Az elvált apa: Hegedűs István

A válás után az apából elvált apa lesz, akinek – ha nem egyeznek meg közös felügyeletben – a gyermekével való kapcsolata általában kéthetente egy vasárnapra korlátozódik. Sorozatunk nem volna hiteles, ha nem szólnánk róluk is, hiszen több százezer apáról és gyermekről van szó.

Dr. Hegedűs István ügyvéd a magyarországi Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesületének elnöke. Este negyed nyolcra kapok interjúidőpontot. Elfoglalt ember. A beszélgetésünk alatt is folyamatosan keresik, hívják, sőt negyed tíz tájban egy elvált apa is megjelenik nála, aki a volt felesége új élettársának vele és gyermekükkel szembeni agressziójára panaszkodik. „Ez az egyesületi élet olyan, mint az orvosi praxis, nem lehet felfüggeszteni a hozzánk fordulókkal való foglalkozást” – mondja. Bár egy este alatt nem lehet egy ekkora témát felgöngyölíteni, az ennyi idő után is nyilvánvalóvá vált, hogy e sokakat érintő probléma, a jogfosztottság és kiszolgáltatottság sajnálatosan alulreprezentált a sajtóban, így az apák és az elvált szülők gyermekeinek nézőpontjáról vajmi keveset tudunk, pedig a nemzetközi szerződések, de a törvények szerint is egyenjogúságnak kellene érvényesülnie az élet e területén is. A válás általában kényszermegoldás, utána optimális helyzet már nehezen alakulhat ki. Csak olyan, mely az adott körülmények között a legjobb. Hegedűs István egyébként mindenkinek azt ajánlja, ha egy mód van rá, inkább ne váljon el, hanem küzdjön a házasságáért!

Ön hogyan lett elvált apa?

Hasonlóan, mint általában, amikor a felek úgy érzik, valami miatt nem megy az együttélés, túl sok a konfliktus. Mi elég hosszú idő után jutottunk el erre a következtetésre, 18 évig éltem házasságban a volt feleségemmel. Aztán amikor a viták, veszekedések már odáig fajultak, hogy úgy láttuk, ez már a gyerekeknek sem jó, akkor döntöttünk úgy: elválunk, mert így már nincs értelme. Az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesülete is ebben az időben volt alakulóban. Úgy kerültem az egyesülethez, hogy láttuk, a rendszerváltás után az élet más területein már valós jogegyenlőség kezd kialakulni, a családjog terén azonban sem emberi, sem gazdasági értelemben nem működött az egyenlőség, és az állam a szükséges mértéknél jobban beavatkozott a családok életébe. Nálunk is, amikor az egyezségünket nem fogadták el.

Hány gyermekük van?

Két kislányunk.

Hány évesek voltak a válás idején?

12 és 14.

Ők hogy viselték a válást?

Szerencsére kulturált formában sikerült elszakadnunk egymástól, és a mai napig beszélő viszonyban vagyunk; így a gyermekek is azt érzékelték, hogy kevesebb a konfliktus. Bármikor megállhatok a volt feleségemnél, ha a gyerekekről meg kell valamit beszélni, persze, ilyen egyre ritkábban van, mivel mindketten elmúltak már harmincévesek. Mint említettem, a családjog terén az állam a szükségesnél nagyobb mértékben avatkozott bele a család és az emberek életébe. A bíró annak ellenére a feleségemnél helyezte el a gyerekeket, hogy mi előzetesen közös felügyeletben egyeztünk meg, amely válásunk idején hivatalosan még nem létezett. A volt feleségem javára írandó, hogy ennek ellenére tartotta magát a megállapodásunkhoz. A gyerekek így 55 százalékban az édesanyjukkal, 45 százalékban velem voltak. Eleinte csak távolabb tudtam ingatlant vásárolni, később azonban nem kis áldozatok árán egy közeli utcában sikerült lakást vennem. Így a gyerekek szinte bármikor átjöhettek hozzám, sőt az anyukájuk is bármikor utánuk hozhatta, ha valamit éppen otthon felejtettek. 

Akkor önök a magyarországi jogi gondolkodást megelőzve sikeresen ültették át a gyakorlatba a közös felügyeletet.

