Ekecsi négykezes

Az egyesülés ésszerűségből történt, mert akkorra a két település összeépült, s a szövetkezet is közös lett. Azóta sok vizet elnyelt a csallóközi határ, és a földek egy részét művelő agrárvállalat állandó gondokkal néz szembe, de az önállóan gazdálkodó több mint húsz magángazda élete sem fenékig tejföl.

Nyolc éve jártunk itt utoljára, most rá sem ismertünk a településre. Az ok prózai: a főutca szinte egész hosszában fel van túrva, mindenütt munkagépek és overallos munkások dolgoznak. Készül a jövendő kerékpárút, s vele együtt az új járda. Így még keskenyebbnek tűnik a községen keresztül vezető 561-es főút, amelyen egymást érik a kamionok Galántától Nagymegyer felé zúdulva. A munkálatokkal – mondja Polák László, aki tizenkét éve polgármester – június végére elkészülnek, nincs ok tehát a kétségbeesésre.

„A Csilizközi Községek Társulása (a hét alapító faluhoz csatlakozott még 12 község, köztük Ekecs is) 2005-től vesz részt a Kerékpárút határok nélkül nevű programban. Ez a társulás azért különleges, mert átlépi a megyehatárt, s tulajdonképpen az egykori kisjárás falvait foglalja magában. Partnerünk a Tőkési-ág Kistérségi Társulás, amelynek vezetője, Marczell Zoltán vetette föl annak idején az ötletet, hogy építsünk kerékpárutat az egész Csallóközön keresztül. Ennek ránk eső részét készítjük most” – magyarázza a polgármester.

Szépülő iskola, fogyó létszám

De mivel az élet nem csak kerékpározásból áll, továbblapozunk a falu írta történetben. A ma is több mint 90 százalékban magyarok lakta település lélekszáma időközben nem sokat változott, talán hajszálnyival több a lakosa, mint a 2011-es népszámláláskor. Nem ad okot elégedettségre, hogy a népesség öregszik, a fiatalok közül sokan dolgoznak Nyugat-Európában. Tavaly 52 temetés volt, viszont csak 37 gyermek született. Ezzel együtt csökkent a tanulók száma az Arany János nevét viselő magyar oktatási nyelvű alapiskolában, ahol a nyolc évvel ezelőttihez képest (350) közel százzal alacsonyabb a létszám (259). Ezt már Tóth Mária igazgatónőtől tudjuk meg.

„Régen nagy létszámú, húszon felüli osztályaink voltak, most mind alatta van. Idén 32 kilencedikesünk végez, s 24 elsős jön helyettük. Több volt a beíratott, de tizenketten, megalapozottan, halasztást kértek. Ők hiányozni fognak, hiszen így csak egy első osztályt nyithatunk. A nulladik évfolyamtól is ódzkodnak a szülők. Később sajnálják a döntésüket, hiszen ott fel tudnak fejlődni a gyerekek a kívánt szintre. A húszas létszámú óvodai osztályban nem tudnak velük annyit foglalkozni, mint az iskolai nulladikban. További gond, hogy nyolcadikban az új oktatási törvény szerint össze kell vonni a tanulókat, mert nem jönne ki a minimális 15-ös létszám. Így 28-an lesznek egy osztályban. Aki ezt a törvényt kitalálta, sosem tanított” – dohog az igazgatónő. Az iskolát szerencsére az önkormányzat szépen rendbe hozta, az ablakok cseréje óta jelentős összeget tudnak megtakarítani a fűtésen. Az igazgatónő dicséri a szülői szövetséget, amellyel nagyon jó a kapcsolatuk, és elárulja azt is, hogy az önkormányzat műfüves pályát készül építeni az iskolának. A községben két óvoda van, egyikbe 40, másikba 73 gyerkőc jár, összesen 113. Ez nem kis szám, s amíg így van, az iskola sincs veszélyben.

Ekecsen egyébként még egy iskolát találunk: az Apácaszakállasi Egyesített Speciális Iskola egyedülálló a maga nemében. Az egész országban ez az egyetlen bentlakásos alapiskola és szakmunkásképző intézet, ahol magyar nyelven folyik az oktatás, s amelyben hátrányos helyzetű, mentálisan sérült gyermekek kapnak szakképzést és szerezhetnek szakmát.

Segíts magadon…

Az ekecsiek egy része még mindig Magyarországon keresi meg a kenyerét, mások Pozsonyban, Komáromban és Dunaszerdahelyen. De a helyi, megyei fenntartású szociális intézményben is dolgoznak vagy ötvenen-hatvanan. Az önkormányzat, élve a törvény adta lehetőségekkel, a különböző kategóriákban a lehető legtöbb állástalannak igyekszik munkát adni; egyrészt közmunkát, de rendes alkalmazottakat is foglalkoztat, akiknek a szaktudása hasznos a településen.

