Amikor a nő bántja a férfit

<p>Ha egy nőt szekíroz, nyilvánosan megaláz, ne adj&rsquo; isten ver a férje, azon ma már szerencsére a többség felháborodik, és a nő oldalára áll. Ha egy férfival teszi ugyanezt a felesége, a férfit papucsférjnek tartják, kinevetik, kiközösítik.</p>

 Az igazi férfiról alkotott képbe ugyanis nem fér bele az áldozat szerepe, ezért a családi erőszaknak kitett férfiak sem szoktak segítséget kérni. Pedig vannak elegen – az Egészségügyi Világszervezet tavalyi felmérése szerint a férfiak 15 százalékát zaklatja a felesége.

 

A nő fegyvere a lelki terror

Az esetek többségében nem fizikai erőszakról van szó, bár előfordul, hogy egy-két pofont lekever a kardos asszony a megszeppent férjnek. Az persze, nem üt vissza, mert eleve nem az a típus, meg egyébként is tart tőle, hogy a neje azonnal orvoshoz és a rendőrségre rohanna. Az erőszakos nők sokkal kifinomultabb módszereket használnak a férfiak sakkban tartására: elsősorban pszichikai terrort alkalmaznak. A nők szociális és érzelmi intelligenciája nagyobb, mint a férfiaké, és ezzel rossz értelemben is élni tudnak – figyelmeztet Yvona Fasurová cseh pszichológus és bírósági szakértő, aki tíz éve foglalkozik a férfiak elleni erőszak problémájával. „Könnyen megtalálják a másik fél gyenge pontját, kitartók, agyafúrtak, és esetenként a gyermekeket is felhasználják férjük zsarolására. Gyakran nyilvánosan szégyenítik meg a férfit azzal, hogy társaságban lekicsinylően bánnak vele, elmesélik, hogyan, miben vallott kudarcot – akár az ágyban is –, és ha minden kötél szakad, nem riadnak vissza a nemi erőszak vagy a gyerekek molesztálásának vádjától sem. A férfi, akit az utóbbival fenyegetnek, természetesen megijed, mert tudja, hogy már a gyanú és a vizsgálat is egy életre megbélyegzi őt. A férfiak természetüknél fogva is szeretik kerülni a problémákat és konfliktusokat, úgyhogy eleinte tűrnek, aztán pedig az alkoholban és a drogban találhatnak vigaszt” – mondja Fasurová. Az egyetlen, számukra fenntartott csehországi menedékotthonban terápiás csoportokat is vezet. Az a tapasztalata, hogy a férfiak sokkal nehezebben nyílnak meg, mint a nők, mert erősebb a szégyenérzetük, úgy gondolják, nemi szerepüknek sem tudtak megfelelni.

 

„Egy férfi nem lehet áldozat”

Az erőszak feldolgozásában és következményeiben nincs különbség a nemek között. Az állandó félelem, kisebbrendűségi érzés, szégyenérzet és a helyzet megváltoztatására való képtelenség, később a fizikai tünetek (beleértve a depressziót is) nőkre és férfiakra egyformán jellemzők. Az utóbbiak azonban csak nagyon ritkán kérnek segítséget vagy tesznek feljelentést, mert egyszerűen nem tudnak azonosulni az áldozat szerepével. Ez a társadalmi sztereotípiákat figyelembe véve érthető is, hiszen már annak a puszta gondolata, hogy nő verhet férfit, inkább mosolyt vált ki, mint együttérzést. Az erőszaknak kitett férfiak sokszor már csak azért sem mernek a rendőrséghez fordulni, mert attól tartanak, hogy úgysem tudják bizonyítani igazukat, és végül ellenük indul eljárás. Ugyanis az, hogy a férfi bántalmazta a nőt, és utána önvédelemből feljelentést tett ellene, mindig hihetőbb, mint az, hogy a férfi az erőszak áldozata. „Nagyon sok párkapcsolatban a nő a domináns, ő dönt arról, mikor mire költenek, hová mennek szabadságra, milyen iskolába fognak járni gyerekek. Ezzel a felállással nincs is gond, míg mindkét félnek megfelel, de amint a férj lekicsinylésével, kigúnyolásával, megalázásával jár, már pszichikai erőszakról beszélhetünk. A feleség például baráti társaságban elmondja, hogyan tévedt el a férje az egyenes úton, hogy nem volt képes összeszerelni a szekrényt, és milyen szánalmasan keveset keres. Ennél érzékenyebben már csak az érinti a férfiakat, amikor a feleségük nemcsak nekik mondja, mennyire ügyetlenek az ágyban, hanem másoknak is elmeséli – sőt, a férj jelenétében tesz gunyoros megjegyzéseket átlagon aluli teljesítményére” – mondja a pszichológus.

