másképp kellene telniük az óráknak, mint a hétköznapi rohanásban. Lehetne idő beszélgetésre, lassú étkezésekre, és az esetleg régen látott rokonok, barátok fogadására. A mai élethajszás hétköznapokban a hosszú hétvégéket jelentő ünnepek nagyon jól jönnek. De kicsit más szempontból, mint régen. Vannak, akik ilyenkor pótolják be a lemaradásukat a (hazavitt) munkában, mások örülnek, hogy végre nem kell kimozdulniuk.

Az idilli kép, miszerint díszbe öltöztetett szívvel és ünnepi ruhában töltjük ezeket a napokat, már nem egyértelműen igaz. Távirányító, számítógép, kanapé. És ne csengessen be senki. Régen lassabb időben éltünk. Ez azért volt bölcs, mert így kénytelenek voltunk megtanulni saját érzelmi apparátusunk működését. Az egész gyermekkor arról szólt, hogy megnöveljük a reakcióidőt, hogy képesek legyünk késleltetni az azonnali szükséglet-kielégítést. Ma gyors az élet és az érzelmei.

„Nincs időnk megélezni a fejszét, mert vágni kell a fát!” Thomas Hylland Eriksen A pillanat zsarnoksága című kötetét azzal kezdi, amivel általában minden „régi típusú” gondolkodó: lehet, hogy kultúrpesszimistának, esetleg kultúrkonzervatívnak fogják őt gondolni, de akkor is leírja, hogy olyan társadalomban élünk, ahol már nincs idő egy öt centiméternél hosszabb gondolat végiggondolására.

A gyors érzelmekkel az a probléma, hogy nehezebben átélhetők, és nem igazán hagynak nyomot. De ha hagynak is, akkor az általában negatív, és hosszabb ideig tart, mint egy általánosan megélt fájdalom. Ha nincs idő megélni az érzelmeinket, nincs időnk feldolgozni sem őket. Sem a jókat, sem a rosszakat.

Pedig a karácsonyi pillanatokban találhatnánk olyan meghitt helyzeteket, amelyekben kicsit megnyugodva arra gondolhatnánk: milyen szép is az élet, és mennyire jó, hogy mi ezt láthatjuk!

 

Mi mindenre nincs időnk?

Elsősorban valószínűleg a saját élményű érzelmek átgondolására, melyek pedig jelzések arra nézve, mit éltünk át, és hogyan reagáltunk rá. Másodsorban talán minden olyan érzelmi folyamatra, amely még múlt századi módon lassú, és nem lehet felgyorsítani.

Pedig a szünet, a megállás hiánya oda vezethet, hogy elveszítjük az ahhoz szükséges távolságot, hogy megfelelő rálátásunk legyen az adott célra vagy helyzetre. Az ember belefullad a részletekbe, és elveszti a megfelelő perspektívát. A gyorsulással a bizonytalanság is megnő. Minél kevesebb lassú idő áll rendelkezésünkre dolgaink végiggondolására, annál nagyobb a veszélye annak, hogy hibát követünk el.

Az információs társadalomban nehezen tudjuk magunkat távol tartani az információtól, és a szüneteket gyors idővel töltjük ki – írja Eriksen, s hozzáteszi: ahhoz képest, hogy időkímélő technológiai fejlesztések állnak rendelkezésünkre, egyre kevesebb az időnk, és szemlátomást sikeresen válunk rabszolgáivá annak a folyamatnak, amely által fel kellett volna szabadulnunk. A régi idők időkezelése már tényleg a múlté.

Ha például egy fontos mailre várunk, valószínűleg nem állunk fel a gép elől, hanem megnézünk valamit, míg megérkezik, esetleg játszunk, megnézzük, ismerőseink közül kivel lehetne kicsit chatelni, egyszóval már nem használjuk az időt, amely felszabadult, ahogyan régen tettük volna.

