Képzeljék csak el, hogyan kanalazza Petőfi a túrós csuszát, Jókai a bablevest, Mikszáth a palóclevest, hogyan majszolgatja, ízlelgeti Deák Ferenc a kuglófot, Arany a marcafánkot, Molnár Ferenc a rétest, Radnóti az apró minyonokat…
Sorozatunkból irodalmunk nagyjainak egy új arcát ismerhetik meg, s kedvenc ételreceptjeik mellett igazi ínyencségként szövegtöredékeket, levélrészleteket kínálunk önöknek.
Krúdy és a húsvéti sódar
Az étkezés kultusza nemegyszer felülmúlja a nő és a szerelem jelentőségét.
Krúdy Gyula: Magyar hasak, 1919
Krúdy (1878–1933) magánélete akár regény témája is lehetne. Rajongott az asszonyokért – köztük a feleségeiért –, a gyermekeiért, élt benne a csendes élet utáni nosztalgikus vágy, amely azonban csak kívánság maradt. Elragadta az ínyencségek iránti olthatatlan rajongás, az evés-ivás, a társasági élet, a kártyacsaták, az irodalom. Bejárta a főváros szinte összes éttermét, a New Yorkban vagy Gundelnél éppúgy otthon érezte magát, mint Tabán vagy Óbuda kiskocsmáiban.
Elképesztően termékeny író volt, több mint 60 regényt, 3000 elbeszélést, ezernél több cikket írt. Műveiben többkötetnyi példa akad arra, ahogy ételekről, étkezésről értekezett. Az úgynevezett Krúdy-recepteket halála után lánya, Krúdy Zsuzsa rendszerezte, szerkesztette, adta ki. Mert az írónak ezek „csak” eszközként szolgáltak, amelyekkel mindent el tudott mondani egy emberről.
Bár ő maga soha nem főzött, igazi gurmán „gasztrobubus” volt, nála hangulatosabban, érzékletesebben ételekről a mai napig nem írt senki. Éhesen vétek Krúdyt olvasni, mert annak korgó gyomor lesz a vége! A legegyszerűbb ételekről is tudott pompás királyi fogásként szólni. Imádta a rácpontyot, a körömpörköltet, a tányérhúst, nem átallta lenyalni a tíz ujját egy velős csont szétcincálása után.
A tabáni kocsma volt a törzshelye, ahol kizárólag pörköltet evett fehér kenyérbéllel, és vörösbort ivott hozzá. Az asztalánál sem irodalomról, sem politikáról, sem művészetekről nem lehetett beszélgetni, csak nőkről, de azokról bármit és bármennyit.
„Hajnali 3-4 óráig volt a pincében, amikor is hívei fölkísérték, s ekkor fölült a konflisra. A kocsis harminc éven keresztül minden hajnalban megkérdezte: Hova megyünk, Gyula úr? S a válasz mindig ez volt: Haza, a kis kitérővel. (…) Történt egyszer, mikor hajnali négykor barátai felkísérték a pincéből, a konflisos feltette a szokásos kérdést. Hova megyünk, Gyula úr? Ám a válasz meglepő volt: Székesfehérvárra! Az öreg szolga zokszó nélkül megfordítatta a lovakat, és elindult a Fehérvárra vezető úton. Krúdy két napig nem volt látható Budapesten. Harmadnapra ismét megjelent törzshelyén. Rajongói kérdésekkel ostromolták, hogy hol volt két napig. Nagyot szívott cigarettájába, s messze nézve annak füstjébe, elmélázva így szólt: Most 25 éve 1901-ben a Fehérvár melletti Mór kiskocsmájában a vendéglős remekbe sikerült birkagulyásából ettem, és ihattam a borából is. Tegnapelőtt hajnalban – annyi év után – a szél felém fújta a hajdanvolt gulyásnak az illatát, így hát lementem, és megnéztem, hogy van-e még belőle. Volt.”
