Együtt élni jó! Vagy muszáj?

Ezen aztán lehetett szörnyülködni, emlegetni a kényelmes mamahotelt, sopánkodni, hogy hová menjenek szegények, ha nem telik nekik saját lakásra. Másrészt, főleg falun egyre több fiatal építkezik akkor is, ha a többgenerációs családi házban kényelmesen elférne a szülőkkel. Akkor most mi a jobb?

Nem hotel, otthon

A 25. életévüket betöltött gyerekek szülőkkel való együttélésére Olaszországban találták ki a mamahotel kifejezést, ahol a magas munkanélküliség és a kulturális sajátosságok miatt sokszor még a 35 éves fiatalok – főleg a férfiak – sem önállósodnak. Alighanem vannak köztük, akiknek a mama főzi a pasztát, mossa az ingét, vasalja a nadrágját, de a legtöbben biztosan ott is hozzájárulnak a háztartás költségeihez, vagy ha nem, hát nincs is nekik miből. Mert a mamahotel nem csak, sőt a legtöbbször nem kényelem, hanem kényszerűség kérdése, és már végképp nem hotel. Egyszerűen úgy élnek együtt a családtagok, ahogy tudnak, és nem törődnek azzal, milyen kategóriába sorolják őket a brüsszeli statisztikusok, mert az úgysem tükrözi a valóságot.

A nők hamarabb távoznak

Az Eurostat felmérése csak általános képet nyújt arról, mikor önállósodnak a fiatalok az unió egyes országaiban, az okokat, miért mennek el a skandináv országokban a fiatalok otthonról már húszéves korukban, Kelet-közép Európában és a Balkánon pedig csak harmincon túl, nem elemzi. Enélkül is sejtjük, a hagyományok, a család összetartó ereje és az egyre későbbre halasztott házasságok mellett a pénz, pontosabban annak a hiánya dönti el, ki meddig marad egy fedél alatt a szüleivel.

A felmérés legérdekesebb eredménye, hogy a nők valamennyi uniós államban korábban szállnak ki a családi fészekből, mint a férfiak, többnyire a korábbi házasodás okán. Ugyancsak a helyi szokások miatt a Balkánon a legnagyobbak a nemek közti különbségek, Romániában a nők 25,6, a férfiak 30, Bulgáriában a nők 26,8, a férfiak 30,5, Horvátországban a nők 29,6, a férfiak 33 évesen költöznek el a szülőktől. Ez azt mutatja, hogy az önállósodás elsősorban annak a függvénye, tudnak-e a fiatalok lakást vásárolni, albérletet fizetni, vagy még a szülőkkel közös háztartás költségeihez sincs miből hozzájárulniuk. Szlovákiában felemás a helyzet, a fiatalok egy része nem csak, hogy szingliként még 30-on túl is valóban kénytelen a szülőkkel egy fedél alatt élni, de sokan házasodás után is erre kényszerülnek. Mások még egyedülállóként, vagy rögtön az esküvő után építkezni kezdenek, tekintet nélkül arra, hogy a többgenerációs szülői ház, gyakran ugyanabban a faluban, üresen marad.

Hitelt, csak ha telik rá

A vágyaknak mindig a lehetőségek szabnak határt, 35 évnél fiatalabb szlovákiai lakosok fele nem mer saját lakást vásárolni, mert attól tart, hogy túlságosan eladósodik. Az, hogy nem mindenki lakik a sajátjában, nem volna tragédia, Nyugat-Európában a lakosság nyolcvan százaléka bérleményben él, és ezért könnyebben, rugalmasabban költözik, ha kell, csak hogy nálunk az önálló élethez, pláne a családalapításhoz saját lakás dukál. A Focus ügynökség szeptember 8-án a pénzügyi képzettség világnapján végzett közvélemény-kutatásából kiderült, hogy a felnőtt lakosság 27 százaléka lakik együtt a szüleivel. Ezek 68 százalékban 20–24 év közötti főiskolások, egyetemisták, 32 százalékban pedig 24–35 év közötti dolgozó vagy munkanélküli fiatalok. A megkérdezettek 54 százaléka saját lakásban vagy házban lakik, további 13 százaléka albérletben, 5 százaléka pedig a párjánál. Valamennyien szeretnének ugyan saját lakást, de tartanak az eladósodástól. Nem alaptalanul, hiszen jelzáloghiteleknél az átlagos havi törlesztő részlet 200–400 euró. 944 eurós átlagkeresetnél ez nem kevés, ezért a pénzügyi szakemberek szerint legalább fél évig ugyanannyit kellene félretennie annak, aki hitelt akar felvenni, hogy lássa, tudja-e nélkülözni ezt az összeget. Ha nem, akkor nem lesz képes törleszteni a részleteket. „Hitelt csak akkor érdemes felvenni, ha a törlesztő részlet nem haladja meg az ügyfél havi bevételének egyharmadát. De még ennél is fontosabb, hogy legyen valami tartaléka arra az esetre, ha megbetegszik, csökken a bevétele, vagy váratlan kiadásai támadnak” – ajánlja Jana Dlhošová pénzügyi tanácsadó.

