Állunk rendelkezésére!

<p>Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a megváltozott címünkre:&nbsp;<strong>Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava, vagy a vasarnap@vasarnap.com</strong>&nbsp;elektronikus címre. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg!&nbsp;<strong>Legyen eredményes ez a hetünk is!</strong></p><div>&nbsp;</div>

Aratás

Ismét lezajlik az aratás. Képletesen sem kavar nagy port a kombájnok munkája. Mint nagy sárga bogarak, araszolnak, ha kell, és tüzes lóként száguldoznak ezek a gépek a gabonaföldeken. Sok száz lóerős motorok tolják erőlködés nélkül a kilenc méter széles vágórészt, és odafönt akár százhúsz mázsa gabona is elfér a tartályban. Hogy a gépkezelő kabinja légkondicionált és pormentes, az már csak természetes. Kornak és kívánalmaknak megfelelő, csillagászati áron beszerezhető, sok száz hektáros nagygazdaságok számára gyártott gépek. Megbízható minőségben végzik a munkát. A nagyja mellett faluhelyen van másik véglete is az aratásnak, az általában szóra sem érdemesített kistermelők gabonaföldjeinek betakarítása. Régen kiszolgált, negyven-negyvenöt éves, sok munkával üzemképes állapotban tartott kombájnok forgolódnak a falusi életformához ragaszkodó kisgazdák néhány hektáros gabonatábláin. Kiszolgált gépek, korban hozzájuk illő személyzettel, ilyenekkel kerül szérűkbe a termés, már ahol vannak, a dédelgetett háziállatok egész évi takarmánya. Csoda, hogy ezek a gépmatuzsálemek évről évre üzemképes állapotban tarthatók, és nemcsak a kombájnok, mert a kisgazdáknál használt géppark egyes darabjai szinte muzeális példányok. Egy szó, mint száz, hiányoznak az uniós vagy állami támogatással elérhető áron beszerezhető kisgépek, a földekkel, állattenyésztéssel foglalkozni kívánó kisgazdák segítésére. Ja, kérem, már nem úgy van, mint volt régen. Amikor napnyugtával, porosan, de az elvégzett munka sikerélményétől jókedvűen, dalolva tértek haza az aratók. Pedig a következő virradat ismét ott találta őket a gabonatáblán. Változtak az idők, benne az emberek is. Az akkori gazdák elhivatottságát elherdálta a kollektív gazdálkodás, ma pedig már euróban számítódik minden, az elhivatottság kiment a divatból. Nem képez értéket, az üzletben nem kapni érte semmit, ilyen egyszerű matematika van használatban. Meg is van a böjtje ennek a gondolkodásnak! Amit hazai terményből nem tudunk pultra tenni, behozzák külföldről, ott nyereség tudatában nem sajnálják megfelelő munkabérrel ellátni a vele foglalkozót, de ez már külön fejezet. Maradva az aratásnál, a sok nagy gép mellett a kereslet és kisgazdák megbecsülésének függvényében kellenének kis kombájnok, egyéb kisgépek, (létezik olyan is) melyek beférnének, dolgozhatnának a kertekben, ugyanúgy a kinti szerény parcellákon. Csak találgatni lehet, a tősgyökeres falusiak közül hányat riasztott el földjeitől a bizonytalan és nem olcsó, saját gépek hiányában elkerülhetetlen, beműveléssel járó hercehurca. Ezzel együtt is vannak az utolsó szalmaszálba kapaszkodó, jobb sorsra érdemes, kitartóan dolgozó gazdák. Ők meggyőződésből elhivatott tisztelői a termőföldnek. Sajnos, egyre fogy ez az embertípus, de megfelelő támogatással nagyot lendíthetnének a falusi gazdálkodás döcögő szekerén.

Gazdag József, Jányok

 

Havel-lóca Kassán

Június 6-án az Óvárosban egy nem mindennapi eseményen felavatták az első szlovákiai Havel-padot, a világon a 25.-et. Az elsőt 2013-ban Washingtonban, a Georgetown Egyetemen állítottak fel. A Havel-pad tulajdonképpen nem is pad, hanem egy asztal, mellette egymással szemben két szék, az asztal közepén pedig egy élő hársfa, mint a cseh nemzet szimbóluma. Ezzel a lócával pedig jelképezve van az akkori Csehszlovákia rendszerváltásának elindítója, majd a demokratizálódó Csehszlovákia, aztán Csehország első köztársasági elnöke, aki mindig a párbeszéd, a dialógus híve volt. Az ünnepségen jelen volt Rudolf Schuster egykori kassai főpolgármester, diplomata és Szlovákia volt köztársasági elnöke, a Nobel-békedíjas Lech Walesa Lengyelországból, és Václav Havel nagy barátja, Karel Schwarzenberg herceg, egykori cseh külügyminiszter – mindketten Havel eszmei társai voltak, és meghatározó szereplői is a rendszerváltozásoknak országukban. Hogy miért épp Kassára került a lóca? Mert Havel a rendszerváltás idejében többször eljött ide egyeztetni a VPN kassai politikusaival. Ma pedig le lehet ülni a székeire, és el lehet beszélgetni a rendszerváltó időkre emlékezve. A helytől néhány száz méterre meg rég ott áll a Márai-szobor, az ő székén ülve is el lehet merengeni a múlton s a jelenen.

