Eleget mozog?

A gyermek egészséges fejlődése a mozgástól függ

Újszülöttek és csecsemők

„Az egészséges újszülött úgy mozog, ahogy az számára természetes, még nem tud átfordulni, sem kúszni, ezért ajánlatos hasra fektetéssel serkenteni a motorikus fejlődését” – tanácsolja Katarína Šimovičová gyermekorvos. Vannak szülők, akik félnek a hasra fektetéstől, mert szerintük a babának így nehezebb a légzés. A gyermekorvos szerint azonban fölösleges az aggodalom, hiszen ha a csecsemő hason fekszik, elkezdi emelgetni a fejecskéjét, s ezzel erősíti a nyakizmokat, és egyre mozgékonyabb lesz. A hatodik-hetedik hónapban kezd a hasáról a hátára fordulni, kúszni. Önállóan egyéves kora körül kezd járni, kétévesen már fut. Ilyenkor még nem kell azon gondolkodni, hogy eleget mozog-e. Természetes mozgásszükségletét magától elégíti ki. Arról persze mindenképpen gondoskodni kell, hogy naponta eleget legyen a friss levegőn, meg hogy ne öltöztessük túl. A piciknek gyorsabb az anyagcseréjük, és sokkal hamarabb melegszenek fel, mint a felnőttek. Túl melegen öltöztetve passzívvá válnak.

Tanácsok szülőknek

* Vezessék be otthon a rendszeres mozgást. Hét közben a gyermekek eljárhatnak a játszótérre, esetleg sétálhatnak, hétvégére nem árt valami kiadósabbat tervezni – biciklitúrát, uszodalátogatást.

* Ügyeljenek, hogy a gyerekek mozgás közben jól szórakozzanak, elengedjék magukat. Nem a teljesítmény a fontos.

* Ne kényszerítsék őket olyan mozgásra, amely meghaladja a mozgáskészségüket. Ez csak ellenszenvet vált ki bennük.

* Járjanak elöl jó példával, maguk is rendszeresen sportoljanak. Nemcsak gyermekeiknek tesznek jót vele, hanem maguknak is.

Tinik

A dackorszakot élő tinivel nehezen tudunk boldogulni. Ha az ilyen fiatal korábban már szerzett tapasztalatot a sport terén, nyilván tovább folytatja, amit elkezdett; ha nem, nem nagyon értünk szót vele. Ebben a korban gyerekeinket már nem érdeklik a közös családi kerékpártúrák, erdei kirándulások, fontosabb nekik, hogy barátaikkal töltsék az időt. Jó hír, hogy kezdenek érdeklődni a másik nem iránt, s ez motiváció lehet számukra, hogy tegyenek valamit a külsejükért. Így egyben az egészségüket is védik. Ha serdülő lányunknak vagy fiunknak finoman izomfejlesztő vagy zsírlebontó mozgást javasolunk, van esélyünk, hogy ebben a korban is sporttevékenységre bírjuk. A csapatsportok – mint a strandröplabda – kitűnő alkalmat adnak új barátságok kötésére, ami ebben a korban mindig vonzó.

Mozgás és a táplálék

Ha a gyermekre fölösleges kilók rakódtak, mert egészségtelenül táplálkozik, igen valószínű, hogy nehezére esik a mozgás, s nem könnyen vehető rá. Legjobb megelőzése ennek a problémának az egészséges táplálkozás – sok zöldség és gyümölcs, teljes kiőrlésű pékáru, tejtermékek. Katarína Šimovičová gyermekorvos szerint a kiskorúak szervezetének legnagyobb ellensége a túlzott cukorfogyasztás: „A szülők tízóraira édességet csomagolnak nekik, s ehhez még cukros üdítőt isznak. Szívesen fogyasztják ugyan őket, de egészségüknek nem tesznek jót vele. Sokkal okosabb, ha teljes kiőrlésű gabonából készült kenyeret és zöldséget, valamint vizet, ásványvizet, teát, 100 százalékos gyümölcs- és zöldségleveket adunk nekik, esetleg tejtermékeket. A kalciumbevitel nagyon fontos gyermekkorban: ez a fejlődési szakasz döntő a csontok szempontjából.”

