Csúz, a központi falu

 Ezek azóta is folytatódnak, és szemmel látható, hogy a csúziak nem ülnek a babérjaikon, hanem településük csinosításán fáradoznak. Szép új főteret építettek, mindenütt parkosítanak, és egyre szaporábban épülnek az új házak. Mint Oravetz Ferenc, a falu monográfusa írja: évszázadokon át megfigyelhető Csúznak a szomszédos falvakhoz viszonyított központi szerepe, több nemes család nem ok nélkül épített itt kúriát.

Vannak azonban tények, amelyeken az önkormányzatok a legjobb indulattal sem tudnak változtatni. Ilyen örökség, hogy a helyi magyar tannyelvű alapiskola körzetesítés címén – sok más településhez hasonlóan – a nyolcvanas években megszűnt. S mivel a kisiskolák fenntartása egy-egy település számára szinte megoldhatatlan feladat, a környékbeli falvakkal együtt úgy döntöttek, hogy ne legyen három, fenntartási gondokkal küszködő kisiskola, hanem a közeli Udvardon legyen a magyar, Csúzon pedig szlovák anyanyelvű alapiskola. A csúzi iskolába jelenleg 135, a mellette levő óvodába pedig 31 gyerek jár. Az ovisok ottjártunkkor éppen ebéd utáni pihenőre készültek, így a lehető legcsendesebben kukkantottunk be a párját ritkító termekbe, ahol első pillantásra is látszik, hogy a kicsik minden gondoskodást megkapnak.

A másik gond az egész Dél-Szlovákiára jellemző népességcsökkenés. 2001-ben még 1775 lélek lakta a falut, 2011-ben 1695-öt írtak össze, napjainkban 1644-et mutat a statisztika. „Nem csoda – mondja Ostrodický József, aki 2010-től polgármestere a településnek –, hiszen 30 távozó polgárunk helyébe 14 gyermek született idén az év első tíz hónapjában. S ez a tendencia több mint három évtizede tart.” A lakosságcsökkenés visszafordítása végett egyébként az önkormányzat egyre több telket bocsát a fiatalok rendelkezésére, és ezt a gyakorlatot folytatni is akarja. A megoldás persze az országos politika kezében van: egész Dél-Szlovákia, így ez a régió is több figyelmet és néhány kiemelt beruházást érdemelne.

Csinosodó falukép

Ma már szépen rendezett az egy épületben található művelődési ház és községi hivatal előtti tér (maga az épület egyébként külső tatarozásra vár), s ezzel egy időben, ugyancsak tavaly készült el a Levente park, kis szabadtéri színpaddal és játszótérrel. A falurendezésre 800 ezer eurós uniós támogatást sikerült szereznie a község vezetőségének. Tavaly új piacteret is átadtak, mintegy ötezer növényt ültettek ki, s új buszmegállók készültek. 2010-től felújították a közvilágítást –ez tetemes energiamegtakarítást eredményez –, de folyamatosan újul az iskola és az óvoda épülete is. Az iskolások ráadásul kaptak egy kertet, ahol a hagyományos zöldségtermesztéssel ismerkednek. Időközben elkészült a gyűjtőudvar (traktorral, pótkocsival), amelyhez még feldolgozó gépeket szándékoznak vásárolni. A településhez tartozó Szentmiklóspusztán útfelújítást végeztek, és szintén pályázati forrásból épült ki a község kamerarendszere, amelynek befejezésére újra sikerült támogatást szerezniük. 

Sajnos, a szennyvíztisztítás témája itt is végtelen történet, akárcsak más falvakban. Volt ugyan egy nagylélegzetű terv, amely Koltától Köbölkútig megoldotta volna hat község szennyvízgondjait, a vízgazdálkodási vállalat malmai azonban lassan őrölnek. Ostrodický József elmondja, hogy legalább egy víztisztítót üzembe kellene helyezni. Ha a két szomszédos települést sikerülne meggyőzni, s ha Csúz, Kolta és Jászfalu összefogna, könnyebben tudnák kezelni a kérdést. A terhekből egyébként is bőven kijut a csúziaknak, hiszen csak temetőből négyet kell fenntartaniuk; az említett pusztán kívül még a kisebb Kolónia és Káptalan is hozzájuk tartozik. A községi temetők mellett a takarosan rendbe tett zsidó temetőbe is kisétálunk. Utóbbi a falu sokrétű múltjáról mesél, arról, hogy egykor több mint másfél száz zsidó polgár gazdagította az itteni közösséget. Ma már csak a sírkövek beszélnek helyettük.