Igen. Több fórumon is elmondtam már, ezt olyan sikeresen tudtuk működtetni, hogy még ma, nagykorukban is tartják a korábban így felépített rendszerességet, amennyire munkájuk és jelenlegi családjuk engedi. Az egyik héten engem látogatnak meg, a másik héten az anyukájukat, aztán közösen megyünk a nagyszülőkhöz.

Már-már ideális, amit mond. Ez mindig ilyen könnyen ment, vagy az idő megszépítette?

Saját példámból, de másokéból kiindulva is elmondhatom, hogy a válás sosem egyszerű élethelyzet. Az embernek legalább egy-másfél év kell, mire úgy-ahogy magához tér. Az én gyermekeim is nagyon érzékeny korban voltak a válás idején. Annyiból volt rendhagyó a mi esetünk, hogy én korábban is sokat foglalkoztam a gyerekekkel. Azt mondhatjuk, hogy minden szabadidőmet, amit nem a munkával töltöttem, a gyerekekre fordítottam. Ez így maradt a válás után is. Amikor nem nálam voltak, jobban belehúztam a munkába, igyekeztem több mindent megcsinálni, amikor pedig nálam voltak, igyekeztem csak velük foglalkozni. Megnéztem a leckéjüket, programokat szerveztünk, sportoltunk, kirándultunk. Igyekeztem nem nagyon eltávolodni a korábbi életvitelünktől. Ugyanakkor naponta szembesültem az egyoldalú jogi szabályozásból adódó problémákkal, hogy mennyire hátrányos helyzetben van, akinél nincs a gyermek elhelyezve. Az ezzel kapcsolatos botrányos eseteket tömegével mesélték az apák, ezért szerveződtünk, hogy ebben változás történjen.

Önök a gyerekek érdekében együttműködtek. Önkéntes alapon tették, ma azonban erre már jogszabály kötelezi a szülőket.

Szervezetünk 1989-ben alakult, és az egyik fontos tevékenységi területünk a jogalkotás terén való lobbizás. Ez nem könnyű munka, több szempontból sem. Egyrészt nem akarunk elköteleződni egyik politikai oldal mellett sem, mivel azt nem szeretnénk, ha a másik oldal győzelme esetén a problémák, így szervezetünk marginalizálódna. Másrészt a jogalkotók politikusok, akiknek szükségük van a fegyelmezett és nagyszámú női szavazók voksára. Többen négyszemközti beszélgetés során elmondták, hogy támogathatónak tartják bizonyos törekvéseinket, de értsük meg, hogy nem haragíthatják magukra a női szavazókat azzal, hogy túlzottan kedveznek nekünk. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy ez nincs így, az apák a válás után másodrangú állampolgárokká váltak eddig, s ez a gyermekeik életére, fejlődésére, jövőjére is kihatott. Ezért is jelentős lépés, hogy a tavaly március 15-én hatályba lépett új Polgári Törvénykönyvbe bekerült a szülők együttműködési kötelezettsége, és számos más változás, pl. reálisabb tartásdíj, utazási jogok stb. Kezdettől elvünk: ha valaki gyereket vállal, akkor azt is vállalja, hogy a gyerek érdekében együttműködik a másik szülővel, akkor is, ha az együttélés valamilyen oknál fogva már nem lehetséges. Egy ilyen elvárásnak azonban állami részről is meg kellett fogalmazódnia, ezért továbbra is célunk, hogy főszabály legyen a közös szülői felügyelet, ne pedig kivétel.

A jogszabályi környezet optimalizálása mellett milyen egyéb tevékenységet folytat még a szervezetük?