 

Furcsa érzelmi függőségben

Az ilyen érzelmi csapdából aztán a férj nem képes menekülni, mert úgy, mint a megalázott, önbecsülésétől megfosztott nő, ő sem tudja elképzelni, hogyan tud majd fogva tartója nélkül létezni. Magát is szánalmasnak, ügyefogyottnak, mások szeretetére és megbecsülésére méltatlannak tartja, ráadásul attól tart, hogy ha kilép a házasságból, nincstelenné válik, és a gyermekeit sem láthatja többé. Ezért inkább tűr, hallgat, és magában szégyenkezik, miközben környezete gúnyosan papucsférjnek nevezi, és meg van győződve arról, hogy neki ez így megfelel. „Az ilyen verbális és pszichikai-szexuális erőszak impotenciát okozhat, végül pedig tényleg odáig fajulhat a helyzet, hogy a férfi nem képes teljesíteni házastársi kötelességét, aztán ezt a feleség ismételten a fejéhez vágja, és így ördögi körbe kerül, amelyből nincs kitörés. Ennél már csak az a rosszabb, amikor a nő kikényszeríti a szexet – vagyis mindig az és akkor történik, amit és amikor ő akarja. Vannak férfiak, akik ezt is megszokják, de legtöbbjüknél úgynevezett lelki kasztrációt okoz, vagyis teljesen képtelenné válnak a szexre. Innen pedig egyenes út vezet a férfi teljes megalázásához, kisemmizéséhez, a fenyegetésekhez, hogy ha nem engedelmeskedik, köznevetség tárgyává teszik. Ettől minden férfi tart, úgyhogy a továbbiakban szinte együttműködik a feleségével saját megalázásában. Olyan furcsa függőségi kapcsolat alakul ki köztük, mint a túsztartó és a túsz között, amikor a túsz nem lát kiutat, mert fél, hogy ha szabadulni próbál, utoléri a bosszú, vagy ami még rosszabb, egyedül kell boldogulnia. Ezért tűri el, hogy átkutassák a zsebeit, megnézzék a mobiltelefonját, elszámoltassák az utolsó centig, ellenőrizzék, hol járt, kivel találkozott, és megmondják, meddig maradhat. Ezt az életformát is meg lehet szokni, és sokak szerint még mindig jobb, mint nincstelenül és meggyalázva az utcára vagy börtönbe kerülni.

 

Hűtlen férfiak büntetése

Ha a férfi mégis szabadulni próbál, gyakran azzal találja szembe magát, hogy őt vádolják erőszakkal. Jitka Hasíková ügyvédnő számos olyan ügyfelet képviselt már, akit a felesége akkor vádolt meg azzal, hogy őt bántalmazta, vagy a gyermeküket molesztálta, mikor kiderült, hogy a férj megcsalta őt, vagy beadta a válókeresetet, és az anyagiak elosztása vagy a feleség eltartása került szóba. Ha sikerült ráterelni a gyanút a férfira, a bíróság előzetes határozattal eltiltotta őt a gyermekeitől, kizárta a közös lakásból, megtiltotta neki a közeledést, és ez még csak a kezdet. Következnek a kihallgatások, pszichológiai és hatósági szexológiai vizsgálatok, az ügyvédi kiadások. A rendőrséghez családi erőszak miatt forduló nők között ugyan sokkal több a valódi áldozat, mint az ilyen számító, minden hájjal megkent némber, de azért szép számmal akadnak ilyenek is – főleg, ha sok pénzről van szó. A komoly jövedelemmel, rendelkező, társadalmi megbecsülésnek örvendő férfiak aztán könnyen ki tudják számítani, mi éri meg nekik jobban: fizetni az asszonynak vagy megkockáztatni a meghurcoltatást és a börtönbüntetést. Hasíková szerint a helyzetet az is nehezíti, hogy amikor ilyen fenyegetések történnek, gyakran valóban elcsattan egy pofon, amellyel az asszony már szaladhat is az orvoshoz. Hogy ő adta az elsőt, azzal senki nem foglalkozik, mert a férfi megalázónak tartja, hogy egy nőtől kapott pofon miatt feljelentést tegyen. „A ténylegesen erőszaknak kitett nők minden támogatást, segítséget megérdemelnek, mert a mindennapok örömétől és nyugalmától, a saját önbecsülésüktől fosztják meg őket. De ez nem lehet a hűtlen, csapodár vagy megunt férfiak büntetésének eszköze, mert ha utólag kiderül is, hogy hamis volt a vád, a nő legfeljebb a korrupt, igazságtalan rendőrökre és bírákra fogja a dolgot, de a férfiról már senki nem mossa le a gyanút” – hangsúlyozza az ügyvédnő.

