A szomszéd nője mindig zöldebb?

Talán kicsit provokatívan kezdtem ahhoz képest, hogy még csak január eleje van. Az évet rengeteg cég zárta bulival, ahol sokan lettek hűtlenek. Apák, anyák, férjek és feleségek, mintha mi sem történt volna, mosolyogtak a karácsonyfa körül. A téma alaposan felbosszant, ezért is a haragosabb felütés. Friss házasként két „népi bölcsességet” hallgatok hónapok óta: egyrészt, hogy milyen a házasélet (jelentem, nagyon jó), másrészt, hogy a vége mindenképp válóperes ügyvéd lesz. Ennek oka állítólag, hogy az ember idővel megunja azt, akit társául választott, vagy csak felőrlik őket a problémák. Motorosoktól hallottam, hogy mindig oda jutsz, ahová nézel, ezért az akadályok helyett érdemes az utat választani, abból nem lesz bukás. Egy jó párkapcsolat is két keréken gurul, a szabályok hasonlóak.

Nem ezt akartam

Azt tanultam, hogy alkalom szüli a tolvajt, és pszichológiai módszerekkel be is bizonyították, hogy még a legtisztább ember is képes bűnt elkövetni, ha azt hiszi, hogy megúszhatja következmények nélkül. Pont itt látom a problémát, ráadásul rögtön kettőt is. Miért hiszi bárki, hogy nem derül ki? Ha másnap hazamegyek, meg fog változni a viselkedésem, és ezt valamivel meg kell magyaráznom. A másik nem hülye. Lehet színlelni hetekig, hónapokig, akár évekig is, hogy minden rendben van, de ez felőrli az embert, és a végén hibázni fog. A páromat valamikor szerettem, akarok neki ekkora fájdalmat okozni? Akarok belőle bolondot csinálni ország-világ előtt?

Hallottam már azt magyarázatként, hogy milyen jó egy kicsit rosszalkodni. Igen, biztosan az. Néha én is örülök, amikor csak én tudok a gyorshajtásaimról, a rendőrök nem. De itt a felépített életről van szó.

Csere

A társadalmunk mindent eldob, lecserél, újítani, javítani pedig elfelejtettünk. A korábbi generációk szemében még érték volt, ha a nagyszülők asztalánál ehettek, ma senki nem akarna a nagyi mobiljával mutatkozni. A kapcsolati problémákra is az odébbállás kellően kényelmes megoldásnak mutatkozik. Biztos vagyok abban, hogy ez a kettő összefügg. Ahogyan viszonyulunk a tárgyainkhoz, ugyanazt visszük bele a párkapcsolatokba is. Most már nem a társam van az első helyen, hanem az, hogy én jól érezzem magam, ő pedig szabadon távozhat – hirdetik a magabiztos szinglik. Ez is átalakult. Régen nem volt dicsőség vénlánynak vagy vénlegénynek maradni. Ezzel szemben ma szinglinek lenni tudatosan választott életformát jelent. Azt a kultuszt, amelyben az egyén és a szabadsága a legfontosabb.

A kapcsolat sok esetben kötöttséget jelent. Való igaz, társasjáték, amiben nyerni csak együtt lehet. Sziklamászás közben is rengeteg a kötöttség, akár figyelmen kívül is hagyhatok néhányat. Csak akkor a végén vesztesként távozom. Lehet, hogy a kapcsolatunk elvesztése is ilyen következményekkel jár.

Rájönnek-e az emberek, ha hibáztak? Persze, számtalan film született erről. Akkor viszont már rendszerint késő. Megéri-e egy (vagy akár több) jól sikerült estéért elvenni a saját lelkünket?

Egyedül nem megy

Ha a hollywoodi szuperprodukciókat nézzük: Tom Cruise mellett az 1986-os Top Gunban egy fiatal, csinos színésznőt láttunk. A 2020-ban érkező második részben a partnere szintén egy csinos, fiatal színésznő lesz. Egy dolog változott: Tom Cruise már 56 éves.

Biztosan el fog jönni az a nap, amikor találhatnék a feleségemnél fiatalabbat. Akár ma is megtehetném. Viszont ő az, aki tudja, mivel tud megnyugtatni, ha bánt valami, és mi az, ami garantáltan felderít. Vele éltem át egy csomó emléket, amelyet valaki mással nem lehet megtanítani, és megismételni sem. Nem utolsósorban pedig vele kötöttem életszövetséget a templomban. Az pedig felbontathatatlan.

Mayer András

A teljes írás a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!