A beruházások közül a polgármester az iskolafelújítást említi – ez uniós pályázati segítséggel valósult meg –, bérlakásokat építettek, Apácaszakállason tatarozták a művelődési házat, Ekecsen most is folyamatban van ugyanez. Elvégezték – szintén önerőből – a községháza szigetelését, hogy olcsóbb legyen a gázszámla. „2009 óta mi is érezzük a válságot, hiszen alig voltak olyan pályázati lehetőségek, amelyeket ki tudtunk volna használni. Így jobbára magunk igyekeztünk megoldani, amit lehetett. Most az ekecsi óvodát tervezzük rendbe tenni, befejezzük az apácaszakállasinak a külső tatarozását, folytatni akarjuk a kerékpárutat. Legigényesebb tervünk a csatornahálózat megépítése. Most zajlik az engedélyezés. Vele párhuzamosan a víztisztítót is fel kell újítanunk, hogy megfeleljen az új szabványoknak. Több utcában építettünk vízelvezető aknákat, részben minisztériumi támogatással, részben önerőből.”

Lakóparkok, építés

A fiatalok megtartásának a munkalehetőségen kívül a másik záloga a lakhatás. A bérlakások is megtartó erőt képeznek, de a helyi vállalkozók is építenek lakóparkokat a faluban. Jelenleg mintegy tucatnyi házról beszélünk, de ha mind elkészül, számuk eléri a húszat. „Az önkormányzaton múlik – mondja Polák László –, hogy vállaljuk-e újabb bérlakások építését. Gondot okoz, hogy a községben alig található terület, ahol építőtelkeket lehetne kialakítani. Keressük a lehetőséget, tapogatózunk, mert ezek többsége magántulajdonban van. A falunak amúgy óvatosan kell kezelnie ezt a dolgot, mert ha nyitnánk is új utcát, meg kell vizsgálnunk, mibe kerülne az infrastruktúra (ez az összes lakost terhelné) és maguk a házak. Ha drágák lennének, helyi lakosok nem tudnák megvenni, idegeneket pedig nem szívesen hoznánk be. Ráadásul a község intézményrendszere a jelenlegi állapothoz igazodik. Előállhat olyan helyzet, hogy egyszer csak szűknek bizonyul a százhúsz férőhelyes óvoda, pár év múlva meg túl nagy lesz.”

A faluban jól működik a gondozószolgálat, húsznál több alkalmazottja több mint 40 beteg emberről gondoskodik. Akárcsak óvodából és művelődési házból, temetőből is kettő van, ezek ravatalozóit is hamarosan fel kell újítani. Idén a szakállasit, jövőre az ekecsit. Természetesen önerőből. (Utóbbi szót hallva az ember a fejét fogja, hogy miközben a falvak, akár például Ekecs, fuldokolnak a hiányban, az ország az év végéig elveszít legalább egymilliárd eurónyi uniós támogatást. Mennyi helye lett volna ennek az összegnek!)

Ekecsen pezsgő a sport- és a kulturális élet. Hely hiányában csak érintőlegesen: fél tucat futballcsapat, nemzetközileg sikeres karateklub, ökölvívóklub. Minden közösségi rendezvényen jelen van a tűzoltószervezet, ismert a Parasztolimpia (idén kihagyják, inkább a futball kap szerepet), és januártól decemberig egymást követik a kulturális események. Június 6-án tartották a családi pikniket, a rendezvényen, amely a Gyöpön tartott főzőcskéből nőtte ki magát, nemzetközi zsűri értékelte az étkeket.

Mondanunk sem kell, hogy mind Ekecsen, mind Apácaszakállason aktívak az egyházak. Az apácaszakállasi Idén vagy húsz csapat vesz részt rajta, s nemzetközi zsűri értékeli az étkeket. Mondanunk sem kell, hogy mindkét településen aktívak az egyházak. Az apácaszakállasi református gyülekezet minden augusztusban megtartja az egyházkerti napokat, melynek család- és közösségépítő szerepét illik hangsúlyozni. A Pimpimpáré gyermek-néptáncegyüttes pedig nem szorul bemutatásra. Aki nem ismeri, járjon utána. Aktív mindkét nyugdíjasklub, de az Ekecsi Népdalkör is, amelyben maga a polgármester is dalra fakad. Merthogy oszlopos tagja a csapatnak. Egyébként sok ideges, meghajszolt polgármesterrel találkoztam riportjaim során, de Polák László maga a megtestesült nyugalom, aki nem gerjeszti, hanem megoldja a konfliktusokat. S ez így természetes.