Az Y generáció forradalma

<p>A 2016-os parlamenti választások után azt hittük, az 1980 és 1999 között született fiatalok nemzedéke teljesen apatikus, ezért meggyőződésből vagy tehetetlenségében a szélsőségek felé fordul. Aztán tessék: ugyanezek az ifjak most majdnem forradalmat csináltak, és olyan változásokat értek el a kitartásukkal, amelyekről néhány hónapja még álmodni sem mertük volna.</p><div>&nbsp;</div>

Y generációnak nevezik az 1980 és 1999 közt születettek korosztályát. Legutóbb, 1989-ben ezeknek a fiúknak és lányoknak a szülei álltak a tribünökön és a tereken, majd ugyanők voltak képesek arra is, hogy 1998-ban Mečiart leváltsák. Végül mindenkiben csalódtak, bedarálta őket a létért való küzdelem, és legfeljebb abban bíztak, hogy majd a gyerekeiknek jobb lesz. Ezek a gyermekek azonban – legalábbis sokáig úgy tűnt – csak a pénzben és a sikerben hittek, hiszen nem is láttak mást. Az a politikai elit, amelyhez „szerencséjük volt”, pragmatikusan, a közvélemény-kutatásokhoz igazodva vezette az országot, elvek és víziók nélkül, elsősorban a saját javát tartva szem előtt. A tizen- és huszonévesek annak voltak tanúi, hogy semmiféle lopásnak, csalásnak nincs következménye, aki megfelelő helyen ül, lehet annyira korrupt, amennyire nem szégyelli, és történhet bármi, a lakosság nagy része úgyis közömbös marad.

 

Kritikus közhangulat

Aztán brutálisan meggyilkoltak két fiatalt, ennek a generációnak a tagjait, és a fiatalok felocsúdtak. Az egyik áldozat, Ján Kuciak újságíró cikkeinek köszönhetőn rájöttek, vagy inkább elhitték, hogy minden rajtuk múlik, és hogy meg kell próbálni változtatni a dolgokon. Hogy miért éppen most, az a körülmények összejátszásának is köszönhető, de a gyilkosság csak az utolsó csepp volt a pohárban, mert a fiatalok régóta elégedetlenek. Legfeljebb mostanáig ezt leginkább azzal fejezték ki, hogy távol maradtak a közügyektől, vagy elköltöztek Szlovákiából. A Közéleti Kérdések Intézetének (Inštitút pre verejné otázky) a témában végzett kutatása szerint a szelfinemzedék tagjait olyannyira megrázta a kettős gyilkosság, hogy rádöbbentek: a közügyek nem csak másra, hanem rájuk is tartoznak.

Mindenkit meglepett ez az elkötelezettség és szervezettség, főként azután, hogy a 2012-es Gorilla-tüntetések anarchiába torkolltak, és csak még nagyobb kiábrándultságot okoztak – mondja Oľga Gyárfášová szociológus, az intézet munkatársa. „Ezek után uralkodott el a vélemény, hogy az ország teljesen rossz irányba indult el, mert minden az oligarchák és a kormánypártokhoz közeli politikusok kezében van, az igazságszolgáltatás pedig úgyis vak és süket” – teszi hozzá. Az IVO tavaly A polgári öntudat megerősödése a V4-es államokban címmel végzett kutatást a társadalmi hangulatról, és arra a döbbenetes eredményre jutott, hogy a lakosság kétharmada véli úgy: rossz irányba tartunk. „A visegrádi négyek közül nálunk a legkritikusabbak az emberek, annak ellenére, hogy némely elemző szerint sokkal jobban állunk, mint a magyarországiak, csehek vagy a lengyelek. Ez jó jel, mert csak a kritikus polgárok tudnak változtatni a dolgokon” – magyarázza Gyárfášová.

 

Túl az önzés határán

És megtörtént a csoda: a fiatal nemzedék átlépte azt a bizonyos határt, amelyen innen mindenki csak a saját boldogulásával törődik, és az egész országért felelősséget vállalt. Gyárfášová szerint ez nagyon komoly fordulat, mert az ország irányultságával való elégedetlenségnek általában anyagi alapja van, az emberek többnyire a gazdaságot, az egészségügyi és szociális ellátást bírálják. „Nagyon ritka és kiélezett helyzetekben szokott előfordulni az, ami a mostani kutatásunkból is kiderült: hogy elégedetlenebbek a politikai, mint a gazdasági helyzettel. Az elégedetlenség a demokrácia szintjének értékelésekor is nagyon magas volt, és a megkérdezettek a kormányzás minőségével azonosították a demokrácia színvonalát” – fejti ki a szociológus.