Az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesületének alapjai már a múlt rendszer végnapjaiban formálódtak, 1989-ben az elsők közt, 178-as számmal lett bejegyezve a civil szervezetek közé. Abban az időben az apák joggal érezhették, hogy a válások során el vannak nyomva, és nem részesülnek egyenlő elbánásban, furcsa módon éppen akkor, ha ragaszkodtak a gyermekükhöz. Ennek lehetnek politikai vagy gazdasági okai amellett, hogy tudomásunk szerint is ez valamilyen szinten világjelenség: a férfiak háttérbe szorulnak az élet egyes területein, szerepüket sok helyen átvették a gépek, míg a nőket felszabadították a házimunka terheitől. Ahogy az is gyakori, hogy a házasságok száma egyre csökken, a válások száma egyre emelkedik. Nem véletlen, hogy a kilencvenes évek eleje óta a hajléktalanok 80 százaléka elvált férfi volt. Ebben a helyzetben szerettünk volna támaszt biztosítani az apáknak, akikkel akkor még senki sem foglalkozott. Amellett, hogy jogszabályokat véleményezünk és próbálunk befolyásolni, rendszeresen szervezünk klubesteket, jogi tanácsadást biztosítunk, de igyekszünk segíteni a munka- és a társkeresésben is. Célunk az apák és gyermekeik kapcsolatának erősítése, a családbarát közfelfogás kialakítása.

Hány tagjuk van?

Általában 250-300 fő. De ez mozgó létszám. Természetesen ennél sokkal több, tízezer apával találkozunk, viszont senkit sem kényszerítünk arra, hogy a jogi vagy egyéb tanácsadásért, segítségért cserében belépjen a szervezetbe. Sokan könnyebben elérnek bennünket az internet és a mobiltelefonok elterjedésével. Általában akkor fordulnak hozzánk a legtöbben, amikor a válási folyamat megkezdődik, vagy a bontóper zajlik. Aztán amikor megnyugodtak a kedélyek, mindenki a saját környezetében próbál továbblépni. Az elmaradók helyébe viszont sajnos mindig jönnek újak, mert egyes esetekben a válási konfliktusok jobban kiéleződtek, akárcsak az élet más területein, sokat lehet veszteni, gyermeket, lakást, néha vagyont is. Ez azt is jelenti, hogy a probléma újratermelődik.

Budapesti vagy országos szervezetről beszélünk?

Budapesten lehet, hogy jobban láthatóak vagy könnyebben elérhetőek vagyunk, de természetesen vidéken is vannak helyi szervezeteink, és számos külföldi országból is kapunk megkereséseket.

Mit tart a szervezetük legnagyobb sikerének?

A siker relatív fogalom, főként ezen a területen. Sajnos, gyakran azzal kell szembesülnünk, hogy még nagyon magas kormányzati pozícióban levő emberek sem foglalkoznak kellő mélységben az elvált apák és különösen gyermekeik helyzetével, pedig gyakran egy 20 fős osztályban 8-10 gyerek emiatt veszélyeztetett, a szülők között naponta vannak konfliktusok, mert a közös szülői felügyelet nem általános. Pedig itt több százezer állampolgár sorsáról és jogairól van szó. Természetesen felsorolhatnám, milyen jogszabályokat sikerült a közbenjárásunkra elfogadni (pl. a tartásdíj megállapítása, büntetések kiszabása, apai szülői jogok bővítése terén stb.), vagy hogy hány ezer apának és hozzátartozójának nyújtottunk segítséget. A hozzánk fordulók kb. 30-35%-a ugyanis női hozzátartozó, akik szintén igazságtalannak ítélik meg az apák hátrányba hozását, a hatósági munka lassúságát, gyakran eredménytelenségét. A legnagyobb eredmény mégis az, amikor sikerül valakit lebeszélni a válásról vagy egy apát közelebb hozni gyermekéhez.

Fogalmazhatunk úgy, a cél az, hogy minél kevesebb tagjuk és dolguk legyen?

Pszichológiai tanulmányok sora bizonyítja, hogy ha egy ember komolyan gondolta a házasságát, akkor az egyik legnagyobb csapás, amely érheti, annak felbomlása. Az utóbbi időben több európai országban, így Magyarországon is számos intézkedés történt a házasság intézményének megerősítésére, amit mi maximálisan támogatunk, mivel ez egyfajta stabilitást jelent nemcsak a feleknek, hanem elsősorban a gyerekeknek. A gyerekek 85-90 százaléka ugyanis még akkor is azt szeretné, ha a szülei együtt maradnának, ha a házasságuk egyébként rossz. Így bár a szervezetünk neve Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesülete, mi, ha egy mód van rá, és a házasság nem romlott meg véglegesen, és legalább esély mutatkozik a megmentésére, azt szoktuk javasolni a hozzánk fordulóknak: ne váljanak el! Ha mégis, akkor a közös szülői felügyeletet szorgalmazzák.