A stadion hangja

Arcát ugyan kevesen ismerik, de aki egyszer is járt DAC-meccsen, utána a hangját bárhol, bármikor felismeri. Annyira jellegzetes, összetéveszthetetlen, egyedi az orgánuma. „Hölgyeim és uraim, kedves nézőink, a DAC 1904 labdarúgóklub nevében üdvözlöm a MOL Arénában a DAC hűséges nézőit és szurkolót városunkból, Dunaszerdahelyről, a Csallóközből, Felvidékről, Délvidékről, Székelyföldről, az anyaországból, valamint az egész Kárpát-medence magyarlakta falvaiból és városaiból. Isten hozta önöket újra Dunaszerdahelyen. Üdvözlöm továbbá a mai ellenfelünk küldöttségét, a mérkőzés játékvezetőit és ellenőreit, kedves meghívott és megjelent vendégeinket, nem utolsósorban pedig az írott és elektronikus média jelen lévő képviselőit.” Ugye hogy szinte hallják a hanglejtését még így olvasva is?

Bíró Tomi 1985 óta a DAC hangja.

Fel szokták ismerni, ha megszólal valahol?

Gyakran előfordul, még Magyarországon is. Nyáron a Balatonnál, Zamárdiban álltam sorban a büfé előtt, csak kikértem a kávém és üdítőm, erre a mögöttem álló férfi összecsapta a kezét: A DAC hangja? – kérdezte. Kiderült ugyanis, hogy párkányi, és el sem akarta hinni, hogy tényleg velem találkozott, és nem tudta, hogy nézek ki. Vagy például falunapon hangosítottam Vágán – mert hangtechnikus és lemezlovas is vagyok –, és amint beleszóltam a mikrofonba, abban a pillanatban két idősebb férfi rögtön odajött, hogy nem hiszik el, hogy itt a DAC hangja.

Gondolom, bent ül valamelyik kabinban a mérkőzések alatt, azért nem ismerhetik a szurkolók. Én legalábbis még nem fedeztem fel, honnan közvetít.

Ülhetnék, mert van egy gyönyörű kabin, ahol 8-10 monitoron megy a mérkőzés, a kollégák innen küldik a reklámokat, írják a LED-fal tartalmát, de az én asztalom ez előtt van a keverőpulttal, a fülemre kapom az információkat. Nekem valahogy onnan jobb konferálni. Kint akarok lenni, hogy érezzem az aréna hangulatát, igaz, azon az oldalon a vendégcsapat szurkolóit jobban hallom, mint a B középet, de már megszoktam. A C2-ben ülnek?

Leggyakrabban igen.

Akkor ha felnéz jobbra, ott sorakoznak a skyboxok, a kabinok, az utolsó előtti előtt állok kint a mikrofonnal. Onnan engedem a meccs előtt és a szünetben a rockzenét, mert az pezsdíti fel az embereket, indítja be a szurkolókat.

Hogyan lett a stadion bemondója?

1985-ben még a legrégebbi tribünön kezdtem. Akkor került fel a csapat az 1. ligába. Horváth József volt a bemondó, rendszeresen jártam meccsre, szerettem mellette lenni, mert már akkor hétvégenként lemezlovaskodtam, és érdekelt a technika. Ő vetette fel, hogy próbáljam meg a bemondást. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal azóta is csinálom. Egyszer ugyan fél évre eltiltottak, mert nem tetszett az akkori klubelnöknek, hogy beszóltam a fiának, aki a kapus volt. Kapott valami potyagólt, ettől ideges lettem, nem tudtam uralkodni magamon, és bemondtam a hangosbemondóba, hogy a kapus csak nézett, mint a moziban. 2010-ben pedig önszántamból mondtam le. Úgy döntöttem, hogy nem akarom már csinálni, mert nem tudtam azzal a stílussal azonosulni, ahogyan az akkori vezetők bántak a játékosokkal és a nézőkkel. Nem volt gyomrom hozzá. Akkor tértem vissza, amikor Világi Oszkár 2014-ben átvette a klubot. Elmondhatom, hogy én vagyok a legrégebben a DAC kötelékeiben külsősként, lassan 35 éve.

Előírják, hogy mit mondhat, és mit nem?

Szó szerint nem, csak forgatókönyv van. A hazai mérkőzések előtti héten mindig van megbeszélés, ahol megtudja a stáb, kinek mi az akkori feladata. Ha komolyabb meccs van, előtte és közben több a program. Nem rizikós meccseken otthon fogadjuk az iskolás gyerekeket is a Gyertek velünk a DAC-ra! projekt részeként, szünetben pedig lehet kapura rúgni és 20 ezer eurót nyerni. Üdvözlés után kezdem a névsorolvasási show-val, ahol nagy az összhang a B középpel. Aztán felszólítom a nézőket, hogy énekeljük el a Nélküledet. Ebből egyébként úgy lett szurkolói himnusz 2014-ben, hogy először csak simán leengedtem az Aranyosmarót elleni mérkőzés előtt felvételről, és rengeteg üzenetet kaptam, hogy nagyon jó dal, szívesen hallanák máskor is. Leültünk Horváth Zoltánka akkori vezérszurkolóval és Valasko Ferenc énekessel, majd a Nyitra ellen zuhogó esőben már ő énekelte élőben. Az eredeti előadó, Nyerges Attila is elismeri, hogy a DAC-nak köszönhetően lett a Nélküled újra sláger, egyébként már rég egy elfelejtett dal lenne.