Mit adhat a sport a gyermeknek?

* Erősíti az ellenálló képességet

* Erősíti a szív- és érrendszert

* Fokozza a stressz elleni védekezőképességet

* Véd az elhízástól

* Akaratfejlesztő, javítja a pszichikai egyensúlyt

* Javítja az alvást

* Csökkenti a 2. típusú cukorbetegség kialakulásának lehetőségét

* Erősíti a csontokat és az izmokat

Óvodások

A témával kapcsolatban Katarína Šimovičová gyermekorvos nyilatkozik.

Óvodáskorban gyors ütemben halad a gyermek motorikus fejlődése. Háromévesen már tudnia kell fél lábon egyensúlyozni és ugyancsak fél lábon ugrálni. A gyermekorvos azt tanácsolja a szülőknek, hogy vegyenek neki triciklit, azon könnyebben megtanul előre-hátra mozogni, jobbra-balra fordulni, s javul az egyensúlyozó képessége. Továbbá nagyon fontos, hogy legyőzze a víztől való félelmét. Járjunk el vele uszodába, tanítsuk úszómellény vagy -szárny segítségével úszni. Ebben a korban is fontos a friss levegőn történő mozgás. „Az óvodás játszva kibír egyórás sétát sík vagy mérsékelten emelkedő terepen” – állítja a szakember.

A négy-ötéves már meg tudja magát tartani fél lábon különböző testhajlítással, megtanul váltott lábbal lépcsőzni, és egyensúlyérzéke, teste fölötti kontrollja magas szintre fejlődik. Ez a legalkalmasabb időszak, hogy megtanítsuk sízni, kerékpározni, úszni. A mozgás legyen játékos. A versengés, a teljesítményre való törekvés még nem ajánlatos. Az óvodáskorúak egyre jobban kezdenek érdeklődni a számítógép és a tévé iránt, ezért ajánlatos odafigyelni arra, hogy ilyesmivel ne töltsenek napi két óránál több időt. Továbbá gondosan válogassuk meg számukra a műsorokat és honlapokat.

Iskolások

Ha hat-nyolc éves kisiskolás van a családban, olyan mozgásformákat válasszon neki, amelyek sokoldalúan fejlesztik a mozgáskészséget. Ajánlatosak a labdajátékok, ezek révén elsajátítja az olyan alapvető készségeket, mint az ugrás, dobás, rúgás, a labda elkapása. De ebben a korban ne legyenek túlzott elvárásaink: eltart egy ideig, amíg az egyes mozgáselemeket össze tudja majd hangolni. A csapatjátékok révén nemcsak a mozgásokat sajátítja el, fontos személyiségi adottságai is fejlődnek: az összetartozás-érzés, a sportszerűség, megtanulja elviselni a vereséget.

A kilenc-tíz évesek már a komolyabb edzéseket is bírják. Ha ebben a korban mutatkozik valamilyen sportág iránti tehetségük, ajánlatos fejleszteni. Akik sportolnak, jobbak a tanulásban, mert jobban kifejlődnek náluk az akarati tulajdonságok, a bizonyos tevékenységre való összpontosítás. Az, ha a gyermeknek nincs vonzalma a sport iránt, nem tragédia. Olyan mozgást kell választani neki, amely megfelel a képességeinek. Az öröm fontosabb, mint a teljesítmény – erről iskoláskorban se feledkezzünk meg. Az amerikai sport- és testnevelési szövetség ajánlása alapján a gyermekeknek ebben a korban legalább napi egy órát kell mozogniuk. A testnevelésóra nem mindig fedezi ezt az igényt. „Vannak, akik igyekeznek kivonni magukat a tornaóra alól, azt tartják, hogy a testnevelő tanár túl sokat követel tőlük” – hívja fel a figyelmet Katarína Šimovičová, és ilyen esetben azt ajánlja a szülőknek, hogy érdeklődjenek az iskolában, hogyan zajlik a testnevelés.

(A SmeŽeny alapján, uk)