A veszélyek menyasszonya

 Így vélekedik Anna Nociarová, az egyetlen nő, aki Szlovákiát nemzetközi hőlégballonversenyeken, világbajnokságokon is képviseli.

A telet sem hagyta ki, mert léggömbbel télen is lehet repülni. Azt mondja, csodálatos föntről szemlélni a világot. Az ember kiválasztottnak érzi magát. Reggelente őzikék futkosnak a zúzmarás fűben, madarak röppennek ki a fészkükből, dörmögő juhász próbálja összeterelni szétszéledt juhait, vasárnaponként ünneplőbe öltözött nők, férfiak és gyerekek indulnak templomba, hétköznap álmos emberek lépnek ki az otthonukból, hogy friss zsemlét vegyenek a reggelihez. Érdekes élmény a vasárnap: a falvak felett tyúkleves és rántott hús illata terjeng. Esténként varázslatos az árnyak játéka, ahogy a nap lebukik a horizonton. Mindezt föld és ég között teljes csendben lebegve lehet látni, érezni a léggömb kosarából.

Honnan jött az ötlet, hogy hőlégballonnal repüljön?

Álmodtam róla, gyerekkorom óta mágnesként vonzott; s az én életemben semmi sem történt csak úgy. Az álomtól hosszú út vezetett a megvalósulásig, mert egyedül nem mertem volna belevágni. A Honvédelmi Szövetség – ma Szlovák Aeroklub – támogatása kellett hozzá. A repülés nem olcsó mulatság, s abban az időben, amikor én kezdtem, Szlovákiában nem volt könnyű ilyen lehetőséghez jutni. A környékünkön a mienk volt az első léggömb, s legyőzve a látszólag irányíthatatlan szerkentyűvel szemben táplált félelmet (a hőlégballon azért korlátozottan irányítható: nem lehet vele megfordulni vagy jobbra-balra kanyarodni, de a szakképzett pilóta a magasság változtatásával tudja befolyásolni a repülés irányát), teljesen beleszerettünk. Hamar jöttek az eredmények is, amelyek megnyitották előttünk a versenyekhez vezető utat.

Mi kell ahhoz, hogy valaki léggömbpilóta legyen?

Sok pénz, kitűnő egészségi állapot, elméleti és gyakorlati kiképzés és vizsga.

Mennyi ideig tartott, amíg először fölszállhatott?

Ahhoz, hogy valaki megszerezze a pilótanövendék szakszolgálati engedélyt, sok elméleti dolgot kell elsajátítani, majd vizsgázni. Utána kezdődik a gyakorlati kiképzés. Ez egy év, majd elméleti és gyakorlati vizsgát kell tenni. Aztán már önállóan is fölszállhattam, tekintettel arra, hogy előtte néhány évig segédpilóta voltam kitűnő pilóták mellett. Az első utat nem nagyon élveztem, tele volt a fejem szabályokkal, ismételgettem, mi a teendő, ha csődöt mond a technika…

Milyen érzés volt ott fenn?

Nagyszerű, kalandos, amellyel nem lehet betelni. Nincs, ami jobban megtisztítaná a testet és a lelket, ami kimosná a stresszt, a haragot, mindazt, ami a lelket nyomja. A repülés megtanított rá, hogy soha ne adjam fel, de arra is, hogy tudjak veszíteni, kicsit pengeélen táncolni, örülni az apróságoknak, nem bánkódni a butaságokon s egyben tisztelni a természetet, alázattal viseltetni iránta.

A hőlégballonnal való repülés nemcsak testi rátermettséget követel meg, hanem műszakit is. Egy hölgy ezzel is könnyen megbirkózik?

Nem egyszerű, hogy a fejem fölött több száz négyzetméter selyem van sok köbméter meleg levegővel, s ezt kell néha méternyi pontossággal célba kell irányítani. A nők azonban éppolyan ügyesek, okosak és fizikailag ugyanannyira rátermettek a repülésre, mint a férfiak; a különbség csak az, hogy nem akarnak mindenáron hőst játszani, ezért átgondoltabban és biztonságosabban repülnek, mint a férfiak. Viszont segítség kell nekik, mert egyedül nem bírják odacipelni a léggömbhöz a szükséges dolgokat, amelyek összsúlya megközelíti az egy tonnát. A karbantartás és javítás során ugyancsak jól jön a segítség.