Fiataloknak szánt hitel

Persze, az sem mindegy, hol akar lakást venni valaki, mert az egyes régiók között óriásiak a különbségek. Egy régi kétszobás lakás az Eperjesi megyében 60 ezer, az új 75 ezer euróba kerül, Nyitra megyében a régi lakás 82 ezer, az új 90 ezer euró, Pozsony környékén pedig 128–150 ezer. Aki háromszobás lakást akar venni, az Eperjes megyében 80–100 ezer euróval, Nyitra megyében 90–120 ezer euróval, Pozsony megyében 160–220 ezer euróval számoljon attól függően, régi, vagy új lakást választott. A lakásárak országos viszonylatban az utóbbi egy évben a Nyitrai járásban emelkedtek a legjobban, a Jaguar autógyár befektetésének köszönhetően. Ugyanitt a legkisebbek a különbségek a régi és az új lakások között, míg országos átlagban egy régi és egy új kétszobás lakás ára közti különbség 21 ezer euró, Nyitrán csupán 8 ezer.

A bankok 18–35 év közötti fiataloknak adnak kifejezetten fiataloknak szánt jelzáloghitelt, amelynek a kamata három százalékkal kisebb a piaci átlagnál, Ebből két százalékot az állam áll, egyet pedig az pénzintézetek. Abban az esetben, ha fiatal pár igényli a hitelt, jövedelmüket is együtt bírálják el, ez a prémiumokkal és egyéb juttatásokkal együtt nem lehet több, mint havi 2 454,40 euró. Ilyen bevételről a legtöbb fiatal pár csak álmodik, így aztán nekik még jobban meg kell gondolniuk, képesek-e 50 ezer eurót törleszteni öt év alatt. A legtöbben, akik belevágnak 29–30 évesek, és Besztercebánya, valamint Pozsony megyében szeretnének lakást venni.

Falun saját ház dukál

Nyitra és Nagyszombat megye déli, magyarok lakta részén (jellemzően falun) inkább építkeznek a fiatalok: külföldön megkeresett pénzből, a szülők segítségével, ritkábban hitelből. Falun még mindig inkább a saját ház dukál, mint a bérlakás, bár ma már a falvakban is épülnek szociális, vagy önkormányzati lakások, magyarázza Dagmar Kunová, ingatlanügynök. „Sok helyen, vagy inkább sok családban annyira presztízskérdés a ház, hogy olyan egyedülálló fiatalok is építkeznek, akik azt sem tudják, ki lesz a párjuk, és hol fognak lakni. Vagy már a kapcsolat elején építkezni kezdenek, persze, szerződés és az anyagiak tisztázása nélkül, aztán ha szétválnak útjaik, pereskednek a ház miatt. Szerencsére, ezeket a félkész házakat, főleg Nyitra környékén elég könnyű eladni, mert sok városi vágyik falura akár a gyerekek miatt, akár mert a nyugdíjas éveit szeretné ott tölteni” – mondja Kunová.

A házépítés mellett a másik lehetőség, hogy a szülői házat újítják fel a fiatalok, és ott laknak, együtt a szülőkkel. Látszólag ez a könnyebb verzió, a valóságban azonban nehezebb, mert sokszor ki kell fizetni a testvéreket, a régi házak sok hibát rejtenek, és rendbehozataluk egyáltalán nem olyan olcsó, mint azt sokan gondolják, amikor belevágnak, és akkor még nem is beszéltünk a generációk együttélésének nehézségeiről. Alena Rjabininová pszichológus és családterapeuta szerint ma ez a modell gyakran azért nem működik, mert nem természetes élethelyzetként tekintünk rá, mint régen. „Legtöbben kényszerhelyzetként élik meg, mert nincs más megoldás, a szülők úgy érzik, kegyet gyakorolnak a fiatalok felé, a fiatalok úgy, hogy korlátozzák őket.”

Nemzedékek egy fedél alatt

Ahhoz, hogy az otthon mindenki számára nyugodt, békés hely legyen, nem árt jó előre tisztázni az együttélés szabályait, és be is tartani őket. Elsősorban azt kell leszögezni, ki milyen arányban járul hozzá a háztartás költségeihez, hogyan fizetik a számlákat, a váratlan kiadásokat, ki használja a kertet, a garázst, ki kaszálja a füvet, metszi a fákat, stb.

Ezek apróságok, de nagyon fontosak, és csak kevés családban működnek automatikusan, mutat rá Rjabininová. A másik nagyon fontos alapelv, hogy mindkét család megőrizze a saját intimitását és szokásait, ne legyen minden pillanatuk átjárható. „A fiatalok respektálják, hogy a szülők ebéd után lepihennek, és ilyenkor legyenek csendben, de az idősek se keltsék őket szombaton hétkor azzal, hogy munka van a kertben, ha ők ilyenkor kilencig szeretnének aludni. Ne nyissanak egymásra automatikusan se a hálószobában, se a fürdőszobában, tartsák tiszteletben, ha a másik családnak külön programja van, vagy a közös otthonban vendégeket fogadnak. A gyereknevelésre is másként tekintenek az idősek és másként a fiatalok. Egyik sem jobb vagy rosszabb, mint a másik, ki is egészíthetik egymást, ha mindkét fél nyitott és toleráns. „De ha mindenki az előnyöket tartja szem előtt, az mind gazdasági, mind érzelmi és kölcsönös segítségnyújtási szempontból nagyon előnyös lehet. A gyerekek pedig rengeteget tanulhatnak egy ilyen nagycsaládban arról, hogyan kell konfliktusokat megoldani, elfogadónak lenni, törődni az öregekkel. Ez olyan útravaló, amit egyetlen különórán sem kapnak meg” – hangsúlyozza a szakember.