<p>Petőfitől irigyeltem el a fenti címet. Ő ugyan egy zord, fagyos, szélviharos téli napról ír, most meg tavasz van, tündöklő tavasz, szinte nyár néhanap, de az a fránya boldogság csak nem bír már lecsapni ránk, amúgy végérvényesen, mert az aprócska, de igazi pillanatait meg nem is veszi észre a nagyot harapni szerető, élvezeteket harácsolni akaró oktondi halandó.</p>
Hol a boldogság mostanában? Kigyúrt izmú, termetes negyvenes, állig tetovált macsóképű egy icipici ölebet sétáltat pórázon (gondolom, hogy meg ne szökjön tőle, s jókat nevetek), a kutyuson kockás mellényke, hasonló gatyácska (jókat nevetek), huncutkodva ugrabugrál, s hirtelen valami ínyencséget nyalogat a fűben, mire macsónk elbömböli magát: fúúúj, te buta, koszos, büdös, mész onnan!
Hol a boldogság mostanában? A kukák között sertepertél, helyes arcú, rosszul öltözött, iskolatáska húzza vézna vállait, sűrű, hosszú haja lazán összegumizva, lopva keresgél, talál is, zacskóban kiflit, vajas kenyeret, megmarkolja, hirtelen mozdulattal a táskába csúsztatja, indul, hamarosan kezdődik a tanítás.
Hol a boldogság mostanában? Letudtuk, túl vagyunk a húsvéton is, bosszankodtunk eleget a bolond bevásárlás miatt, pedig ez a pár jeles nap mégiscsak ünnep a vallásosnak is, az ateistának is, gondolná a naiv. Nem sokat törődtem vele, mondja valaki mögöttem a boltban, el is mentünk wellnessezni, kit érdekel, ha a rokon gyerek olyan maradi, hogy eljönne esetleg locsolkodni, a barátnőm is bezárta az ajtót, mintha nem is lenne otthon, volt ez a négy szabadnap, ugye, hát kihasználtuk, igaz, az uram úgy berúgott, a marhája, hogy egyedül mentem este szórakozni, pedig amúgy meg akcióban jutottunk hozzá (folytatja már gondolatomban sok unalmas és hazug házasság, sok unalmas és hazug párja), hát mentünk, ez most a módi, beszerveztem volna a szomszédasszonyt is, mondja, de ő ilyenkor otthon szeret, „barátságos, meleg szobában”… Ám félre rosszmájúság, tényleg nem divat a locsolkodás, pedig régen a fiús anyukák jó kis rakott krumplit süthettek másnap a begyűjtött pirosakból.
Hol a boldogság mostanában? Munkába igyekszem a minap, rügyező fasor alatt hallgatom a fenti füttyös koncertet, hát egy krúgató galamb meg nem a fejemre ejt egy kis „üdvözlést”? A meglepetés után akkorát nevettem, hogy hátranéztek a járókelők. Még a munkában is vigyorogtam egész nap.
Hol a boldogság mostanában? Hűvös hajnalon didereg a pici madár a fa tövén megbújva, narancsszínben izzó, hatalmas, fénylő napkorong kísér utamon, hát akkor most hogy döntsem el, vajon az ég csodái a szépségesebbek, meghatóbbak, avagy a picinyke, fázó, ennivalót kutató szürke kis veréb, cinke, fakopáncs? Jön felém, felkínálkozik, vigyem magammal. Vinnélek is kis bolondom, vagy itt maradnék veled boldogságot szippantgatni. Csodák hát vannak, jönnek percenként, bizony!
Hol a boldogság mostanában? Idős néni mellettem, széket adnak alá, nem tud sokáig állni, egy verseny legjobbjait díjazzák, s amikor elhangzik a név, a néni arca felderül, körbenéz, angyali mosollyal mondja: ő az én fiam, s mi, a körülötte állók mintha éreznénk a boldogság angyala szárnylegyintését, néni, örülünk, mi is nagyon-nagyon… Annyira megérint a jelenet, hogy napokra elfeledem a világ gonoszságait, a politikusok kutyakomédiáit, az egymásra meg ránk köpködött gazságait.
Hol a boldogság mostanában? Én ugyan nem hajszolom, nem kutatom, nem keresem görcsösen, nem foglalkozom vele. Hiszen utolér ő, minduntalan megérint tündéries szárnyaival, majd tovarebben, sok reá várónak kell még osztania a röpke pillanatot.
Hegyi Zsuzsa
-----------------------
hosszú autós hétvégékről, erdei utakon tett túrákról fantáziáltam, de végül csak annyi lett az egészből, hogy VASÁRNAPonként elugrottam a Georges Brassens parkban lévő régikönyv-börzére.
Michel Houellebecq: Behódolás
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.