Feketenyék lélekharangja

Ne gondoljon senki valami nagyszabású, világraszóló csinnadrattára, hiszen a mai gazdasági helyzetben a községnek arra nincs anyagi lehetősége, ám ilyen évfordulót természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni.

1113: Nek

Bár a Mátyusföld magyarsága már a honfoglalás korában birtokba vette a vidéket, kevés falut említenek olyan korán az okiratok, mint Feketenyéket. Már 1113-ban leírták a nevét a zobori okiratban, Nek formában. Később, 1165-ben Nech, majd Niech és Neku változatokkal találkozunk, attól függően, ki hogyan vetette papírra. Egy bizonyos: alapítója a Nyék nemzetség volt, amelynek több község viseli a nevét ma is (a történészek szerint közel harminc). Csak a mai Szlovákia területén többet találunk belőlük – Ipolynyék, Nyékvárkony, Csallóköznyék, Nyék (a mai Majcichov része).

De maradjunk Feketenyéknél, amely napjainkban álmos kis falunak tűnik. Hogy az első benyomás mennyire csalóka, arról már tavaly tavasszal is meggyőződhettünk. A 2010-es önkormányzati választásokon a polgármesteri tisztségbe került Mgr. Csady Zsuzsanna már akkor is a széthúzásra, pártoskodásra panaszkodott. S az ilyen helyzetek ugyebár nem szoktak egy-két év alatt gyökeresen megváltozni. Ma is tapasztalni az egész falut átszövő feszültséget, s borítékolható, hogy a közeledő önkormányzati választásokkal nem éppen a nyugalom és a béke szigete lesz ez a település. Pedig megérdemelnék az itteni emberek, hogy a községről szóljon a történet. Annál is inkább, mert a nyékiek szeretik a falujukat, és felelősséget éreznek iránta. Ahogy másfél éve is kiemeltünk: a legutóbbi parlamenti választásokon a feketenyéki részvétel messze felülmúlta az országos átlagot – 78%-os volt! Ha minden magyarlakta községben ennyien elmentek volna szavazni, mind a Híd, mind az MKP képviselői bejutottak volna a törvényhozásba.

Lemaradva

Ha föntebb álmosat említettünk, tegyük hozzá, hogy elég elhanyagolt is, különösen az útjai, s bár egyre-másra épülnek a csinos családi házak, azért az összképen meglátszik, hogy a rendszerváltás óta nem sokat haladt előre a falu. A környező községekhez képest eléggé lemaradt. Csinosodik ugyan, hiszen a községi hivatal mögötti udvaron sikerült kialakítani egy tágas piacteret, amely fedett szabadtéri színpadával méltó színhelyéül szolgál a falu rendezvényeinek, és a községi hivatal épületének hátsó traktusában öltözők készülnek, s helyet kap egy tanácsterem is. Ottjártunkkor pedig a kivitelező éppen a játszóteret építette, az óvoda és az iskola között félúton levő parkban. Ugyancsak elkészült a szabadidőközpont, és a legújabb eredmények közt lehet említeni a ravatalozó teljes átépítését és a hozzá vezető járdák elkészítését. A többi középület azonban elég elhanyagolt állapotban található. Amire futotta: új tetőt kapott az iskola, s ha minden jól megy, idén az ablakok cseréjére is sor kerül.

Az iskola és az óvoda épületén első pillantásra meglátszik, hogy alapos tatarozásra szorulnak. Az előbbi a maga óriási tantermeivel, folyosóival annak idején legalább kétszáz gyermek befogadására készült (a múlt század húszas-harmincas éveiben ennyi kisdiák volt Feketenyéken), az óvoda a maga szocreál külsőjével nem éppen otthonos benyomást kelt. Belül természetesen más a helyzet, a két csoport nebulói, összesen 39 gyermek méltó környezetben tölti napjait, és szemmel látható, hogy szeretettel foglalkoznak velük az óvó nénik.

