„Ha nem lesz gyerek, nem lesz semmi”

Öt gyermek és két munkahely mellett két évtizede vezeti és szervezi a magyar nagy családok érdekvédelmét, így hitelesen tud beszélni annak fényes és árnyékos oldaláról is.

Ön fizikus, a számok embere, meg tudná mondani, mekkora az az összeg, amelyből egy héttagú család üzembiztosan meg tud élni egy hónapban?

Őszintén szólva, nem tudom. A feleségemmel többször nekiláttunk már, hogy összeszámoljuk, mennyiből jön ki, hogy még mindig fent vagyunk a víz felett, de amikor számolni kezdtünk, mindig megijedtünk.

A Fecske Nagy Családosok Társulásának elnökeként nyilván szélesebb rálátása van a ezekre a gazdasági kérdésekre. Ha mindkét szülő dolgozik, és átlagbér körüli fizetést kap, abból ki tud jönni egy öt-hat gyermekes család?

Nem tud kijönni. Sajnos, biztosan nem tud kijönni a mai bér-ár reláció közepette. Egy adott gyereklétszám felett a családnak már állandóan kalkulálnia kell. És mindig vannak nem várt költségek. Egy tízgyermekes családban naponta kétszer megy a mosógép. Sokkal hamarabb elromlik, mint ahol hetente egyszer mosnak vele. Többet megy a porszívó. Vagy, egy teljesen egyszerű, hétköznapi dolog, amit eleinte én sem tudatosítottam, csak amikor cserélnem kellett: a kilincsek és a zárak is sokkal hamarabb elromlanak, mert többet vannak nyitogatva. Vagy a villanykapcsolók...

Önök miért vállaltak nagy családot?

A feleségemmel úgy döntöttünk, hogy ami jön, azt elfogadjuk. Öt gyermekünk született, a legidősebb 28 éves, a legfiatalabb 16. Négy lány után született egy fiú.

Általános tapasztalat, hogy a gyerekek nagyban szocializálják egymást, az idősebbek által nevelődnek a fiatalabbak, kisebbek. Öt gyermek esetében ki tudták aknázni ennek az együtthatását?

Minden gyermek természete, jelleme más, így másként élik meg az ebben rejlő lehetőséget is. A mi családunkban soha nem volt kérdés, hogy képességeihez mérten mindenkinek be kell kapcsolódnia a család működtetése körüli teendőkbe. Természetes volt, hogy a nagyobbak vigyáznak a kisebbekre, besegítenek. Ugyanakkor az embernek van egy természetes igazságérzete is. Ha a legkisebbel elnézőbbek voltunk 12 éves korában, a legidősebb gyermekünk joggal mondta, hogy 12 évesen ő már négy kisebbre vigyázott.

Heten hány szobán osztoznak?

Hármon.

Tehát nincs mindenkinek külön gyerekszobája?

Nincs. De miután a legidősebb lányom férjhez ment, a férjével ők is hozzánk költöztek, így a garázst is kénytelen voltam szobává alakítani.

Három gyermek felett a családi logisztikához már nem elég egy átlagos személyautó. Önöknek ezzel hogy sikerült megbirkózniuk?

Korábban még nem voltak ennyire szigorúak a törvények, és volt, hogy a rendőrök is elnézőbbek voltak. Eleinte egy Škoda Formanunk volt. Ha rövidebb távokat kellett megtenni, megkockáztattam az egész család utaztatását. Később, mikor kötelezővé vált a gyerekülés, jutányos áron sikerült beszereznünk egy hétszemélyes autót. A gyerekek is fellélegezhettek, hogy nem kell lebukni, ha rendőrt látnak. De két lányom azóta kirepült, ők doktoranduszok, a legidősebb, mint mondtam, férjhez ment, így ez most már nem probléma.

Két helyen dolgozik, gondolom, nem csak jókedvéből.

Csak most fogadták el azt a törvényt, amely megtiltja, hogy a pedagógusokat nyárra elbocsássák. Előtte gyakorlat volt, hogy júniusban felmondtak nekik, és szeptemberben újra felvették őket. Sajnos, ezt a megalázó procedúrát nekem is át kellett élnem. De voltam már újságkihordó, takarító, filmvetítő, alkalmi munkás.

Két doktorátussal?

Megszoktam. Mindig volt mellékállásom. Nem volt elég a pénz.

Hát, eddig nem győzött meg, hogy a már meglevő egy gyermekem mellé még négyet vállaljak…

Lehet, hogy a húsz év szervezeti munka már túlzottan pesszimistává tett.

