<p>Fodor Péter magyartanára voltam. Már az első órán felfigyeltem kiváló orgánumára. Mégsem gondoztam tehetségét soha. Mert köszönte szépen, de nem kért belőle. Erre felnőtt kategóriában idén megnyerte Rimaszombatban a XXV. Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyt.</p>
Térden állva kellett volna könyörögnöm, hogy kötélnek állj annak idején?
Már a köbölkúti Stampay János Alapiskolából rendszeresen jártam szavalóversenyre, de nem voltam sikeres. Maximum a járási fordulóig jutottam. Úgyhogy el is ment a kedvem rendesen az egésztől. Az érsekújvári Pázmány Péter Gimnáziumban már ezért nem tudtak rávenni, hogy benevezzek. Teljesen passzív lettem. Egyébként sem az menő a középsuliban, aki szaval... Mindenképp jó döntésnek tartom, hogy a sok nemleges válaszommal egyetértettek. Szükség volt arra, hogy saját elhatározásból szánjam el magam. Mondhatni, mostanra értem meg.
Magyartanárnak készülsz. Nyitrán már menő szavalni?
Az egyetemen Csölle Stefi említette – mellesleg ő is újvári gimis volt –, hogy kitölthetném a nevezési lapot. Már a galántai elődöntő is hatalmas élmény volt, ott Stefi még megelőzött. A döntőben aztán már szerettem volna nagyon az első háromban benne lenni. De azt nem gondoltam, hogy első lehetek. Nagyon meghatódtam. Évek óta annyira magaménak érzem József Attila A Dunánál című versét, és ezzel nyerhettem. Idős szülők gyerekeként nagyon át tudom érezni az idő múlását, és talán ezt tudom átadni. A legnagyobb élmények közé sorolom Szászi Zoltán elismerő kézfogását, Laboda Róbert dicsérő szavait, a gálán a vastapsot, és azt, amikor Nádasdi Péter a szakmai értékelés után azt mondta: én elhittem, gyere jövőre is. Üzenem neki, azon leszek, hogy ott legyek.
Láttalak hazai, kisújfalusi színpadon is.
A Napsugár színjátszó csoport a helyi Csemadok mellett működik. 2013-ban úgy csöppentem bele, hogy Chalupka A vén szerelmes című darabjában nekem adták a szlovák legény, Miško szerepét. 17 éves voltam, kicsit feszélyezve éreztem magam legfiatalabbként. Számomra legkedvesebb a Meghalsz, banya! című darabban Bendegúz szerepe volt. A bakter, Cséplő András felkarolt, nagyon jóban vagyunk, nagy öröm volt vele játszani. Szentpéteren, Kisújfalun, Köbölkúton mutattuk be. Most egyébként tervezem a NYEKK – a Nyitrai Egyetemisták Kínjátszó Körének felélesztését, mert van érdeklődés iránta.
Tudom, hogy néptáncolsz is. Igaz, gimnazistaként ezt is jól titkoltad.
Mert ezzel is úgy voltam, mint a szavalóversenyekkel. Az óvodában nagyon elment a kedvem a néptánctól. Nem szerettem a népviseletet, főleg az ún. buggyos gatyát. 2011 végén mégis megkérdeztem a kisújfalusi csemadokos ifjúsági néptánccsoport tagjait, nincs-e szükség fiúra. Volt. Vieska-találkozókra jártunk, Csehországba, Magyarországra is eljutottunk. A táncnak igazi közösségépítő ereje van. Nagyon jó lett a viszony a tagok között, sokat szórakozunk együtt azóta is. Nyitrán sikerült a néptánccsoportot is újraéleszteni, a Kendermagot. A Juhász Gyula Ifjúsági Klub által szervezett magyar bálon elő is adtuk, amit tanultunk.
Tüzet oltasz még?
Szinte az egész baráti köröm a Kisújfalusi Önkéntes Tűzoltótestület tagja, így vagyunk versenycsapat. Ez már menő volt, az első edzésen poénosnak találtuk, hogy a hónunk alá csaptuk a sisakot, lassított járással közlekedtünk, mint a filmekben a hősök... Hát, azóta oltottam tüzet a helyi szabadtéri színpadon, a szőlőhegyen, bár szerencsére verseny azért gyakrabban van, mint tűz. Gyűjtjük a kupákat, eddigi legnagyobb eredményünk egy kerületi 3. hely.
Mindössze egy éve érettségiztél. Sok minden megváltozott azóta?
A gimiben sajátosan, a magam módján szerettem a magyar irodalmat. Csak azokat a költőket, írókat tanultam, akiket szívesen olvastam. Most a nyelvészet a kedvencem. Már most tudom, hogy a kisújfalusi ragadványnevekből szeretnék majd munkát írni. És szeretnék tanítani, bár bevallom, ezt sem gondoltam volna gimnazistaként magamról. Lelkes JuGyIK-alelnök vagyok. A középiskolában a diáktanács sem érdekelt, komolytalannak tartottam. Ott a tanárok, ha úgy tetszik, leállítják az elsősavatást is. Itt viszont teljes szabadság van – amit kitalálunk, meg is valósíthatjuk. A Diákhálózaton belül a Gímesi Művelődési Tábor, valamint a Gombaszögi Nyári Tábor szervezői csapatának is a tagja lehetek. A JuGyIK-on belül pedig belügyes vagyok, felelek a programokért, író-olvasó találkozót, filmvetítést, játékestet, koncerteket, magyar bulit szervezünk. És hát már most nagyon várom, mikor mehetek majd alma materembe próbatanításra, jó lesz újra a gimiben…
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.