Gyermekből nincs hiány

A gond az, hogy nem minden szülő tartja fontosnak, hogy gyermeke a helyi iskolában tanuljon. A tankötelesek közel fele utazik naponta Galántára és Hidaskürtre, így nem csoda, hogy az iskolában szinte elvész a 4–9 tanuló egy-egy osztályban. Sajnos, néhány szülő – s ezt nemcsak a polgármester, hanem sokan nehezményezik – úgy hiszi, hogy ha szlovák iskolába adja a gyermekét, akkor az többre viszi az életben. Jelenleg 26 tanuló található a négy osztályban, és mindegyik osztályra jut egy fiatal pedagógus. Így a legnagyobb rosszindulattal sem lehet azt mondani, hogy ne tudnának foglalkozni a jövő nemzedékével. A gyerekeknek természetesen számítógépterem és internetkapcsolat áll a rendelkezésükre, lehetőségük van a nyelvtanulásra, tehát ugyanúgy mindent megkapnak, mint a városiak. Ráadásul évekkel ezelőtt bevezették a Napsugár programot, amelynek az a lényege, hogy az első osztályosok órák után az iskolában mindent megtanulnak másnapra. Amelyik szülő szeretne otthon is foglalkozni a csemetéjével, megteheti, ám a többség nem cipelteti a nehéz iskolatáskát a nebulóval. Mindez természetesen nem kis anyagi terhet ró az önkormányzatra, amely igyekszik megtartani az iskolát. A többi a szülőkön múlik. Persze az ember nem tudja, mit gondoljon arról a magyar szülőről, aki úgy dönt, hogy ha már sem az apa, sem az anya nem tud szlovákul, legalább a gyerekük tanuljon meg, ezért átirányítja csemetéjét az idegen nyelvű iskolába. Öröm az ürömben, hogy idén hét elsősük van.

Az emlékezés jegyében

Feketenyéken szeptember 21-én megszólal a lélekharang. A második világháborút követő kitelepítések során ugyanis 214 itteni lakost telepítettek ki Magyarországra, Mosonszolnokra. „Úgy gondoltuk, hogy a szombaton felszentelt lélekharang és az ottani harang egyszerre szólaljon meg a két településen, határokon keresztül emlékezve és emlékeztetve az akkori igazságtalanságra. Hozzá kell tennem, hogy a lélekharang állványát a mosonszolnokiak adják, míg a harangot mi készíttettük el. Ezt sem a község költségvetéséből, hanem gyűjtésnek köszönhetően sikerült megvalósítanunk. Ugyanaznap fényképkiállítást is megnyitunk a szabadidőközpont alsó traktusában: a községünk életéről készült régi fotográfiákat tekinthetik meg polgáraink. Pénz nélkül csak erre vagyunk képesek. Ha szerény ünnepség lesz is, azért igyekszünk megadni a módját. Haknizó művészek helyett pedig cigányzene fog szólni, amelyet különösen az idősebb polgáraink kedvéért rendeltünk meg.”

A munkanélküliségi arány jónak mondható, alig fele az országos átlagnak. Az önkormányzat igyekszik lehetőségeihez mérten a legtöbb dologtalan embert bekapcsolni a közmunkaprogramba. A községben elég sok a kisvállalkozó, akik nem mellesleg adójuk két százalékával támogatják az oktatási intézményeket. Ebből sikerült például az óvodába új berendezéseket vásárolni. A községben megtartják a gyermeknapot, falunapot, labdarúgótornát, majálist és más rendezvényeket, többek közt szépségversenyt, de tavaly például a Négy generáció Európáért nevű európai pikniken Olaszországban képviselték az országot.

Végül jegyezzük meg, hogy Feketenyék lakosságának zöme, mintegy 95 százaléka magyarnak tartja magát. Ha azonban a magyar szülők körében tovább terjed a szlovák iskola választásának divatja, ez az arány rohamosan megváltozhat.