A további kérdésekre adott válaszokból kiderült, hogy ezek a fiatalok nem kérdőjelezik meg a demokrácia alapelveit, sőt épp azt róják fel a kormánynak, hogy nem tartja őket tiszteletben. Nem a szociális és megélhetési kérdések, hanem az elvek hiánya, a korrupció, a hatalommal való visszaélés, az egyenlőtlenség, arrogancia és a politikusok érzéketlensége háborította fel a fiatalokat olyannyira, hogy az utcára vonultak. Ez egyáltalán nem volt könnyű és egyszerű döntés, át kellett hozzá lépni azt a pszichikai határt is, amelyen innen az elégedetlenség a tehetetlenség érzésével párosul. Minél inkább úgy érezték az emberek, hogy itt úgysem tudnak már semmin változtatni, annál kevésbé érdeklődtek a közügyek iránt – ezért is ér fel kisebb csodával, hogy márciusban és áprilisban tízezrek vonultak a terekre.

 

Meggyőződés, sikerélmény

Annak, hogy az emberek kitartottak, és hétről hétre elmentek tüntetni, a szociológus szerint két fő oka van: az erős belső meggyőződés, hogy igazuk van, és a sikerélmény, vagyis hogy látták, eresztékeiben recseg-ropog a hatalom. Sorra mondott le a belügyminiszter, a kormányfő, majd az országos rendőrfőkapitány is, a polgárok rég nem látott bátorsággal fogalmazták meg a véleményüket, az új politikai szereplők korrupciós ügyeit azonnal leleplezte a sajtó. „Mivel itt oknyomozó újságírót öltek meg, a sajtó a hatalmon lévők minden lépését figyelte, és mivel fiatal párról volt szó, a tragédiával azok a kortársaik is azonosulni tudtak, akiket annyira nem foglalkoztat a politika. Feladták a kényelmes álláspontjukat, amelyről eddig is mindent megkritizáltak, de nem tettek semmit, s kézbe vették az irányítást. Egyszerűen elérkezett a pillanat, amikor a társadalom nagy része úgy érezte, hogy a dolgok már nem térhetnek vissza a régi kerékvágásba, ezek után mindennek meg kell változnia” – mutat rá Gyárfášová.

A szociológus szerint természetes, hogy a fiatalok szervezték a tüntetéseket, hiszen ők azok, akik már másként szocializálódtak, világot láttak, és tapasztalták, hogy máshogy is működhet egy társadalom, mint urambátyám alapon. Akik ösztöndíjakkal külföldön tanultak, külföldi pályázatokat nyertek, egy ideig nyugati államokban éltek és dolgoztak, tudják, hogy másként is lehet. Hogy nem csak a „mi embereink” kaphatnak támogatást, hanem azoknak kell, akiknek elképzeléseik, jövőbe mutató terveik vannak. A kutatás eredményei szerint épp a korrupció árt a leginkább a fiataloknak. Ez a nemzedék már világlátott, képzett, nehezen viseli, hogy nem a képességei, hanem a kapcsolatai szerint ítélik meg, és saját kezébe akarja venni a sorsát.

 

Irány a politika?

A nemzedéki forradalom eddig sikeres és eredményes volt, s igazságtalan is volna, ha ennél többet várnánk tőle. Nincs az a fellángolás, amely hónapokon át azonos hőfokon tartható, de annak az élménynek a hatása, hogy igenis van szavunk, és változtathatunk a dolgokon, sokáig fennmaradhat. Ez épp elég lehet ahhoz, hogy a tüntetéseket szervező fiatalok belépjenek a politika világába.

Juraj Šeliga, a Tisztességes Szlovákiáért Kezdeményezés egyik alapítója például nem zárja ki, hogy politikai karrier építésébe kezdjen, de most az önkormányzati választásokra összpontosítanak, az ott induló jelölteket akarják ellenőrizni. „A Tisztességes Szlovákiáért Kezdeményezésből biztosan nem lesz politikai párt, de azt nem zárom ki, hogy azok közül, akik országszerte szervezték a tüntetéseket, néhányan belépnek a politikába – mondta.