Mezőgazdaságból az iparba

A rendszerváltás után Csúzon is az országos forgatókönyv szerint történt a paradigmaváltás. Az egykor 400 embernek munkát adó földműves-szövetkezet, amely fénykorában gabonát, kukoricát, dohányt, dinnyét termesztett, s a szarvasmarha- és sertésállomány mellett csirkefarmja is volt, a 2000-es években ért el a felszámolásig. Azóta két nagy vállalkozás (AT Dunaj és Agrokontrakt) bérli a mintegy négyezer hektáros határt. Szemmel láthatóan sikerrel, hiszen a falu fölött álló fejőház mellett éppen tejfeldolgozó épül, mellette pedig bioenergia előállítása zajlik. Szép a fejlődés, ám az új technológiák csak mintegy 40 ember számára nyújtanak megélhetést. Ez egyébként az országos átlagnak felel meg, hiszen köztudott, hogy a rendszerváltás óta a mezőgazdaságban dolgozók száma körülbelül a tizedére csökkent. Nyolc éve még a magyarországi Nokia- és Samsung-üzemek jelentették a megoldást, ám időközben a Nokia megszűnt, így egyre kevesebben járnak Magyarországra dolgozni. Napjainkban a munkavállalók többsége a közeli városokban, Érsekújvárban, Galántán, Párkányban keresi a kenyerét. 

Fellendült a közösségi élet

A kultúra terén is pezsdülés tapasztalható. Három éve minden augusztusban megtartják a kenyérszentelést, a tavaszi májusfaállítás sem maradhat el, és egymást érik a szokásos rendezvények: a falunap, anyák napja, Mikulás-ünnepély, karácsonyváró és más közösségi alkalmak, amelyekről nem hiányozhatnak a mazsorettek, az iskolások műsora és a hagyományőrző Nefelejcs asszonykórus, amelyet az egész környéken ismernek. Aktívak a nyugdíjasklub tagjai is, akik minden rendezvényen szerepelnek, és a környéken is terjesztik a falu jó hírét. Megjegyzendő, hogy az idős emberekkel kiemelten törődik az önkormányzat, hiszen az iskolai konyhán a nyugdíjasok ebédet rendelhetnek, amelyet házhoz szállítanak nekik. Idén hosszú évek után ismét benevezték a futballcsapatot a járási bajnokságba, a harmadik helyen tanyázik. Látogatásunkkor éppen a Felvidéki Rockszínházat várták vendégszereplésre. Amúgy Csúzon mindent megtalálunk, amire leginkább szükségük van az embereknek: orvosokat, fogorvost, gyógyszertárat, szolgáltatóházat.

A Csúzy-kastély

Kissé meglepődve halljuk a polgármestertől, hogy a pazarul felújított egykori Csúzy-kastély eladó. 1998-ban Szénássy Árpád, a komáromi KT könyv- és lapkiadó vezetője az utolsó pillanatban mentette meg az enyészettől az egykori tizennégy kastély talán legszebbikét. A késő reneszánsz stílusú pompás kúriát a poprádi vagongyár szerezte meg 1985-ben, majd hagyta tönkremenni. Amikor Szénássy „beleszeretett” a homlokzat négy dór oszlopába, az épületet már bontani készültek. Ma eredeti pompájában áll, 2002-ben műemlékké nyilvánították. Sokáig a Szlovákiai Magyar Honismereti Egyesület székelt benne, és kulturális tanácskozások, konferenciák színhelye volt, de ma is tartanak benne rendezvényeket. Szénássy Árpád halálával lezárult egy fejezet, és az örökösök úgy döntöttek, hogy eladják az épületet. Azóta főhet az önkormányzat feje, vajon akad-e jó szándékú, tehetős vállalkozás vagy szervezet, amely meg tudja őrizni az utókornak. A község természetesen szívesen megvenné, ám a vételár ismeretében ez szinte lehetetlennek látszik. Maga a kastély egyébként külön riportot érdemelne, dióhéjban bemutatni lehetetlen vállalkozás.

A teendők sokaságából emeljük ki a legfontosabbakat: az iskola mellett szeretnének tornatermet építeni, amely a készülő tervek szerint 450 ezer euróba kerülne, és az iskola mellett az egész községet szolgálná. Folytatni fogják a járdák, utak rendbetételét, a középületek karbantartását, további telkek felvásárlását a fiatalok házépítéséhez, s készülnek a tervek újabb bérházak építésére is. A már említett Szentmiklóspusztán, ahol közel 250 lakos él, szintén korszerűsíteni kell a vízvezetékrendszert. Végül jegyezzük meg, hogy bár a csúzi magyarok és szlovákok aránya folyamatosan változik, a katolikus és a református templomban továbbra is magyarul folyik a szentmise és az istentisztelet. Ez arról árulkodik, hogy a csúzi emberek ragaszkodnak a gyökereikhez és a hitükhöz.

Kövesdi Károly