<p>Benne vagyunk a vakációban. Így vagy úgy, iskolásként, iskolások szüleiként, nagyszüleiként, iskolástalan munkavállalókként mindnyájan benne vagyunk. Merthogy nyár van, a vakáció ideje. Utazunk vagy sem, messzire vagy közelre kirándulunk, odahaza lazítunk, egyre megy, ilyenkor mindannyian nyaralunk. </p>
A múlt héten azt olvastam a Vasárnap Lélek mellékletében, milyen áldásos hatása van ránk nézvést a természetnek, most pedig Vrabec Mária riportjában, hogy egyre igényesebbek vagyunk, ami az utazásainkat illeti. Közép-európai viszonylatban már az élmezőnybe tartozunk. Ugyanakkor nagyszerűen nyaralhatunk idehaza is, olyannyira idehaza, hogy odahaza, vagyis otthon. Erről meg Ferenczi Éva, a Háztartás praktikus melléklet szerkesztője győz meg minket, rengeteg pihenési, kikapcsolódási, feltöltődési lehetőséget mutatva a saját házunkban. Szóval, benne vagyunk, nyaralunk mindnyájan.
Én is. Nyaralva indulok reggel a szerkesztőség felé, és nyaralva repülök haza estve, amikor még mindig ragyog rám a nap, és hétvégente nyaralva teregetem az erkélyen a mosott ruhát, a világért sem hagyva másra, hiszen ennek a nyári teregetésnek megvan a maga külön varázsa. Városi társasházak ligete az erkély, színes muskátlik és petúniák közt teregetni tiszta élvezet. Mondjuk, leszámítva, hogy olykor annyira orrfacsaró az öblítőszag (illat!), hogy teljesen elnyomja a petúniákét és egyéb illatos virágokét. Sőt, néha a szemem is csípi, nem csak az orromat facsarja, holott jómagam a hagyományos mosásmódok preferálója vagyok (szóda, ecet, só, cukor, pirospaprika… ja, az már a főzés!), de valamelyik szomszéd mindig tereget. Más is nyaral, nem csak én. Nem is tudom, emlékszik még valaki azokra a frissen mosott, frissen száradt, jó napszagú ruhákra? Én próbálom visszaidézni ilyenkor, nyaralásaim idején legalább ezt az illatot, de mára már a szomszéd öblítője olyan méreteket öltött, hogy az én natúr teregetett ruháimból is az árad. Most értettem meg, ezen a nyáron vakációzva a ligetemben, mit jelenthet a Te jó szagú Úristen! mondás, mert fentről jön, a (l)égből jön, elárasztva ligetet, be a nyitott ablakon a szobába, a szobából a lakás egyéb helyiségeibe. Hát, nincs büdös nálunk, az biztos, legalábbis nyáron bizton nincs. (Azt azért meg kell jegyeznem, hogy én magam nagyon nem szeretem a mű virágpárlatot.) Tehát mindig az aktuális divatillatok közt nyaralok, és akkor sem érzem már a friss, ropogós tisztaságszagot, amikor vasalok.
Jut eszembe, levelet is kaptam a héten. Egy nagyon-nagyon kedves ismerősömtől, akiért alattomban már régóta aggódtam, mert nem volt igazán jól. Nagyon megkönnyebbültem a levél olvastán, a tartalma, a hangulata egyértelműen jelzi, hogy írója erős. És derűs. Azt írja, mindig sírok vezéreiden, nagyon nem jó idők járnak, bizony, nagyon nem jók. De azért írj, kérlek, a sorok közé csempészve valami bíztatót is már. Honnan kapunk ilyet, ha nem Tetőled? Ezzel nyilván nem vagyok egyedül. Kitartás, egy kis mosoly... (én meg itt ülök a sír szélén, oszt osztom ám az észt, mi?) No, komolyra a dolgot! Semmi sír... hess! Mosoly... nem... nevetés... nem… hahota... nagy, hangos, sokaknak nagyon kell. Aztán csak legyints, á, csak egy kerge olvasóm... Olvasom többször egymás után a sorait, és hol hahotázom, hol mosolygok, hol a könnyeim törlöm (mert csípi a szemem az öblítő). Az utóbbi időben egyre csak kísér a szag, érzem már akkor is, amikor a szerkesztőségben nyaralok, mindig van valaki, aki frissen mosott ruhát vesz magára, szóval itt sincsen büdös. Benne vagyunk. Benne vagyok. A nyárban, a vakációban, azoknak a szerencséseknek a társaságában, akiknek mindig akad valakijük, aki túl az orrfacsaró, szemet maró illatfelhőkön is, túl a komor falakon is átkiabál: nevess, nyaralj!
Aki kordában tart.
Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő
---------------------
Más alkalommal egy VASÁRNAP a barátnőmmel valahová készültem, és gondosan vasalgattam a ruhámat.
Inkey Alice: Alsógödi Amarcord
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.