A döntést előbb-utóbb meg kell hozni, mert a tüntetések intenzív élménye már csak a közelgő nyár miatt sem tartható fenn sokáig. Abban az illúzióban se ringassuk magunkat, hogy a társadalom vagy a sajtó mostantól kezdve folyamatosan annyira éber lesz, mint az elmúlt hetekben, mert ez egyszerűen lehetetlen. Az első nagy ijedség után a politikusok is visszatérnek a régi módszerekhez, hiszen biztosan vannak még eladó termőföldek, elsikkasztható pályázati pénzek, eltussolandó ügyek. A következő parlamenti választásokig biztosan megtudunk még egyet s mást róluk és a sleppjükről, de remélhetőleg addigra lesz más választásunk is – talán épp a tüntetések szervezői közül.

 

Lesznek még tiltakozások

A fiatal aktivisták két hete Peter Pellegrini kormányfővel is találkoztak, de nem jutottak közös nevezőre az országban uralkodó állapotokat illetően. „Elmondtuk, hogy a polgárok bizalmát nem erősíti, hogy Róbert Kaliňák eddigi jobbkeze, Denisa Saková lett a belügyminiszter. Sem a mezőgazdasági, sem a kulturális miniszter nem tudja kezelni a szakterületén felmerült problémákat, a közszolgálati televíziónál tisztogatás folyik, az ügyészségek és a rendőrség munkája megkérdőjelezhető” – mondja Šeliga. A kormányfő csiszolni próbálta az éleket, nyilatkozatot adott ki arról, hogy meghallgatta a fiatalok véleményét, és tájékoztatta őket, hogyan képzeli el Szlovákiát mint polgárbarát országot.

Mivel ennek a víziónak a megvalósulására valószínűleg még várnunk kell, nem kizárt, hogy még találkozunk a tereken. Juraj Šeliga azt ígéri, figyelni fogják, ki lesz az új rendőrfőkapitány, hogyan alakul a helyzet a közszolgálati médiánál, és ha felmerül valamilyen probléma, amelyre a politikusok nem fognak megfelelően reagálni, tiltakozást szerveznek – akár az eddigiektől eltérő formában is. Azt mondja, ötletük van elég, és félő, hogy okokban sem szenvedünk majd hiányt.

 

A tüntető fiatalok türelmetlensége

Azok a fiatalok, akik aktívak a közéletben, később sikeresebbek a munkájukban is – derül ki az amerikai Child Development tudományos folyóirat kutatásából. Az önkéntes munkát végző, jótékonykodó, tüntetéseket szervező tinédzserek később nagyobb eséllyel folytatnak felsőfokú tanulmányokat, jutnak magasabb pozíciókba. A magyarázat az, hogy ezek a fiatalok sikerorientáltabbak, tudatosabbak, fontos nekik, mi zajlik körülöttük, és hajlandóak sokat áldozni a szabadidejükből azért, hogy megvalósítsák az elképzeléseiket. A tanulmány szerzője, Parissa Ballard szerint a fiatalkori aktivizmusnak személyiségformáló hatása van, mert befolyásolja, hogyan gondolkodunk a jövőbeli lehetőségeinkről s arról, mennyire befolyásolhatjuk a társadalom alakulását. Ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy míg a jótékonykodó önkéntesek körében kevesebb a depressziós, és tudatosan egészséges, harmonikus életet élnek, a politikai aktivistákra ennek fordítottja a jellemző. Mivel nagyobb stressznek vannak kitéve, hajlamosabbak a rossz étkezési szokásokra, dohányzásra, túlzott alkoholfogyasztásra és a kiégésre.

Ez egyrészt magyarázható azzal, hogy a politika amúgy is az extrovertált személyiségeket vonzza, de azzal is, hogy a fiatalok frusztráltak a változások lassú tempója és nem eléggé radikális volta miatt. Ezért is törvényszerű, hogy egy idő múlva a közös célért küzdők között is nézeteltérések alakulnak ki, és szétválnak az útjaik. „Azzal segíthetünk ezeknek a fiataloknak, ha elmagyarázzuk nekik, hogy a túl nagy elvárások nagy csalódásokat okozhatnak, mert a társadalom sokrétű, és nem lehet minden folyamatát irányítani. Nem csupán a nagy változásoknak van értelmük: a kis győzelmeket is értékelni kell. Nem kell rögtön megváltoztatniuk a politikai rendszert, elég, ha bekerülnek a médiába, a köztudatba, és ezzel növelik a többiek polgári öntudatát, formálják a gondolkodását” – figyelmeztet Parissa Ballard.

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?