Apák vagyunk

<p>Apának lenni. Jó. Boldogság. Felelősség. Feladat. Folyamat. A szerző által találomra fellapozott női magazinokban található okfejtések meglepő hasonlóságot mutatnak, és általában ezek körül a &ndash; közhelyig koptatott, kiüresített &ndash; fogalmak körül forognak.</p>

Itt az elején álljunk is meg egy szóra, önmagában már az is furcsának tekinthető, hogy ezen a téren a női sajtó diktálja a vezető szólamot, két rúzsteszt között azt is megpróbálják megmondani, hogyan kell – lehetőleg jó – apának lenni. A sajtó férfi szegmenséből, a válságot túlélő férfimagazinokból az apaság mint téma hiányozni látszik. Mintha a modern férfi imázsába, identitásába ez nem férne bele…

A Rasmussen Reports 2010-es, apák napja alkalmából végzett felmérésére válaszolók 71 százaléka szerint a férfi legfontosabb szerepe az apaszerep. Ennek ellenkezőjét csak az amerikai felnőtt lakosság 12 százaléka gondolja, a maradék 17 százalék bizonytalan. Itt a mi végeinken az apák napja nem dívik, felmérések pedig leggyakrabban arról készülnek: kit választanánk, ha ezen a hétvégén tartanák az ilyen-olyan választásokat, így hasonló egzaktsággal nem tudjuk kijelenteni, hogy nálunk mit felelnének erre a kérdésre. De ismerve az ország lakosságának családkérdésekben jobbára konzervatív álláspontját, valószínűleg ilyen vagy hasonló eredmény születne.

E sorok íróját (talán túl) sokáig szintén nem foglalkoztatta az apai identitás kérdése. Egészen addig, míg békésen, a munka után lakásfelújítással és barkácsolással induló, már identitásváltást jelentő házasságát gyökerestül fel nem forgatta egy másik nő, aki e kézirat nyomdába kerülésekor már húsz hónapos, és sokkal zajosabb az édesanyjánál. Az új jövevény születésével újabb identitásszegmens is született/kialakult. Talán. Illetve kialakulni biztosan kialakult, emiatt íródnak ezek a sorok is, erről később, csak az nem biztos, hogy az új jövevény születésével… Majd’ kétéves lányom a nappali kanapéján sorba rendezi babáit, megeteti, megitatja őket, majd néhányat belepakol a gyerekülésbe, és úgy sétál velük a lakásban. A vele egykorú fiúcskák autóznak. A nőknél – saját esküvőjük tervezése mellett – az anyaszerepre való felkészülés már nagyon korai életszakaszban elkezdődik. A férfiakkal és az apaszereppel nem így van, igaz, a mi térfelünkön az erre irányuló társadalmi nyomás is kisebb, mint a hölgyeknél. Valamiért az ide vezető út rögösebbnek tűnik.

Abban, papíron legalábbis, mindenki egyetért, hogy a gyermeknek egyforma szüksége van mindkét szülő aktív és folyamatos jelenlétére, mégsem példátlan, hogy a gyermek megszületése után az apát valóságos női fal választja el a gyerektől, mindennemű nőrokonok serege igyekszik tudomására hozni, hogy a kicsivel foglalkozni nem férfidolog. A közép-európai posztszocialista társadalmakban a férfiakkal szemben gyakran egyidejű elvárásként fogalmazódik meg, hogy a hagyományos és a modern(nek vélt) apaszerepnek egyaránt eleget tegyenek. Azaz tartsák el a családot, építsenek karriert, de mindezt úgy tegyék, hogy közben több időt töltenek a családjukkal, „anyanyelvi szinten” el tudják látni a gyermeküket, stb. Míg az anya-gyermek kapcsolat különböző fázisainak könyvtárnyi a szakirodalma, egy nagyobb szerkesztőségi asztalon sem férnének el a csak a szülés utáni napokkal csak magyar nyelven foglalkozó művek, az apák lelkével vajmi keveset foglalkoznak.

Az elkövetkező hetekben-hónapokban, ha velem tartanak, együtt eredhetünk a sokszínű apai identitás nyomába. Ezeken a hasábokon ismert vagy kevésbé ismert; a nyilvánosságot kereső vagy éppen kerülő; az élet különböző területein tevékenykedő férfiakkal fogok beszélgetni. Közéleti szereplőkkel, művészekkel, tudósokkal, sportolókkal, hétköznapi emberekkel, akiknek legalább egy közös tulajdonságuk van: apák. Megtudhatjuk, hogyan lehet a családi életet pár száz kilométerről menedzselni, milyen egy sokgyermekes család logisztikája, mit jelent a nyugdíjkorhatár közelében apává válni, mire kell felkészülni a gyermekeit egyedül nevelő apának, és hogy szoktak-e a karácsonyfa alatt sírni a színpadon kemény rockzenészek.

Mire ezek a sorok nyomdába kerülnek, a szerző már jó pár beszélgetést megvalósított a tervezettekből. Különböző apatípusokat látott, de egy közös volt bennük: amennyire lehetett, igyekeztek élvezni az apaságot. Mert örömapa csak lakodalomban lehet az ember, de öröm-apa akár egy egész életen át. A jövő héttől a Vasárnap hasábjain is!

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?