Hol keresselek? Ismerkedés a 21. században

lelek
Érdekes

„Egy év alatt lebonyolítottam kb. 100 randit. Igazán nem mondhatom, hogy nem tettem oda magam, mert folyamatosan a Tinderen lógtam. Mindenkinek válaszoltam, még azoknak is, akikről elsőre tudtam, hogy nem lesz ez oké, mert mondjuk, képtelen helyesen írni. Na. És akkor most vagy az van, hogy folytatom tovább, mert a nagy számok törvénye értelmében csak találok egy normálisat, vagy hagyom az egészet a francba… De akkor hogy lesz kapcsolatom?” (35 éves nő)

Az online tér és az ismerkedés

A 21. századi párkapcsolatnak immár két terepe van, és a hagyományos, offline élet mellett bizony sokszor döntő az online tér, a közösségi média világa és az okoseszközök alkotta triász. Utóbbival vigyázni kell, mert itt az érzelmi reakciók felgyorsulnak, az azonnaliság élménye és a komoly sürgetettségérzés miatt. Olyan ez, mint a tűzijáték és a tűz: az online térben kialakuló kapcsolat valódinak látszik, gyorsan felgerjed, mindenki nagyon szeretné megtalálni a párját, hamar elkezd vonzalmat érezni a másik iránt, könnyen szerelmes lesz. Holott az online térben két ember nem beszélget egymással, hanem ír és olvas; a közlés általában szűkre szabott, lényegre törő, és a szociális megfelelés irányába megy, azaz mindenki a jobbik arcát mutatja. Az ember – személyiségéből adódóan – ráadásul profi abban, hogy akár három információból simán felállítson egy személyiségprofilt – általában olyat, amilyet ő szeretne látni.

Ez valójában természetes érzelmi folyamat, a vágyott párkapcsolat és a lehetséges jelölt együttese olyan késztetés, amely villámgyorsan beindítja a fantáziákat. Ilyenkor komoly akaraterőre lenne szükség, hogy ezt leállítsuk, hisz annyira jó ábrándozni és bizonyítékot találni az igazunkra egy-egy mondatban, amelyet olyan ember írt le, akit sosem láttunk, és valójában fogalmunk sincs arról, hogy milyenek a valódi tulajdonságai. Az online térben az érzelmek mindig gyorsabban, iszonyú sebességgel formálódnak, és ettől tűnnek úgy, mintha érési folyamaton mennének át. A megkapott információ ugyanis úgy találkozik össze a meglévő vágyfantáziákkal, hogy keletkezik egy hozzáadott jelentéstartalom. Kitöltődnek a hiányos információk közötti hézagok, és már ott is egy kerek történet. Ennek pedig majdnem biztos, hogy csalódás a vége, hiszen az idealizált képhez képest mindig jóval prózaibb valaki fog szembejönni. Az online térben tehát a ma szerveződő párkapcsolatok sokszor illuzórikusak, és csalódást okoz a valósággal való konfrontáció. A valódi érzelmek kialakulása, kimutatása és a másikban való felfedezése csak személyes jelenléttel történhet meg. Egymás finom jelzéseinek kódolásához valódi benyomások kellenek. Ehhez viszont ki kell jönni az online térből, és az ismerkedést valódi beszélgetéssel – lassú időben – kell elkezdeni.

Régen és ma

Az internet előtti időben egy párkapcsolat kezdeti szakaszát mindenki szerette: volt benne kíváncsiság, érdeklődés, fantázia, vágyakozás, de emellett biztonságérzés is, hogy van a másik. Tény, hogy – egy amerikai pszichológust idézve – nem volt cél, hogy kitoljunk egymással, vagyis a kimondott mondatok és megbeszélt randevúk nyugodt érzelmeket is tartalmaztak, nemcsak a kezdeti „bizsergést”. Nem kísérte szorongás ezt a folyamatot.

Ma többnyire az a benyomásuk a kutatóknak és a klinikusoknak, hogy a 25 és 40 közötti emberek többsége, ha lehetne, ollóval vágná le ezt a kezdeti udvarlást és ismerkedést a kapcsolatokról, mert arra a biztonságra vágyik igen gyorsan, hogy a másik „legyen meg”, hogy kezdődjön el a kapcsolat. Vagyis inkább folytatódjon.

Tehát a párkapcsolatokban életkortól függetlenül elég erős sürgetettség érződik, és ez jelentheti azt, hogy a kíváncsiság helyett a szorongás vezet az érzelmek között. Ha valaki a szorongásait akarja csökkenteni, az olyan erős nyomás és érzelmi működés, amelyben a jó érzések kezdenek megváltozni. Erre például a férfiak elég hamar reagálnak, méghozzá úgy, hogy eltűnnek, nem jelentkeznek többet. Ebben a sürgetettségben az előreszaladó érzelmek mellett van egy másik dolog is: az online tér gyorsasága és az érzelmi kielégülés gyorsasága értelemszerűen megjelenik a levelezésben. Tehát ha írtam neki, akkor azt várom, hogy azonnal reagáljon, és ha ez nem történik meg, sokan türelmetlenek lesznek: „Miért csinálja ezt velem? Miért akarja, hogy szorongjak, hogy dühöngjek?”

