Állunk rendelkezésére!

Ad Tizenkét év és még hány hónap?

Avagy Meghalt Mátyás, oda az igazság

Tisztelt szerkesztőség! Mint a Vasárnap olvasója egy-egy cikket elolvasván esetenként szinte azonnal a számítógéphez ülnék, de azért még egyet alszom rá, hogy ne írjak az indulat hatása alatt, ami nem volna helyénvaló. Most is, a jogrend útvesztőjét ugyan nem ismerve, mégis felháborodva vettem tudomásul, hogy 12 év nem volt elég, és a Malina Hedvig történetén még mindig csámcsog néhány jól fizetett jogtudor, és húzzák, mint a rétestésztát. Ez számomra azt sugallja, hogy az illetékes szakértői szervek már három parlamenti választási időt elpazarolva gyűjtögették az aktákat, hogy teljen a peranyag (5000 ív, súlyban is figyelemre méltó), hogy fedezzék Fico és Kaliňák úr akkori elhamarkodott alaptalan állításait szinte néhány órával a történtek után, villámgyors sajtótájékoztatójukon a médiában. Végül mi is lett az egészből: a magyar állam átvevén az ügyet, úgy látszik, a fordításokat várja vagy gyártja. Egy biztos, ez is csak az időt húzza.

Hogy miért hergelt fel engem ez a történet? Itt van egy másik cselekmény, bár független a kettő egymástól, mégis szóra érdemes. A minap a hírekben hallottam, hogy Rezešová, nem kell bemutatnom, hiszen közismert celeb, taktikusabb ügyvédi cselszövések által már szabadlábon van, ahol ezek a procedúrák simábban mentek. Számomra elgondoltató, hogy a jusztícia válóban független állami végrehajtó szerv-e.

Tisztelettel: Mészáros Frigyes, Párkány

Vadnyugati görbe est

A rokkantak szervezetének tagjai a támogatók jóvoltából hetedik alkalommal szórakozhattak a Szarvas vendéglő teraszán fergeteges vadnyugati stílusban. A szervezők mindent elkövettek, a dekoráció és az öltözékük is a hangulatot idézték. Versenyre invitáltak mindenkit, nagyon jól szórakoztak, akik eljöttek, a meghívottak között a dunaszerdahelyi kerekesszékes együttes tagjai, valamint a somorjai szervezet is. Szervezetünk néhány hölgy tagja is készült meglepetéssel, hogy még izgalmasabb legyen. Beöltöztek vámpíroknak, és egy szép dallamra keringőt táncoltak a vendégek nagy örömére. A meglepetés a szervezők részéről sem hiányzott, hiszen volt női és férfikánkán, amin a tagság jól szórakozott. Köszönetemet fejezem ki a szervezőknek, akik a munkájuk mellett rendezik meg évente ezt az estet, reméljük, nem az utolsó volt. Köszönet a vendéglő tulajdonosának, hogy rendelkezésünkre bocsátja a helyet.

Derzsi Katalin elnök, Bős

Csendül a nóta

„Van a földön néhány csoda évszázadok óta,

egyik ilyen ezek közül a szép magyar nóta.

Gyönyörködtet, elkápráztat, csodás a varázsa,

egyszerű, de érzelemdús a dallamvilága.”

Szeptember 16-án Nagyfödémesen a helyi művelődési központban első alkalommal került megrendezésre a nótaest. Számomra mindig is nagy öröm volt részt venni egy ilyenen, mert a magyar nóta az, ami évszázadokon át magyar maradt hangzásában, nyelvünk szépségében. A műsor megálmodója Slezák Erika, a Magnólia trió tagja, aki elhatározta, hogy megdaloltatja falunk lakosságát. Az est folyamán több amatőr előadó lépett színpadra, a díszvendég Szeredy Krisztina énekművész, primadonna volt.

