Vrabec Mária 2017-től több igényes, mélyre ható beszélgetést folytatott egy-egy témában a máig tisztázatlanul leváltott nagyszombati érsekkel, Róbert Bezákkal. A húsvét, a feltámadás reményt adó ünnepének tiszteletére olvashatták az elsőt, november utolsó Vasárnapjában, advent idejében pedig majd az utolsót.
Nem a halál az, ami mindent meghatároz
Gyászukat akkor örömre fordítom, megvigasztalom őket, s örömet szerzek nekik fájdalmuk után.(Jeremiás 31,13)
A katolikus tanítás szerint a halált nem tragédiaként, hanem valamiféle szebb lét kezdeteként kellene felfognunk.
Illendő ezt mondanunk egy olyan embernek, aki épp elveszítette a hozzátartozóját? Miért Krisztus halála a kereszténység központi témája? A halál a szeretet megszűnését jelenti? Mégis mit mondhat egy pap a gyermeküket temető szülőknek, azoknak a gyermekeknek, akik szenvedni látják a szüleiket, vagy azoknak, akiknek a szerettei terrortámadás áldozataivá váltak? Lehet egyáltalán élni azzal a tudattal, hogy meghalunk? Mit gondol azoknak a tanúságtételeiről, akik átélték a klinikai halált? Nem azért tartunk a haláltól annyira, mert már nem része az életünknek? Mit tehetünk mi, többiek a súlyos betegekért és a haldoklókért? Mikor legnehezebb a haldoklás? Ha életmentésről beszélünk, hol az a határ, ameddig el kell mennünk? Létezik megváltás az eltékozolt életből? És mi van azokkal, akik nem képesek belenyugodni sorsukba? Tanulhatunk mások szenvedéséből?
Ezekre a kérdésekre is mind választ kapnak, ha a már megvásárolható Vasárnapban elolvassák Vrabec Mária beszélgetését.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.