 

Miért terrorizálják a férfiakat a nők?

– így fejezik ki a negatív érzelmeiket

– élvezik, ha térdre kényszerítik partnerüket

– ki akarják kényszeríteni, hogy figyeljenek rájuk

– tekintélyt akarnak kivívni maguknak

– bosszút állnak régebbi sérelmeikért

– a sikeres nők lenézik kevésbé sikeres partnerüket, és helyzetüket az otthoni fölénnyel akarják kompenzálni

– a sikertelenek féltékenyek, és komplexusaikat gyógyítják

– a férfit tulajdonukként kezelik, és ellenőrzésük alatt akarják tartani

 

A férfiak érzelmi zsarolásának jelei

– a férfi sértegetése és megalázása – gyakran nyilvánosan is

– a férfi kudarcainak és negatív tulajdonságainak folytonos emlegetése

– a férfi becsmérlése, idegenek előtt is

– folytonos bíráló megjegyzések, megfélemlítés, fenyegetések

– a gyöngédség és a szex megtagadása

– más férfiakkal szembeni provokatív viselkedés

 

Miért marad a férfi az erőszakos kapcsolatban?

– gyermekkorában is ilyesmit látott, anyja volt a domináns személy a családban

– neki is volt tapasztalata az erőszakkal

– úgy érzi, nincs más választása, mint a létező kapcsolat

– a partnertől való pszichikai függőség

– félelem a megbélyegzéstől, szégyenérzet

 

A férfiakkal szembeni családi erőszak ismertetőjelei:

Fokozódás: A sértegetésektől az emberi méltóság megsértésén át a fizikai erőszakig.

A szerepek felosztása: Tudni lehet, ki a partnerek között a domináns, és kinek kell tűrnie.

Bezárkózás: Legdurvább megnyilvánulásairól a partnereken kívül senki sem tud.

Folyamatosság: Sokszor évtizedeken át tart, változó intenzitással.

 

Kassán egy pszichológusokból, jogászokból és szociális munkásokból álló csoport, a Social Media segíti a családon belüli erőszakot elszenvedő férfiakat tanácsadással, jogi képviselettel, lakhatás intézésével. Elérhetősége: 0903 36 20 58, 0904 66 44 90

 

 

Mitől tart a bántalmazott férfi?

A családon belüli erőszaknak kitett férfiak esetében a pszichológusok a bezárt dupla ajtó szindrómájáról beszélnek. Az első ajtó az áldozatok komplexusait és félelmeit jelenti, a másik csak a férfiakra jellemző, mert ők szégyellik, hogy az áldozat szerepébe kerültek. Félnek, hogy a rendőrség úgysem fog hinni nekik, azt hiszik, annyira ritka az esetük, hogy szinte hihetetlen. Egy férfinak különösen nehéz elfogadnia azt a tényt, hogy egy nő önkényeskedik felette, mert az évszázadok óta kiosztott szerepek a férfi dominanciáját rögzítik. A férfiakhoz egyébként is közelebb áll az áldozat lenézése és hibáztatása: egy 1996-ban végzett kísérletből, amelyben a megkérdezetteknek a megtörtént bűncselekmény más befejezését kellett kigondolniuk, az derült ki, hogy a férfiak mindig az áldozat viselkedésében találtak hibát. Szerintük neki kellett volna kevésbé kihívóan, agresszívan viselkednie, és a bűntény nem is történt volna meg. Ebben a kontextusban érthető, hogy ha a férfi kerül az áldozat szerepébe, szintén hajlamosabb magában keresni a hibát, és nem meri szégyenét kinyilvánítani. A legfontosabb lépés ilyenkor elhitetni vele, hogy ő valójában túlélő, nem pedig áldozat, s hogy a sikeres emberek is szenvedhetnek vereségeket.

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?