Azt, hogy nagy igény van ilyen rendezvényekre, bizonyította a telt ház. A hangulat kitűnő volt, remekeltek az énekesek, és a zenekar – ifj. Berki László és cigányzenekara – is egyesre vizsgázott. Szintén említést érdemel, hogy a műsor nem is fejeződhetett volna be szebben, mint ahogy ez a mi falunkban történt. Az „...ott, ahol zúg az a négy folyó... honvéd áll a Hargitán” kezdetű dalt ugyanis együtt énekelte a közönség a fellépőkkel, Szeredy Krisztina vezényletével. Zengett a terem a daltól és a tapstól.

Köszönetet érdemel minden énekes, szereplő és támogató, bízunk benne, hogy jövőre ismét sorra kerül községünkben már a II. Magyarnóta-est.

Krizsanné Kajos Irén, Nagyfödémes

A deáki plébánia megmentése

Egy anonimitását kérő adakozóról szeretnék írni, aki szívén viseli egyházközségünk sorsát, és aki egyszerre két falu lakosainak is segített. Az egyik, ahol évekig, nyugdíjas éveinek kezdetéig az iskola tanítónője, évekig pedig igazgatója is volt, és mindenkit névről ismer. Most munkát és kereseti lehetőséget biztosított nekik, az összes munkálatot ugyanis e falu lakosaitól rendelte meg. A másik, egyben szülőfaluja utcaképének és központjának szebbé tételében, valamint a több éve felújításra szoruló katolikus plébánia renoválásában volt óriási szerepe. A deáki plébánia évekig üresen állt, és lassan, de biztosan az idő áldozatává vált volna, ha a falu hívő lakossága nem fog össze, és önerőből, a kisebb-nagyobb adományokból, valamint az egyházközség segítségével fel nem újítjuk a belsejét. Elkészülte után pénzszűke miatt megálltak a munkálatok. Jó szándékú adakozónk egy régebbi újságcikk sugallatára olyan ihletett kapott, hogy azt a megtakarított összeget, melyet szeretett unokaöccsének szánt, akit rövid, de nagyon súlyos betegség után a Jóisten magához szólított, a plébánia felújítására fordítsa. Ezzel neve a falu hívő lakosságának hosszú évekre az emlékezetébe vésődik. Aki ismeri a deáki plébániát, az tudja, mekkora épületről van szó. A tető felületének felújítása után következett a plébánia külső burkolatának beborítása és bepucolása, festése, amivel a plébánia teljes szépségével falunk főutcájának díszévé vált, és szeptember elsejével új plébánost is kapott Tóth László kanonok, püspöki helynök úr személyében. Bőkezű adakozónk segítségével az őseink által teleimádkozott ezeréves templom új kőoltárt is kapott, amit augusztus 26-án Orosch János érsek atya szentelt fel. Ugyancsak e szentmise keretében lett megáldva a templomunk számára készíttetett és adományozott büszt, mely deáki szülöttét, Serédi Jusztinián bíborors hercegprímást ábrázolja. A Szent István-napi ünnepségekre elkészült a templomkertben lévő Szentháromság-szobor is, mely a büszttel együtt szintén adakozónk ajándéka. „Amikor tehát alamizsnát adsz (adakozol), ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen... Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. (Mt.6) Ebben a szellemben adományozott egyházunk anonim jótevője is, aki által annyi minden elkészült az idei esztendőben, amire csak álmainkban mertünk gondolni, és amiért imacsoportjaink imádkoztak. Imáink meghallgattattak. Számunkra ez egy csoda, amilyen nem történik mindennap, minden utcasarkon. Továbbra sem lankadunk, terveink közt szerepel a 19. században elkészült Kálvária-domb és a barlang felújítása. Adakozónkat és minden adakozót, aki bármiféle módon, kisebb-nagyobb adománnyal, munkával, imával hozzájárult, hogy terveink valóra váljanak, a Jóisten áldja meg, és családjukat a Szűzanya takarja be palástjával.

Hajdú Lajos deáki templomatya

A fájdalom szót nem lehet fokozni

Tíz év után ismét gyászba borult testem, lelkem. Most nem anyát siratok, GYERMEKET, 45 éves Szonja lányomat. Égbe kiáltó!