…?

Nagy családosnak lenni a nehézségek ellenére elmondhatatlanul pozitív dolog. Volt idő, amikor úgy gondoltam, ez a befektetés nem térül meg. Aztán, ahogy a gyerekek egyre cseperedtek, láttam, hogy a szeretetinvesztíció hatványozottan megtérül. Elmondhatatlanul sokat gazdagodtunk gyermekeink által.

Próbálta a gyerekeit bevonni a Fecske munkájába is?

Titkon azt reméltem, hogy valamelyik átveszi tőlem a stafétát. De mindegyik a maga útját járja, amibe ez, úgy látszik, nem fér bele. Az egyik énekkart vezet, a másik keresztény kisközösséget, a harmadik táncot oktat, úgy tűnik, a negyedik is ebbe az irányba indul el. Otthon meg nincs, aki felássa a kertet…

Saját családja és a nagycsaládos szervezetben végzett munkája által hogy látja az apák pozícióját a 21. században?

Sajnos, gyakran tapasztalom, hogy másodhegedűsi szerepre kényszerülnek. Pedig az apáknak óriási a szerepük, egyben a felelősségük a gyermekek nevelődésének folyamatában. Ha egy családban az apa válik munkanélkülivé, abba általában belebetegszik. Az apáknak ugyanis a génjeikbe van kódolva, hogy nekik dolgozniuk kell, el kell tartaniuk a családot. A hölgyek esetében valahogy természetesebbnek tűnhet az eltartott szerep. Volt, hogy nekem is megszűnt az egyik félállásom, éppen akkor, amikor a legidősebb lányom vörös diplomával fejezte be az egyetemet, százával küldte szét a kérvényeket, és sehol nem kapott munkát. Nehéz periódus volt, de a családom átsegített rajta. Ugyanakkor nem egy olyan esettel is találkoztam, amikor a tartós munkanélküliség vagy az anyagilag kilátástalan helyzet miatt egy-egy apa önkezével vetett véget életének. Én úgy gondolom, hogy a túlélésért mindig azt a lehetőséget kell elfogadni, amelyik éppen adott. Azaz ha az anyának van munkája, akkor ő álljon munkába a család érdekében. Hiszen egyenrangúak vagyunk.

Két munkahely és öt gyermek mellett mikor jut ideje egy kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező, több száz fős szervezet irányítására, immár húsz éve?

A nagy család vállalkozás, vállalkozás, amibe már sokan belebuktak. Az emberekben sok az irigység. Sokan, akik egy-két gyerekkel nem boldogulnak, szinte irigykedve néznek rám, hogy én még élek. Nem értik, hogyan… Szükség van összefogásra, szükség van egymás támogatására. Először a Szlovák Nagy Családosok Klubja magyar fiókszervezeteként működtünk, később önállósítottuk magunkat. Szervezni és egységesíteni kell a fellépést, mivel Szlovákiában a törvények családellenesek.

Ezt így ebben a formában még nem hallottam mástól. Mire gondol konkrétan?

Vegyünk csak egy ilyen banális dolgot, mint a szemétdíj. A mi hétfős háztartásunkra hétszer akkora díjat rónak ki, mint egy egyszemélyesre. Holott értelemszerűen nem produkálunk hétszer annyi hulladékot, hisz a gyerekek nincsenek is otthon hét közben. De említhetném a hiányos közlekedési kedvezményrendszert. Ugyan most van ez az ingyen vonatozás, de itt a Zoboralján nincs vasút, a mi gyerekeink továbbra is kénytelenek buszozni, ha magyar középiskolába akarnak menni, Érsekújvárba vagy Komáromba. Így, a kollégiumi elszállásolás terhével együtt a mi nagy családosainkat ez hatványozottan sújtja. Pedig minden a gyermekvállaláson múlik. Főleg itt, nálunk, a Zoboralján. Ha csökkenni fog a magyar gyermeklétszám, elképzelhető, hogy elbúcsúzhatunk az iskoláinktól vagy egy részüktől. A fiatalok egy része nem házasodik, elég nekik a mobiljuk meg valami virtuális menyecske vagy legény. Nagyon sokaknál a meddőség is gondot okoz. Aki pedig vállal gyermeket, az legfeljebb egyet vagy kettőt. Pedig ezen múlik a szlovákiai magyarság megmaradása. Ha nem lesz gyerek, nem lesz semmi. Ez ennyire egyszerű.