Életünk minden napján apró jelek segítenek rávilágítani arra, mit teszünk jól, és mit rosszul. Általában más emberekhez, segítőkhöz fordulunk tanácsért, holott mindössze csak arra van szükség, hogy bízzunk magunkban, és ne mindig mások szavaira próbáljunk támaszkodni.
Két fő jelzést biztosan kaphatunk, amely rávilágít, hogy rossz irányba megyünk. Az első, ha visszatérő akadályok állják az utunkat. Amikor valamit nagyon akarunk, előfordulhat, hogy nem sikerül végigvinni a tervet. A meghiúsult erőfeszítések nem mindig azt jelentik, hogy valamit jobban kell akarnunk. Sokszor azt, hogy a vágyat el kell engedni. A második jel, hogy valami időről időre megbetegít. Ilyenkor érdemes átgondolni, mi mérgezi annyira a mindennapokat, hogy már a test is jelzi a rossz irányt.
Két másik jel a helyes utat mutatja. Közülük az első az, ha a tervek szinte erőfeszítés nélkül megvalósulnak. Az így valóra vált célokról biztosan tudhatjuk, hogy a megfelelő irányba vezetnek. Ha nemcsak tervezgetünk, hanem szinte észrevétlenül cselekszünk is, az is iránymutató. Ha a vágy beteljesítéséhez nem kellenek összetett előkészületek, hanem a napjainkat a sikeres cselekvés tölti ki, bizakodhatunk. Ha valamit csak egy helyen toporogva tervezgetünk, azt nem is akarjuk igazán megvalósítani. Ellenkező esetben már cselekedtünk volna.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.