Híres emberek, kedvenc ételek

Sorozatunkból irodalmunk nagyjainak új arcát ismerhetik meg, s kedvenc ételreceptjeik mellett igazi ínyencségként szövegtöredékeket kínálunk önöknek.

Kosztolányi és a kenyér

A Szeptemberi áhítat, az Akarsz-e játszani?, A szegény kisgyermek panaszai és sok más dallamos hangzású vers költőjét, az Édes Anna, a Pacsirta, a Néró, a véres költő vagy az Aranysárkány íróját nem kell bemutatni olvasóinknak. Verseit csak szeretni lehet, novellái, regényei pedig felejthetetlen olvasmányélményei a könyvszerető magyar embernek.

A nyugatos Kosztolányi Dezsőről, a 20. század kiemelkedő írójáról és költőjéről (műfordítóról és nyelvőrzőről) sok mindent tanultunk és olvastunk, tudjuk, hogy nem vetette meg az élvezeteket, a rengeteg kávé és a vesztét okozó cigaretta (sőt, drog!) hozzátartozott az életéhet, mint ahogy az is, hogy bár ragaszkodott feleségéhez, a színésznő Harmos Ilonához, mellette folyamatosan szerelemi viszony(oka)t folytatott. Megzabolázhatatlan volt, és szókimondó, nem érzett küldetéstudatot, gyűlölte a moralizálást, mégis rendkívüli mélységekben tárta elénk műveiben a kor társadalmi problémáit – Illyés Gyula szerint azért, mert mindig mindenről igazat írt.

Az evésről így vallott:

Utálom a hamis romantikát, mely valaha – álszeméremből – kisütötte, hogy »enni prózai dolog, nem enni viszont költői«. Micsoda képmutató hazugság. Aki eszik, az mindig őszinte. Figyelje meg, milyen odaadó, minden egyebet kizáró érdeklődéssel, elmélyedéssel pillant az evő arra a falatra, melyet majd bekebelez s nemsokára saját egyéniségévé magasztosít. Aki eszik, az szerelmet vall az életnek.

(Színházi Élet, 1928)

A 20. század elején népszerű volt egyes társadalmi körökben Bicsérdy Béla egészséges életmóddal kapcsolatos elmélete. A „próféta” a természetes életmódhoz való visszatérés jegyében a húsról és a főtt ételekről való teljes lemondást szorgalmazta. Rákosszentmihályi villájában Kosztolányi részt vett egy ebéden, ahol a módszer segítségével fölgyógyultak egy csoportját látták vendégül. Lakoma közben kisebb vita kerekedett az író és Bicsérdy között, ugyanis szóba került, hogy Shakespeare is evett húst, így aztán meg is halt ötvenkét éves korában. Kosztolányi erre megjegyezte: „Nem is halt meg […], mert halhatatlan!” Felesége hatására mégis lemondott egy időre a húsról. Harmos Ilona ugyanis gyomorbajával sorra járta az orvosokat, végül a nyerskoszt gyógyította meg; Kosztolányi akkoriban viccelődve mesélte, hogy csak egyetlen húsevő van a családjukban: a kutyájuk, Hattyú.

Egy külföldi utazásról hazatérve nyilatkozta:

Nagyobb utazást tettem a feleségemmel és megállapítottam, hogy Olaszországban, de Franciaországban és Görögországban is az emberek igen kevés húst esznek. A tengerparti lakosság még halat, de például az egyszerű családok inkább paradicsomon és zöldféléken élnek, igaz, hogy ezt nem főzelék, hanem saláta alakjában élvezik.

Legyünk azonban tisztában a dologgal. Én rokonszenvezem a húsnélküli táplálkozással, de határozottan állítom, – nem elvszerűen csinálom ezt. Többnyire nyers dolgokat eszem, természetszerűen főzeléket is időnként, mindent úgy és aszerint, ahogy az ösztöneim diktálják.

(Hírlap 1926)

Amikor kedvenc ételéről kérdezték, így válaszolt:

A kenyeret mindig szerettem. Számomra ma is a legnagyszerűbb lakoma egy darab fehér kenyér. Ha így tetszik, ez a kedvenc ételem, a csemegém. Kedvelem a rizst is, olajban, perzsa-módon. Mindennapi italom a spanyol feketekávé.

(Színházi Élet, 1928)

Vegetáriánus korszaka fő eledelének, a pirított rizsnek versben is emléket állított:

Roskadnak a fák az esőtől,

távol mezőkről lassú füst jön,

a rőzséken a rizst pirítják

s amint viszik, ragyog ezüstlőn.

(Remete-lakomban hosszú eső után, Vang-Vei)

Egy riporter 1927-ben így számolt be a Kosztolányi házaspár hétvégi ebédjéről:

Az egyes fogásokat idejegyzem: méz, vaj, sajtok, tejföl, gombasaláta, kókuszdió, paradió, datolya, mandula, banán, mogyoró, malaga, alma, narancs, kenyér, bor és még sok minden jó és szép dolog.

Később, a bicsérdista életmódnak hátat fordítva, a borjúpörkölt lett Kosztolányi egyik kedvenc étele, és a habos süteményeket sem vetette meg; a női szeszélyt kifejezetten szerette. Az is meglehet, hogy diéta közben is elcsábult néha egy-egy cukrászdában, s talán éppen az édességek miatt hagyott fel végül a reforméletmóddal. Édes Anna című művéből arra lehet következtetni, hogy az édes csábításokkal kapcsolatban lehettek némi tapasztalatai. Főhőse a sötét konyhában:

evett valamit a sötétben, gyorsan és mohón, ami véletlenül keze ügyébe esett, egy rántott csirke combját meg sok-sok süteményt.

Pirított rizs

Hozzávalók: fél fej vöröshagyma, 2 paradicsom, 3 gerezd fokhagyma, 1 ek. sűrített paradicsom, 1 erős zöldpaprika (vagy 1 jalapeno), 2,5 csésze zöldségalaplé, 1 mk. só, 2 csésze barna rizs, fél lime leve, fél csésze morzsolt kukorica (konzerv), fél csésze zöldborsó (konzerv); csésze = 2,5 dl.

A felaprított hagymákat, feldarabolt paprikát, paradicsomot és sűrített paradicsomot turmixgépben (fél perc alatt) összemixeljük. Hozzáadjuk az alaplevet és a sót, majd közepes lángon kevergetve felforraljuk. A barna rizst hőálló üveg- vagy kerámiatálba tesszük, ráöntjük a paradicsomos alaplevet, majd alufóliával lefedve 190 fokos sütőben 45 percig pirítjuk.

Utána hozzákeverjük a kukoricát és a borsót, s meglocsoljuk lime-lével.

Női szeszély

Hozzávalók: 50 dkg sima liszt, 25 dkg vaj, 5 tojássárgája, 2 dkg cukor, 1 dkg só, 2 dkg élesztő, 1,5 dl tej; hab: 6 tojásfehérje, 25 dkg cukor, 1 vaníliás cukor.

A vajat szétmorzsoljuk a liszttel, hozzáadjuk a tojássárgáját, cukrot, sót és a tejben elkevert élesztőt. Jól összedolgozzuk, letakarva pihentetjük, majd kisujjnyi vastagságúra nyújtva tepsibe tesszük. 200 fokos sütőben (10 perc alatt) halványsárgára sütjük. Ezután megkenjük baracklekvárral, 6 tojásfehérjéből, 25 dkg cukorból és 1 vaníliás cukorból vert habot simítunk rá, aztán tovább sütjük, míg a hab meg nem szilárdul rajta.

A teljes cikk a Vasárnap 35. számában jelent meg!