Buday Jenő, Kassa

 

Emlékeztessünk

Életünk folyamán vannak zűrzavaros időszakok. Elődeink vándorlásaik során örömükben vagy bánatukban keseregve énekeltek. Dalaikban magukkal hordozták az átlagember életének, érzelmeinek minden árnyalatát. Ma is nagy szükségünk van elődeink versben, dalban, nótában és nem utolsósorban a hitéletben, az imában rögzített életbölcsességére. A nagyszülőktől kapott értékes örökség ne merüljön feledésbe. Általuk énekelt dalokkal emlékezünk a múltra. Múlt nélkül pedig nincs jelen. Az értékes örökség ápolása, tovább őrzése küldetés és feladat mindnyájunk számára. Tekintet nélkül vallási hovatartozásra. A közös éneklés erősít és összetart. Az ember sokszor elégedetlenkedik olyan adottságai okán, melyeket kapott, s melyeket mások kaptak. Isten tudja csak egyedül, hogy személyre szabottan miért ezeket az adottságokat kaptuk. Nyilvánvaló azért, mert ezekhez kaptunk egyedi személyiséget is. Így a másik ember talentumát nem is tudnánk olyan módon alkalmazni, mint ő maga.

Czuczorné Kis Irén, Andód

 

Jubileum a szociális otthonban

Sajnos, tudatában vagyunk annak, hogy az idősebb korosztály egy része szociális otthonba kerül, és ott éli le élete utolsó napjait. A rendszerváltozás után ugyanis nagyon sok fiatal külföldre ment szerencsét próbálni, illetve jobb megélhetést biztosítani. Így hát különösen, akik már egyedül maradtak, szociális ellátást kényszerültek igénybe venni. Kassán és környékén is sok ilyen otthon létesült, ahol elhelyezik az olyan idős embereket, akik már nem tudják ellátni magukat. Az otthonok vezetői azért gondoskodnak róla, hogy ezek az idősek jól érezzék magukat, ne szomorkodjanak, legyen egy-egy szép napjuk is. Így gyakran rendeznek különféle ünnepségeket, legtöbbször kerek születésnapi délutánokat, ahol kultúrműsorral kedveskednek a bentlakóknak. Ilyen ünnepség volt a közelmúltban Kassán, az óváros egyik szociális otthonában, ahol a kultúrműsor megrendezésére a Csemadok mellett működő Őszirózsa énekcsoportot kérték fel. Kissé furcsa, de megtisztelő is volt ez, mivel a csoport magyar népdalok ápolásával foglalkozik, az ott lakó idősek meg zömében szlovák ajkúak, de természetesen sokan tudnak magyarul is. Ez okból az Őszirózsa már több szlovák népdallal is tudott kedveskedni, sőt tervbe vették, hogy megtanulnak orosz, ukrán és olasz népdalokat is. Ez az elképzelés azért fontos a számukra, mivel Kassán egyre kevesebb a magyar rendezvény, és ami van, arra sem mindegyikre kapnak meghívást. Így hát az Őszirózsák készek több nyelven is fellépni. Mert bármilyen nyelvű legyen is az a népdal, egy-egy nemzet kultúráját képviseli, és minden nemzetnek az egyik legszebb kincs is egyszersmind.

Tóth Éva, Kassa

 

A mókamester

Kezdeném azzal, hogy vidám alaptermészetű vagyok – mégis nagyon régen nem nevettem olyan jót, mint amikor farsang végén meglátogattam városunk egyik idősek otthonában lakó régi ismerőseimet. Legelőször egy tolókocsiban ülő mozgássérült nénihez kopogtattam be. Meglepődtem különös jókedvén, mert inkább sírni szokott és panaszkodni a betegsége miatt. Most vidáman újságolta, hogy a maszkabálba őt is levitték, így részese lehetett a karneváli programnak. „Jókedvre derültünk, és egy időre felüdült a lelkünk, mert van egy lakótársunk, a Jano, aki egy humorista. Minden évben beöltözik különféle jelmezekbe. Két évvel ezelőtt gorilla maszkot öltött magára. Tavaly hajléktalan embernek öltözött, idén pedig Csicsolina lett. Nagy taps fogadta, amikor belibegett miniszoknyában, paróka a fején, felül egy melltartó, benne műmellek, mindenki dőlt a kacagástól!”