Egy előadásom után a moderátor feltette a közönségnek a kérdést: Hány perc türelmük van ahhoz, hogy a másik – a leendő társ – válaszoljon, ha küldtek neki egy üzenetet. Az eredmény megdöbbentő volt. Nagyjából öt percnél húzták meg a legtöbben a határt, mert véleményük szerint ez a legkevesebb, ami elvárható, „hiszen írtak neki”, úgyhogy illene válaszolnia. Arra a kérdésemre, hogy nem lehet-e, hogy a másiknak esetleg valami fontos dolga van, netán dolgozik, esetleg valakivel beszélget, vagy épp csinál valamit, elutasító válaszok jöttek. Ez még felnőtt emberekben is kisgyerekkori sürgetettséget indít el. Ezt hívjuk azonnali érzelmi szükségletkielégítésnek, ami elvben az életkor előrehaladtával egyre nagyobb reakcióidőt jelentene. A gyorsaság igénye tehát sokakat visszavisz egy olyan érzelmi állapotba, ahol a másiknak a létezését nem a saját érzelmeiben alkotja meg, hanem kézzelfogható bizonyosságot akar.

Szép lassan kellene

Ma már kutatási adatokból tudjuk, hogy a közösségi média használata öt perc múltán oldja az önkontrollt, ezért az ismerkedés alatti csetszövegek nem biztos, hogy azt a vonalat, azt a tematikát követik, amelyet egy szemtől szemben folytatott beszélgetés. Az oldódó önkontrollal ilyenkor nagyon sok olyan információ kijön, amely túl korai. Lehet, hogy régimódian hangzik, de bizonyos dolgokról bizonyos idő elteltével lehet beszélni. Akkor, amikor már van empátiával és bizalommal feltöltött érzelmi tér, amikor a két ember megismerte már egymást annyira, hogy ne egy kirakott információ alapján ítéljen.

A kutatásokból már azt is lehet látni, hogy az online kommunikáció rosszat tett a szeparáció tűrésének és az önmagunkkal való érzelmi viszony kialakulásának. Ez a két dolog ugyanis egymással szorosan összefügg. Ha minden pillanatban kapcsolatba tudunk lépni valakivel, akkor egy percet sem kell egyedül lennünk. Ahhoz azonban, hogy legyen egy jó párkapcsolatunk, elengedhetetlen, hogy kiegyensúlyozott, jó érzelmi viszonyunk legyen önmagunkkal. Különben a másik embernek, a leendő társnak rögtön „házi feladata lesz”: biztonságot kell nyújtania egy olyan szakaszban, amikor ezt még mindenkinek önmaga érzelmi készletéből kellene megalkotnia.

Ha egy ilyen kezdet után látszólag elindul egy párkapcsolat, akkor az tényleg csak látszólag indul el. Az emberek részt vesznek együtt különböző élethelyzetekben, a szex gyorsan eljön, és elkezdődik egy olyasfajta működési mód, amely nagyon jó, ha már tényleg ismerjük egymást. Ebben a gyorsított üzemmódban azonban nem ritka, hogy amikor a két ember egyszer csak meglátja egymást egy valós helyzetben, akkor olyat lát, amire nem volt felkészülve, sőt nem is gondolta volna, hogy a másikban ilyen érzelmek vannak, hogy így működik, viselkedik.

Annyira könnyű azt gondolnunk, hogy a másikban van a hiba! Bár ezt senki sem szokta szeretni, mindenféle párkapcsolati helyzetben igaz az, hogy 50-50 százalék a felek felelőssége. Ha valaki azt érzi, hogy mindig ugyanaz ismétlődik vele, hogy már megint nem kellett senkinek, már megint ugyanolyan jött szembe, már megint egyedül kellett hazamennie, akkor azért nem baj, ha leül, és felteszi magának a kérdést: miért csinálom ezt magammal? Ez az a kérdés, amelyet mindenki utál, mert inkább szeretjük azt gondolni, hogy a dolgok „történnek” velünk. Az időkényszer és a sürgetettség érzése az önmagunkkal kapcsolatos elvárásokban is megjelenik: azonnali megoldást akarunk a problémáinkra. Ezért fontos, hogy megpróbáljunk lassítani és jóban lenni önmagukkal.

Érdemes átgondolni, hogy miről árulkodik a sürgetettség érzése, és nem kell négypercenként megnézni, hogy a másik létezik-e. Ha a dolog nem működik, akkor sem fog, ha négypercentként ránézünk online, és stratégiákat gyártunk, hogy a másikból mivel válthatnánk ki a megfelelő reakciót. A várakozás örömét lehet élvezni, de ehhez bizalom és önbizalom kell. Ezekhez pedig elengedhetetlen a lelassulás.

Tari Annamária pszichoanalitikus

A teljes cikk a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?