Mit szóltak a férfiak, amikor egy hölgy jött közéjük?

Amikor 16 évesen repülni kezdtem, nem érdekelt, hogy a csupa siklóernyősökből és sárkányrepülősökből álló férfitársaság befogad-e, vagy sem. Eltökéltem, hogy repülni fogok. A múlt század nyolcvanas éveiben nagy divat volt a siklóernyőzés, s bár a családból senki nem repült, én gondolatban folyton a fellegek között jártam. Csatlakoztam a Podbrezovái Gépgyár lelkes csoportjához, s azóta is az ottani klub az »otthonom«. A kollégáim el- és befogadtak, s mindmáig ők a legközelebbi barátaim.

Milyen magasra száll fel a léggömb?

A hőlégballon a sztratoszféráig is felmehet, a gyakorlatban és a mi körülményeink közepette 3–5000 méter magasba szokott, de 3000 métertől már oxigénre van szükség. Tapasztalt pilóta irányításával képes nagyon pontosan és alacsonyan is repülni a terep fölött, akár úgy, hogy a kosár alja a búzavetést súrolja.

Milyen távolságot tud megtenni?

Itthon 100 kilométernél messzebbra is eljutottunk, de a hőlégballonok optimálisan 30–40 kilométert tesznek meg. Sokszor hallottunk arról, hogy valaki léggömbbel világ körüli útra indul, az egyik földrészről a másikra repül, de ehhez másfajta léggömb kell.

Ha országhatáron halad át, szüksége van útlevélre?

Természetesen, de az útlevélvizsgálatot a repülőtéren végzik el, vagy a határon, ha autóval megyünk versenyre. A legérdekesebb élményem az volt, amikor a portugál–spanyol határon repültem át: ott a két ország között nem volt látható olyan vizuális jelzés, amelyet a navigációban használhattunk volna. Így a leszállást követően csak a helybeliek köszönése és akcentusa alapján jöttünk rá, hol vagyunk.

Került mér veszélyes helyzetbe, megélt a magasban vihart? Mi ilyenkor a teendő?

Kezdő pilótaként kerültem viharba, s ez a léggömbrepülés szempontjából a legveszélyesebb. Szenc mellett történt. A földeken mély barázdát szántott a léggömböm kosara. Szerencsére nekem nagyobb bajom nem történt. Érzék, tudás és sok-sok gyakorlat kell a repüléshez, ahhoz, hogy valaki tudja, mennyire kell felmelegíteni a levegőt, hogy olyan magasságot érjen el, amilyet szeretne. A hőlégballont ugyanis a töltőgáz melegítésével lehet felemelni, süllyeszteni pedig a melegítés kikapcsolásával. A vízszintes irányú mozgást a léggömb felemelésével és leengedésével lehet megoldani, ugyanis a szél különböző magasságokban más-más irányból fúj.

Ha egyszerre több léggömb van a magasban, nem ütközhetnek össze?

Megesik. Kis sebességnél nem veszélyes, ha kicsit súrolják egymást, de ha a lefelé szálló léggömb kosara különös szögben megdőlve jelenik meg a fejünk fölött, baj van. Ilyenkor mindent meg kell tenni, hogy megakadályozzuk az összeütközést, amely szörnyűséges. A csoportos repülésnek megvannak a szigorú szabályai, ha valaki nem tartja meg őket, a saját és a többiek életét is kockáztatja. 

Hogy fogadta a család, hogy repülni fog?

Kezdetben aggodalommal, aztán büszkeséggel.

A férje is repül? Amolyan léggömbös szerelem az önöké?

Tipikusan. Csodáltam benne a tapasztalt pilótát és oktatót. Ma is sokat segítünk egymásnak: megbeszéljük a részleteket, az időjárási viszonyokat, biztatjuk egymást, bátorságot adunk a másiknak. Együtt is repülünk, de ő inkább sárkányrepülő.