Amikor még papír alapú levelezés volt, az ember megírta a levelét, elment a postára, feladta, aztán hazament, és végezte a dolgát. Tudta, hogy legkorábban napok múlva kap választ, nem kapkodott és nem nyugtalankodott. Ma megírjuk a levelet, rányomunk a küldés gombra, aztán várunk. Ha fontos a válasz, akkor akár öt-tíz percenként is ránézünk a postafiókra, hogy jött-e valami. Ha tényleg nagyon fontos, akkor körülbelül egy óra múlva már azt fontolgatjuk, hogy még egyszer elküldjük a levelet. Ha még ennél is fontosabb, akkor körülbelül két óra múlva küldünk még egy levelet, melyben megkérdezzük, hogy az első megérkezett-e, avagy küldjük-e el még egyszer. Talán már nem is gondoljuk, hogy türelmetlenek vagyunk, hiszen mindössze csak használjuk a technológiát, ami észrevétlenül megerősítette a gyorsulás igényét érzelmeinkben is. Ha valamit pár perc alatt el lehet érni, meg lehet kapni, akkor miért várnánk órákat vagy napokat?

 

Gyors fogyasztók lettünk

Az élet sebessége többek között a fogyasztási igények felgyorsulásához is kapcsolódik, és ez alól nem lett kivétel a karácsonyi ceremónia sem. A ma üzenete nem az, hogy „gyűjts érte, és vigyázz rá”, hanem „gyorsan vedd meg, és aztán cseréld le”. Ez egyértelműen jelzi, hogy a múlt századi elképzelésünk, mely szerint a dolgok lassan romlanak el, és időtálló a garanciájuk, már nem működik. A fogyasztói társadalomban mindez természetes, azonban együtt jár majd azzal, hogy a „fogyasztó” állandó sürgetettséget érez arra, hogy haladjon a trendekkel, ne kelljen bajlódnia hibákkal, és főleg ne kelljen türelmet tanúsítania, ha egyszer nincs ideje rá. Marketingkutatásokból tudjuk, hogy főleg élményvásárlásra törekszünk, ahol a költés jó érzelmi élménnyel párosul, s megerősít bennünket abban, hogy trendi csoporthoz tartozunk. A fogyasztási hullámban nyilvánvalóan felerősödik az igény arra is, hogy az ajándékozás se legyen probléma, hanem könnyen és gyorsan elintézhető legyen.

Amikor valaki azzal szembesül, hogy tulajdonképpen évek óta ugyanazt az ajándékot kapja egy rokontól (nyakkendő, arckrémek, rémes ajándékcsomagok), láthatja, hogy az ajándékozó ismét gyorsan letudta a dolgot, nem sok időt töltött azzal, hogy végiggondolja, mivel is lephetné meg szerettét.

 

„Nincs annyi türelmem”

Az érzelmek működésének bármely területét tekintjük is, egy alapvető jellemzőt nem árt tudnunk. Bármennyire gyorsuló legyen is a világ, az ember személyisége még eléggé múlt századi módon van „bekötve”, azaz bár értelmi eszközökkel sok mindent felfoghatunk, érzelmi feldolgozásunk sokkal lassúbb folyamat. De ebben a helyzetben a türelem hiánya párosulni fog azzal a megtévesztő érzéssel, hogy „gyorsan és jól kellene csinálni”, hogy sürgősen meglegyen az eredménye. A karácsonyon is sokszor „túllenni” szeretnénk, nem pedig megéljük, ahogy egy lassabban csordogáló időben tennénk.

Persze a romantikus filmekből ismert jelenet, a hópelyhek szállingózása közben párás szemekkel nézett fenyőfa mindenkit melegséggel tölthet el, mégis azt látjuk, hogy ezt kevesen tudják megélni, és nem a hópelyhek hiánya miatt.

Érdemes lassítani, bármilyen gyors legyen is az élet. A lassan járj, tovább érsz bölcsessége különösen érvényesnek tűnik manapság. Hiába gondoljuk azt, hogy öles léptekkel végigvágtázva az életünkön majd egy adott pillanatban eljön a pihenés, lassítás ideje, ezzel sokszor illúziót kergetünk. Mert amikor elértük ezt a pillanatot, könnyen lehet, hogy az akkori érzelmekkel épp máshogy látjuk, és tovább folytatjuk a rohanást.

Ebben a hajtásban lehetne megállni pár napra, és csak gyakorolni a „lét” perceit. A saját életünkben lenni tényleg annyi, mint képesnek lenni türelmetlenség nélkül hagyni, hogy érzelmeink átjárjanak bennünket.

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?