Aztán bevonul a csapat, buzdítani kell a nézőket...

Hosszú évekig Strauss Radetzky-indulója volt a bevonulózene, ütemes, jól lehetett rá tapsolni, de amikor elkészült az új MOL Aréna, felvetődött, hogy újítani kellene. Többen benyújtották az ötletüket, köztük én is, és a vezetőség az én verziómat választotta. Én vágtam össze a gólzenét is, egyedi lett azáltal, hogy beletettük a dobokat, bár nem titok, hogy a Bayerntől lestük el. De ebben a formában csak nálunk szól az egész világon. A gólörömnél néha én is beleénekelek, annyira transzban vagyok. Egész másként élem meg, ha nyerünk, mint ha csak a cseréket meg a sárga lapokat kell bemondani, ha nem történik semmi érdemleges a pályán. Szünetben elmondom a kézilabda-eredményeket is, hívom a csarnokba a szurkolókat, mert az a másik szívügyem. A DAC női kézilabdacsapata a 3. legjobb Szlovákiában, csak a Nagymihály és Vágsellye előzi meg. Egyébként egy éve a kézit is én konferálom, nagyon élvezem, mert ott minden pillanatban történik valami, kedvemre beszélhetek.

Olyan előfordult, hogy visszautasított valamilyen bemondanivalót?

Most volt 11 éves évfordulója a magyarverésnek. A 17. percben megszakadt minden, bejöttek a rendőrök. A mérkőzés vége felé befutott valaki a kabinba, hogy az a srác, akit mentőhelikopter vitt el, meghalt. Mondjam be. Nem tudta senki megerősíteni a hírt, így nem vállaltam a bemondását. Jól tettem, mert hál’ istennek nem halt meg a fiú. Az pedig már a 2000-es években történt, hogy az egyik DAC–Slovan meccsen a slovanisták elküldtek bennünket a Duna túlsó oldalára. Én meg jól kioktattam őket történelemből, majd felkértem őket, hogy menjenek haza, ha valami nem tetszik. Rájuk szólhattam volna hivatalos szolgálati közleményben is, de nagyon felidegesítettek. Még az Új Szó is megírta, mire vetemedtem.

Mekkora volt a legnagyobb közönség, amelyik előtt beszélt?

A legnagyobb mérkőzés, amit én közvetítettem, a DAC–Bayern volt 1988. november 9-én. Aznap 18 ezer ember előtt mondtam be. Most is vannak telt házas meccsek, de az volt az eddigi legnagyobb nézőszám. Ugyanakkor mindig az egész Kárpát-medence magyarjainak konferálok, akik idejönnek átélni a nemzeti összetartozás érzését. Mert azt mind tudjuk, hogy a DAC nemcsak a fociról szól. Nemzetközi meccseken angolul Nagy Krisztián sajtófőnök beszél mellettem. Amit ő művel a sajtótájékoztatón, képtelen lennék utánacsinálni. Hyballa, az edző értékel fél órán keresztül, utána Krisztián kapásból lefordítja egy az egyben. Hihetetlen.

Hát, angolul már nem fogunk olyan szinten megtanulni. Vágyak a mikrofon mögött?

Szeretném egyszer bemondani, hogy bajnokok lettünk. A körülmények adottak, a MOL Akadémiát még az angol klubok is irigylik tőlünk. Jónak tartom, hogy a fiatalokra építünk, a legfiatalabb csapat vagyunk a bajnokságban. Nagy lehetőségeink vannak, jó lenne megnyerni a szlovák kupát. Van egy új srác itt, Sharani, aki gyors, technikás játékos. Úgy érzem, a téli felkészülés után Hyballa fogja játszatni, látok benne fantáziát. Szerintem ő lesz az új Bayo. Aztán már csak magánéleti kívánságaim vannak. Három gyermekem, két unokám van, az utóbbiak ikrek. Januárban érkezik a harmadik, egy kislány. Lányom hangtechnikusnak tanul, nagyon tehetséges. És hát jó lenne magam helyett kinevelni a majdani utánpótlást.

Arra még nem gondolt, hogy ezzel a hanggal a rádióban volna a helye?

Hát... Talán egy retró zenéket játszó műsorban hiteles lehetnék.

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 2020/2. számában jelent meg!