Az érem egy élet munkája

Ezzel együtt ötszörös olimpiai bajnok, s a legeredményesebb magyar női kajakos. Olyan legendás magyar sportnagyságokhoz zárkózott fel, mint a tornász Keleti Ágnes vagy az úszó Egerszegi Krisztina. És ezzel még nem mondta ki az utolsó szót: az új esztendőben lazít egy kicsit, visszavesz a tempóból, és kipiheni a 2016-os évet, hogy erőt gyűjtsön a további munkához. Négy év múlva Tokióban szeretné újra a tőle megszokott nagy formát hozni. De nem kizárt, hogy addig is ott látjuk a dobogó legtetején.

Édesanyja lengyel, az édesapja magyar. A karácsonyt milyen hagyományok jegyében tartják? Egyáltalán van különbség a kettő között?

Vannak különbségek, de nem túl nagyok. Nálunk vegyes felvágott a karácsonyi ünnep, a lengyel és a magyar konyha ételei is jelen vannak, ugyanígy a különböző szokások.

Ki készíti elő az ünnepi vacsorát? Az édesanyja? Vagy külön-külön ülnek asztalhoz?

Anyukáméknál szoktuk tölteni a szentestét, Jurand bátyám is eljön a családjával Krakkóból, mindannyian együtt vagyunk.

Mit örökölt a lengyel és mit a magyar ősöktől?

Nem választanám külön, hogy mi a lengyel és mi a magyar bennem. A családomtól nagyon biztos hátteret kaptam, szeretetben nőttem fel, ez volt nálunk a döntő.

Ezek szerint jó ötvözet. Gondolom, hogy mindkét nyelvet beszéli. Van, volt alkalma megismerkedni a lengyel kultúrával, irodalommal is? Nem titok, hogy édesanyja Sienkiewicz Keresztes lovagok című regényéből adott nevet a lányának és a fiának is.

Gyerekkoromban gyakran folyt otthon a párbeszéd lengyelül, ugyanúgy magyarul is, de az utóbbi időben már inkább magyarul beszélünk. Jártam lengyel iskolába is, de utána annyira sűrű lett a kajakprogram, hogy ezt már nem tudtam mellette vállalni. A lengyel kultúrát és irodalmat nem nagyon ismerem, nemigen van rá időm.

Azért a gyerekeket, ha majd lesznek, egypár mondatra megtanítja?

Igen, szeretném, ha beszélnék a nyelvet.

Meddig tartott Rió után a pihenő? Volt egy kis engedmény?

Most valamivel nagyobb volt a lazítás, másfél-két hónapig tartott, és novemberben is csak könnyebben edzettem; úgy éreztem, hogy még kell egy kis pihenő a szervezetemnek.

Könnyen megy a lazítás? Mert ezt is szokni kell annak, aki irtózatosan kemény munkához szokott.

Az első két héten nem nagyon tudtam ellazulni, utána már könnyebben ment, s igyekeztem kipihenni magam.

Mi a legjobb pihenő?

Szeretek aktívan is pihenni, sportolni.

Olyankor nyilván más sportot választ.

Igen, biciklizek meg futok, de nem edzésszerűen, csak mert jólesik. De otthon lenni is szeretek, és könyvet venni a kezembe, olvasni. Mindig el tudom tölteni az időmet.

Benne van a pakliban egy kis házimunka? Bár az edzésen nemcsak fejben, főleg fizikailag fárad el.

Régen szerettem főzni, de mostanában ritkábban teszem. Inkább sütni szeretek, csak az a baj, hogy az édesség rengeteg pluszkalória, óvatosan bánok vele. Inkább lemondtam róla.

Minden tekintetben nagyon ott kell lenni a versenyeken. Testben vagy lélekben érezte Rió után fáradtabbnak magát?

Utána egyikben sem, annyira feldobott a győzelem. Nem éreztem, hogy akár testben, akár lélekben fáradt volnék, még utána sem, egyedül annyit, hogy most, amikor még csak edzegetek, úgy érzem, még nem kívánom a munkát.

A kajaksport nagyon kemény férfimunka – mondogatják a komáromi fiúk. Ön valahol azt nyilatkozta, hogy nem tartja melónak.

Szeretem csinálni, de amikor fáradtabb az ember, nehezen gondol rá úgy, hogy mennyire élvezetes dolog. Kemény munka, az biztos, enélkül azonban nincsenek nagy eredmények, nemcsak kajakban, más sportágakban sem. Én pedig szeretek győzni.

Mit jelent a győzelem? Meg lehet fogalmazni? Mert mindenkinek nyilván mást.

A munka kifizetődése... Csodás érzés, mámor amikor átér az ember a célvonalon, és tudja, hogy most megvan, megcsináltam, s ott vannak mögöttem sokan, akik segítették a sikert, de mégis nekem sikerült beeveznem elsőnek. Ez tényleg nagyon jó érzés. Eufória.

Mi a szép ebben a sportban?

Nagyon szeretek természetközelben, vízen lenni: az teljesen más világ, ott ki tudok kapcsolni teljesen; nagyon jó vízen lenni. Érezni, ahogy suhan alattam a hajó. Nehéz így szavakba önteni, ezt át kell élni.

Mennyit ér egy érem? Nem feltétlenül pénzre gondolok.

Nekem igazából egy élet munkája. Kilencéves koromtól kajakozok. Nyilván nem úgy mentem le a telepre, hogy olimpiai bajnok akarok lenni, de az életemnek több mint a felét kajakban töltöm.