Elhatároztam, én is személyesen gratulálok Jano bácsinak e produkciójához, hiszen őt is régóta ismerem. Örült a látogatásomnak, és a videofilmre rögzített bulit is megnézhettem. Valóban, én is jót mulattam. Meg is kérdeztem tőle, mi a terve jövőre. „Ha megélem, egy év múlva Zalatnay Sarolta leszek. A kellékeket a turkálóban szerzem be hozzá, fillérekért veszek fekete harisnyanadrágot, miniszoknyát, nagyméretű pulóvert, és ami nagyon fontos, a térden felüli csizma. Persze, ami leginkább jellemzi az énekesnőt, azt úgy oldom meg, hogy veszek két futball-labdát, és a pulóverem alá helyezem őket. Bár az nagyon költséges. Talán inkább felfújok két lufit, igen, az olcsóbb lesz. Aztán előkeresem a régi kenyérpirító zsinórját, az lesz a mikrofonom. Először azt a slágerét fogom énekelni, hogy Nem vagyok én apáca, utána pedig Tölcsért csinálok a kezemből és kiáltok vidáman…” Teljes beleéléssel, huncut mosollyal tervez a panzió mókamestere, aki mindig felvidítja a környezetében levőket.

Hostina Irén, Komárom

 

Hőségriadó

Még csak jóformán április közepén jártunk, és már majdnem 30 Celsius-fokot mutattak a hőmérők. Eszemben sincs senkit megijeszteni, de ez a korai nyári meleg s a rá következő kánikula elég aggasztó. Az emberiségnek tudnia kellett volna, hogy a nagy légszennyezésnek és a mértéktelen széndioxid-kibocsátásnak mi lesz a következménye. Valamikor régen az emberek kézzel arattak, markot szedtek és rengeteget dolgoztak a mezőn, tűző napon. És nem volt senkinek szüksége napozókrémre. A mai világban nem lehetne megúszni ép bőrrel, amit annak idején. Nem véletlenül mondják a bőrgyógyászok, tanácsolják a meteorológusok, hogy délelőtt tíz órától délután négyig kerüljük a tűző napon való tartózkodást. Legalábbis, aki nem akar magának bajt. Mert hiányzik az ózon a felső légkörből, így nincs, mi megvédjen az ultraviola-sugárzás egészségre káros hatásától. Jobb félni, mint megijedni.

Vass Tibor, Köbölkút

 

Kedves Vasárnap!

Először is forró üdvüzletem küldöm az egész szerkesztőségnek, olvasóknak és a lap szimpatizánsainak. Kívánom mindenkinek, hogy lehetőségeikhez képest használják ki a nyár minden napját pihenésre, aktív kikapcsolódásra. Máskülönben osztom a véleményt a főszerkesztő asszony vezércikkeiben írottakkal, főleg a fiatalokkal kapcsolatban, Vrabec Mária megállapításait a kórházi „tisztaság” ügyében. Persze, tapasztalataimra támaszkodva, hiszen már többször is írtam, hogy fiatalokkal közvetlen kapcsolatban voltam mint toborzótiszt, kórházban pedig nemcsak páciensként, hanem gyakorlaton is a rozsnyói sebészeten, amikor is a steril környezet még a leglényegesebb dolognak számított Farkas főorvos úrnál, aki híres volt határon innen és túl. Aki az ő keze alatt dolgozott, biztosan felnőtt a feladathoz, és szinte a vérébe ívódott ez a lényeges dolog. Veres István vásárlással és háztartásban összegyűlt kacatokkal kapcsolatos vezércikke is fején találta a szöget (na meg engem is). Annak ellenére, hogy kibicelek feleségem vásárlásakor, én magam is túllövök olykor a célon az „akciós” reklámok csábító ajánlatainak bedőlve. Persze, ilyenkor bekapcsol az önkontroll, és pontot teszek a végére. A gyűjtögetéssel kapcsolatban csak annyit, hogy valamikor nagy bélyeggyűjtő voltam, és ez a gyűjthetnékség néha még ma is kísért. Például tíz év szolgálat után a katonai egyenruháimat szortíroztam a túlzsúfolt szekrényből, de többet visszatettem, mint kiszedtem, amit a feleségem megunt, és távollétemben egy őszi napon a kertben, a gallyakból rakott tűzre vetette őket.

E helyt még kitérnék a 2018 évi gombaszögi tábor dicséretéhez, mely reményen fölül sikerült. 19 ezer látogatót mutattak ki ugyanis a hivatalos jelentések. Így teljesült Orosz Őrs álma, hogy ő visszahozza Gombaszög sikerességét. Sokan próbálkoztak már Gombaszög régi fényét visszanyerni, beleértve engem is, mivel ütöttük a vasat evvel kapcsolatban, akkor is, amikor én voltam Szalóc-Vígtelke-Gombaszög polgármester-helyettese. Sajnos, pénzhiány miatt nem sikerült. Ezért is olyan dicséretre méltó, ami most megvalósult, hogy mi kellett hozzá, a szervezők tudják a legjobban. További sikereket kívánva az elkövetkező évekhez is, maradok tisztelettel:

Bokros Gyula, Szilice szülötte, Vígtelke lakosa és Gombaszög szerelmese

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?