Algériai kiküldetésem negyedik évében a család már hazatért Európába, így én az ötödik évre egyedül maradtam. Hétvégeken gyakran lejártam a tengerhez, marokkói mérnök ismerősömmel, Ahmeddal. Az egyik alkalommal megkérdeztem, nős-e. Halkan, furcsán nevetett, aztán hirtelen elcsendesedett, és szomorú lett. A gyakori együttléteknek és beszélgetéseknek köszönhetően egyre bizalmasabbak lettünk egymással, mígnem megpróbáltam kifürkészni a házassággal kapcsolatos véleményét, mert éreztem, hogy itt valami titok lappang. Egy ideig nem került szóba a téma, én nem erőltettem, ám néhány hét elteltével, egy este eljött a lakásomra, és minden előzetes bevezető nélkül elmondta a következő történetet:
„Te tudod, hogy hat éven át éltem Csehszlovákiában, és Brünnben szereztem agrármérnöki diplomát. – Mivel korábban én is Brünnben jártam egyetemre, már ez a tény is közelebb hozott bennünket, és talán közrejátszott abban is, hogy megnyíljon. – A harmadik évfolyam elvégzése után megismerkedtem egy cseh lánnyal, Zdenkával. Nagyon megszerettem, és úgy éreztem, ő is szeret. Már közel két éve tartott a kapcsolat, amikor a diplomaosztás előtt megkértem a kezét. A szülők Zdenkára bízták a döntést, ő kezdetben nem mondott sem igent, sem nemet. A hazautazásom előtt egy héttel adott választ: mit gondolok én, hogy ő elmegy egy ismeretlen, idegen környezetbe? Pedig én megígértem neki, hogy európai normák szerint fogunk élni. Emellett elutasító szavaiban érezni lehetett a lenézést, a lebecsülést is, és én akkor úgy éreztem, az emberi méltóságomban is megalázott. Pedig már a szüleim is beleegyeztek a házasságba, mert elküldtem nekik Zdenka fényképét.
Így egyedül mentem haza Marokkóba, és munkába álltam. Lassan elfelejtettem a cseh lányt, de kialakult bennem egy új, egy más érzés. Éppen olyan komoly, mint a Zdenka iránti szerelmem volt. Mégpedig hogy nyilvánvalóvá vált előttem az arab nők megalázó helyzete, a házasság jelenlegi formája, amely civilizált emberhez méltatlan. Elhatároztam, én feleséget akarok magam mellé venni, szabad nőt, olyat, aki egyenrangú velem, nem rabszolgát. Úgy, ahogy ez más európai országokban is szokás.
Két év elteltével eleget kellett tennem szüleim óhajának, hogy megnősüljek. Választottak is nekem egy lányt, a város egyik leggazdagabb kereskedőjének a lányát. Amikor arra kértem leendő feleségem szüleit, hogy láthassam őt fátyol nélkül, és beszélhessek vele, a leghatározottabb visszautasítás volt a válasz: ellenkezik a törvénnyel és a szokásokkal. Hosszú fontolgatás után beleegyeztem, hogy megkötöm a házasságot az iszlám szokás szerint.”
Ekkor Ahmed elhallgatott, ami egy-két percnél nem tartott tovább, de nekem tíznek tűnt. Nyilván azon gondolkodott, folytassa-e vallomását. Én csendben vártam. Rágyújtott, a torkát köszörülte, majd kis idő elteltével folytatta a történetet.
„Amikor az esküvő után beléptem feleségem szobájába, és kimondtam a hagyományos szavakat, az ő válasza is a hagyományos Ins-Allah volt. Ekkor arra kértem, hogy maga vegye le a fátyolt, s hallgassa meg, mit akarok neki mondani. Nem sikerült rábeszélni, így kénytelen voltam a szokásnak engedni, és magam vettem le róla.
Az éjszaka folyamán igyekeztem elmagyarázni neki, hogy rabszolgát lehet pénzért venni, de nekem feleségre, társra, jó barátra s életem boldogságára van szükségem. Feleségem nem tudta ezt megérteni. Sírt, a haját tépte, és babonás rémületében a lábaim elé vetette magát. Ő, aki sokkal szebb volt, mint Zdenka, de lelke, elméje akár egy rabszolgáé. Mivel nem mutatkoztunk a násznép előtt, a szülők megsértődtek. Feleségem reggelre abbahagyta a sírást, de nem lehetett megvigasztalni. Szégyellt kimenni a szobájából, a szülei előtt mutatkozni. Este észrevettem, hogy valami port tesz az ételembe. Nem akartam megenni, ezért bevallotta, hogy a nagyanyja adott neki egy szert, amellyel szerelmet kelthet szívemben. A szerencsétlen lány nem tudta megérteni, hogy szépsége már az első percben – amikor gyönyörű arcát megláttam – felébresztette szerelmemet, de nem akartam állatiasan durva lenni.
Két nap és két éjjel telt el így, könnyek, panaszok és könyörgések között. A harmadik nap hajnalán megtettem, amit minden arab megtesz, letepertem az ágyra, átkozódva, hogy életemet egy rabszolgához kell kötnöm. Hihetetlen, de egyik napról a másikra valóban boldognak tűnt, és vidámabb lett, noha még mindig idegenül nézett rám. Valószínűleg meghibbant elméjűnek tartott. A család is gyanakvóan figyelt engem. Néhány héttel később megmérgezett valami itallal, amelyről azt állította, hogy szerelmet ébreszt. Ekkor megvertem, és elhagytam a házat.”
Ez volt Ahmed története, akit megszégyenítettek, kiközösítettek, ezért csakhamar elhagyta szülővárosát. Eljött Algériába, és itt dolgozott a megyei mezőgazdasági igazgatóság főmérnökeként. Ez volt az oka annak, hogy többé nem házasodott meg.
Évszázadok óta fennálló előítéleteken akart változtatni egy olyan miliőben, ahol az emberek viselkedését, cselekedeteit, szokásait, egész életvitelét az iszlám határozza meg. Egy olyan bigott vallásosság, amely a szekularizációnak semmi nyomát nem mutatja, hagyományait olyan isteni törvények szentesítik, amelyek reformálhatatlanok.
Fóthy János
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.