Mi az, amitől egy gyerek elcsábul? Az első siker?

Szerintem a baráti társaság volt az, amelyik engem ott a vízi telepen délutánonként fogadott. Az, hogy szabad levegőn voltunk, vízi túráztunk, játszottunk, emellett mégis folytak az edzések. S amikor már megszerettem a sportágat, szép lassan jöttek a sikerek; ez volt az, ami engem ott tartott.

Nehéz eldönteni, hogy akkor is lett volna-e kedve hozzá, ha nem nyer, csak dobogóközelben végez? Ha nem volna teljesen fönn a csúcson? Fontos a visszaigazolás?

Régebben még nagyon szükségem volt rá, hogy visszaigazolást kapjak. Figyelést, biztatást. Azóta változott a helyzet: elsősorban a saját elvárásaimnak akarok megfelelni. A kérdés első részére nem tudok válaszolni.

Gyerekkorban az edző videóra vette és mutogatta, nézzétek, milyen jól fordul a Danuta. Ez állítólag tetszett, büszke volt a felvételre. Ma viszont az a hír járja, hogy nem nagyon élvezi a csinnadrattát, sőt néha terhes is a túl nagy felhajtás.

Igazából másmilyen, amikor gyerekként kitűntem a többiek közül; akkor persze büszke voltam magamra, arra, hogy el tudok érni sikereket, buzgón meg akartam felelni az elvárásoknak. Manapság nyilván meghúzok egy határt, amelyen túl nem szeretném, ha belátnának az életembe. Ezért vagyok inkább visszahúzódó. 

Tiszteletben tartják?

Az a divat, hogy mindenki megmutatja, mit eszik, mit iszik, hogy csinálja. Nekem ez fura. Van, aki úgy gondolja, hogy ettől lesz valaki emberközelibb, s miért ne mutassa meg.

Miben más az olimpiai és a világbajnoki győzelem? A mezőny szinte ugyanaz. Ráadásul mindkettőért ugyanúgy meg kell dolgozni.

Olimpia négyévente van, s mindenki erre készül. Ha ugyanazok is az ellenfelek, azért lehet látni a különbséget. Vannak, akik inkább tudnak világbajnokságokon produkálni, és vannak, akik képesek négyévente dobbantani egyet, és kifejezetten az olimpián jól szerepelni, el tudják viselni a terhet. Az olimpia azzal, hogy csak négyévente rendezik, sokkal hangsúlyosabb verseny, s nem mindenki bírja ezt a terhet.

Izgulós versenyző?

Régebben izgulós voltam, s ahogy megszereztem a rutint, már kevésbé vagyok az. Az olimpián kifejezetten jó hangulatban versenyeztem, s nem izgultam, jól éreztem magam a pályán.

A partról úgy tűnik, hogy milyen könnyedén lapátol ez a lány. Csak odaül, és megy... Valójában csak azért könnyű, mert nagyon tud.

Azért a hajóban nem olyan könnyű, amilyennek látszik.

Minden versenyző igyekszik kitolni a határokat, felülmúlni önmagát. Ha kudarcot vall, akkor is van kedve továbblépni, újra nekivágni?

Igen, van. Nekem is voltak olyan edzések, versenyek, amelyek nem úgy sikerültek, ahogy szerettem volna, de kell tanulni a hibákból, megpróbálni még egyszer, lehet, hogy akkor sikerül. Nem megy minden elsőre, de ha ezt az ember úgy fogja fel, hogy ez egy folyamat, akkor előbb-utóbb kiderül, hogy jól csinálja.

Mindenben ennyire eltökélt?

Nem! Az iskolában például egyáltalán nem voltam.

Mi volt eddigi pályafutásának legnehezebb szakasza?

Nem voltak nagyon nehéz szakaszok. Voltak kevésbé sikeres évek, mégis tudtam belőle tanulni, és így nem is éltem meg azt, hogy drasztikus mélypontjaim lettek volna.

Az iskola nem nagyon volt ínyére, a sportban viszont többször is hangsúlyozta, hogy szeret tanulni.

Attól függ, hogy mit; persze, amikor ott találom magam egy rossz szituációban, akkor nem így fogom föl, de ha sikerül javítani rajta, akkor minden rendben. Most nehéz ezekről beszélni, amikor ilyen sikerek vannak mögöttem.

Úgy veszi ezeket a sikereket, hogy vannak, lesznek, de nem görcsösen akarom? Vagy azért az is megfordul a fejében, hogy miután a magyarok között a legjobb női versenyző, világszinten is lehet a sportág legsikeresebb női kajakosa? Mert a nagyasszonyt, Birgit Fischert is be lehet fogni.

Hát, ez egy lehetőség, de nem görcsölök rá, mert elég nehéz még annyi érmet szerezni, mint ő. A lehetőségek adottak, próbálok pozitívan gondolkozni.

Rió után az volt az érzésem, hogy nehezen csábul el. Vannak, akik kisebb sikerekkel a tarsolyban térnek vissza, és hatalmas felhajtást csapnak, szeretnek kitűnni. Ön szerényen, visszafogottan viselkedett.

Az olimpiai években normális, hogy sokkal jobban figyelnek az emberre. Januárban, februárban már biztos, hogy mindenki az új évadra koncentrál.

Ha sikeres az ember, sokan igyekeznek a kegyeibe férkőzni, hogy egy pici nekik is jusson a csillogásból. Tud távolságot tartani?

Igen. Legalábbis megpróbálok. Négy éve a saját káromon tanultam belőle, így most jobban tudom tartani a távolságot.