Részlet Barta László levéltáros előadásából
„Vegyük a valódi húsvéti sódart, amelyről azt mondja az ember: Érdemes volt a nagyböjtöt, a vele járó szabályokat, kivételes önmegtartóztatásokat, néha fájdalmasan ható koplalásokat becsületesen megtartani, mert íme, megérkezett a jutalom! (…) Nincsen élelmiszer, amely a megunhatatlan, szinte örök életű sódarral versenyezhetne. Olyan, mint a költők közül Shakespeare, aki minden időben mindent tud, és mindig élvezhető, míg más divatos költőkről nem mondható el ugyanez. A kolbász már régen kiszáradt, a hurka legfeljebb füstölt állapotában teszi meg a magáét, a sajt ugyan még tartogatja magát, de már ő se az igazi, amikor a havak, hidegek, dermesztő idők elmúlnak, és beköszönt a húsvét, a sonkának ünnepélye, amely aztán szinte beláthatatlan terjedelmű.”
Krúdy Gyula: A húsvéti sódar titka, 1933
„Az első fogás magyaros töltött káposzta legyen. A vékonyra vágott káposztát két nappal előbb főzesd meg jó puhára, és csak azután rakasd bele összefőzésre a szükséges kellékeket. Nevezetesen a vastag marhaszegyet, füstölt disznóhús zsírosabb részeit, nem feledkezvén meg a csülkök, körmök, pirított füstölt szalonnák, ízesítő fűszerek, bors, paprika, babérlevél, kaporról sem. Második fogás apróra pirított, töpörtyűs, juhtúrós galuska legyen. Amennyiben akadnának közöttünk kákabélűek, ezek részére rummal leöntött csurgatott palacsintát javallok.”
Krúdy levélben írt rendelése a Pannónia Szállóba egyik barátja lakásavatójára
Azért jöttem Pestre, hogy jó marhahúst egyek, csak a sok haszontalan beszélgetésben elfelejtettem.
Krúdy Gyula: Isten veletek, ti boldog Vendelinek! 1926
Most például nekem valami olyasmire volna gusztusom, ami a villásreggeliből maradt. Csak egy kis porció székelygulyás, teszem azt. Vagy valami kispörkölt, de zsírosan, levesesen. Nem bánnám, ha egy csipetnyi gulyásmaradék volna a konyhán délelőttről… esetleg egy velőskonccal.
Krúdy Gyula: A nagy étvágyú ember, 1932
Budai kakaspecsenye Krúdy módra
Hozzávalók: egy 2 kg-os kakas, 25 dkg szárnyasmáj és gomba, 2 fej vöröshagyma, 1-2 őszibarack (lehet befőtt is), zsír/olaj, 1-1 mk. liszt és cukor, csokor zellerzöld, só, bors, majoránna, csombor, fehérbor, csontlé.
A kakas belsejét bedörzsöljük sóval, borssal, majoránnával, elhelyezzük benne a zellert és az egyik tisztított hagymát. Tepsibe fektetjük, s leöntjük forró zsírral. Közepesen meleg sütőben sütjük, fehérbor és csontlé keverékével öntözzük.
Egy serpenyőben zsírt olvasztunk, beleszórjuk az apróra vágott hagymát és a cukrot. Átpirítjuk, rádobjuk a kockákra vágott gombát, majd pár perc múlva a kockákra aprított májat; sózzuk, borsozzuk, csombort és majoránnát teszünk bele. Megszórjuk liszttel, kevés édeskés borral felöntjük, s a kockákra vágott őszibarackot is beletesszük. Készre pároljuk, ügyelve rá, hogy a barack ne főjön szét. Köretnek tojásos burgonyapürét kínálunk hozzá.
Krúdy-fröccs
Hozzávalók: 9 dl bor, 1 dl szóda.
A szódát a borhoz adjuk. Az itóka névadója szerint a szóda szerepe csak annyi, hogy „megnevettesse a bort”.
Krúdy-féle szardíniakrém
Hozzávalók: 1 doboz szardínia, 5 dkg vaj vagy margarin, 2 keményre főtt tojás, fél citrom leve, 1 kis fej hagyma.
A szardíniát a vajjal, a felkockázott főtt tojással, a finomra vágott hagymával és a citrom kifacsart levével kikeverjük. Friss kenyérrel vagy pirítóssal fogyasztjuk.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.