Virágh Szonja 1973. február 15-én Komáromban látta meg a napvilágot. Szerető családi légkörben nevelkedett. Szép, okos, értelmes, fogékony gyermek volt. Szeretett rajzolni, zongorázni. Az alapiskola elvégzése után a komáromi magyar gimnáziumban tanult, de a sors fintora miatt az érsekújvári gimnáziumban fejezte be tanulmányait. Rendkívüli jó nyelvérzéke volt, amit édesapjától örökölt, de szerette a könyveket, az irodalmat és a matematikát is. Érettségi előtt azonban megpróbálta a sors, 44 éves édesapját elveszítette.

Szonja kitűnő bizonyítvánnyal a zsebében jelentkezett a pozsonyi Komenský Egyetem bölcsészkarára, angol–spanyol szakra. A felvételi után álma teljesült, 1991-től 1996-ig az egyetem lépcsőit koptatta. Végtelen szorgalommal, lelkesedéssel készült valamennyi vizsgájára. Tudására felfigyeltek, s már harmadikos egyetemistaként PhDr. Doc. L. Trup CSc. egyetemi tanárral könyvet írt (Kľúč do sveta angličtiny). Közben sokat utazott, imádta a spanyol vidék kultúráját, temperamentumát s a disztingvált angol világot. E kettősség uralta Szonja lelkét is.

Évente a nyári szünetben az egyetem kiválasztottjaként tanult a madridi, a salamancai egyetemeken. A salamancai egyetemen is szerzett oklevelet. Mégsem választotta az egyetemi katedrát, hanem visszajött szülővárosába, hogy itt oktasson. Mivel abban az időben a magyar gimnáziumokban még nem volt engedélyezve a spanyol nyelv oktatása, így a szlovák tanítási nyelvű Jaroslav Sulek Gimnáziumban helyezkedett el. Végtelen szorgalommal, lelkiismeretesen végezte munkáját. A tehetséges tanulókat felkarolta, az országos spanyolversenyekről minden alkalommal első helyezéssel tértek haza. Neki köszönhetően terjedt el városunkban a spanyol nyelv oktatása. Szabad idejében számtalan diákot korrepetált a magyar gimnazisták közül is. De nem feledkezett meg a gyengébb tanulókról sem. Mindig emberséges maradt a katedrán is, ha egy diák sorsáról kellett dönteni. Közben a Komenský Egyetemen ledoktorált angol nyelvből. Nagy műveltségű, széles látókörű, kreatív ember volt. Egy rosszul sikerült házasság után 2004-ben Rozsár Gyula építész vállalkozó mellett találta meg boldogságát.

A 21. század több csalódást is hozott számára. Az önhibáján kívüli vesztések kikezdték lelkét. Kevesebb mosoly jelent meg arcán. A komor felhők 2009-ben távoztak lelkéből, amikor életet adott fiának, Máténak. Ettől kezdve csak a családjának és munkájának élt. A kisfia volt a mindene! Szerette volna felnevelni, még sok mindenre megtanítani. Nagyon bántotta, hogy „különös” gyermekét sem az óvodában, sem az iskolában nem tudták elfogadni, megérteni. Ez még jobban emésztette, s kikezdte lelkét, törékeny termetét. Ekkor kopogtatott – szavaival élve – korunk pestise, a rák, s végzett vele 11 hónap után, 2018. szeptember 4-én. Mérhetetlen űr maradt utána, főleg a kilencedik évében járó Máté fia lelkében és szerető családja szívében.

Egriné T. Szonja, Komárom

Kedves Vasárnap!

Tisztelt Főszerkesztő Asszony! A 37. vezérben taglaltak csak a jéghegy csúcsa. A negyedik magyar párt alapításával vesződő politikusunk miniszterként jelentéktelenné törölte a szántóföldek beépítését gátló magas adót. Ezzel szabadította el a magyar települések mellett gombamód gyarapodó falvak létrehozását. Vele a főváros közelsége révén a lakosság nemzetiségi arányának megváltozását, a járulékos összefüggésekkel. Elsősorban saját fészkünkbe rondított az a jómadár. Üdvözlettel:

Gazdag József, Jányok