A muszlimok is tisztelik Jézust

Előre szólunk: ennek a cikknek nem az a célja, hogy a bevándorlási válság kapcsán terjedő hírekre reflektáljon. Indítottunk egy sorozatot a világ vallásairól, amely lassan a vége felé közeledik, s most az iszlám került sorra.

Bibliai hatások

Keletről nyugati irányban haladunk, a két legnagyobb világvallás, az iszlám és a kereszténység felé. Paradox módon ez az a két világvallás a földön, amelyik a legjobban hasonlít egymásra. Talán nem véletlenül, hiszen ugyanaz a térség a bölcsőjük, vagyis a Közel-Kelet. Szigorú egyistenhit mind a kettő, amely megszemélyesített istenalak tiszteletét írja elő, konkrét tiltásokkal és egyéb parancsolatokkal. A közös elemek léte abban gyökerezik, hogy a kereszténység forrásának tekinthető zsidóság és maga a kereszténység is az iszlám kialakulásának idején az arab törzsek mellett szintén jelen volt a régióban.

Az iszlám híveit a nyugati világban mohamedánoknak is nevezik, mivel a hagyomány szerint Allah Mohamed prófétán keresztül ismertette tanításait. Ugyanakkor a muszlimok közt is evidencia, hogy hitük egyáltalán nem független a zsidó-keresztény hagyományoktól, ugyanis ennek a hagyománynak a végső kinyilatkoztatását látja Mohamed tanításaiban. Rajta kívül prófétaként tisztelnek néhány olyan személyt is, akiket a keresztények az Ó- és Újszövetségből ismernek, köztük Mózest (Múszá), Izsákot (Iszhak), Keresztelő Szent Jánost (Jahjá) vagy Jézust (Iszá). De Mohamed volt az utolsó, a legjelentősebb, vagyis a próféták pecsétje.

Törzsi közösségből világvallás

A muszlim vallás történetében a legfontosabb évszám 622, amikor az Arab-félszigeten, Mekka mellett egy Mohamed nevű, negyvenéves kereskedő látomásai alapján (Dzsibríl, azaz Gábriel arkangyal közvetítésével) egy barlangban lejegyzi a Korán első fejezeteit (szúráit). Az üzeneteket Istentől, vagyis Allahtól eredezteti, majd ezek alapján prédikálni kezd szűk környezetében a kiüresedő vallási élet és a kegyetlen törzsi szokások (például a vérbosszú) ellen, megbocsátást és a rászorulók segítését hirdetve. Rövid időn belül erős közösséget épít maga köré, amely az akkor még többistenhívő mekkai hatalmasságoknak szúrni kezdi a szemét, ezért sorozatos támadások érik őket. Mohamed közössége menekülni kényszerül a Vörös-tenger partvidékére. A kezdeti üldöztetés után katonailag is megerősödik, 630-ban győztesen vonul be Mekkába, és sorra vonja ellenőrzése alá a környéket. Mohamednek sikerül egyesítenie az addig széttagolt arábiai törzseket, 639-ben bekövetkezett halála után pedig apósa, Omar kalifa már Szíriát, Egyiptomot is meghódítja, és Perzsia felé nyomul, megteremtve az alapját a mai iszlám világnak, amely a Közel-Keleten kívül magába foglalja Észak-Afrika országait (Mághreb), a közép-ázsiai országokat, Indonéziát, Malajziát. A földön jelenleg több mint 1,3 milliárdan vallják magukat muszlimnak, így az iszlám a kereszténység után (az utóbbiak létszámát mintegy 2 milliárd főre teszik) a második legelterjedtebb vallás a világon.

Nem ad sört a kebabos

Legfontosabb szabály a hit öt pillére, a hitvallás, az ima, az adakozás, a böjt és a zarándoklat. Vagyis egy hívő muszlimnak elsőként nyilvánosan tanúságot kell tennie hitéről, azzal, hogy kijelenti: Allah az egyetlen isten, és Mohamed az ő prófétája. Az ima napi ötszöri imádkozást jelent, Mekka felé fordulva. A böjt a ramadán hónap alatti böjt megtartását, amikor napközben sem ételt, sem italt nem vehet magához a hívő. Továbbá azt, hogy tartózkodik a disznóhús és az alkohol fogyasztásától. A zakat, vagyis a szegényeknek járó adomány is mindenkire vonatkozik, ezt általában ramadán idején szedik, és a mecseteken keresztül osztják el a rászorulók közt. Az ötödik pillér, hogy a hívő életében legalább egyszer, ha teheti, zarándokoljon el Mekkába, a Kába kőhöz (amelyet az egyik hagyomány szerint szintén Gábriel arkangyal adott Ábrahámnak). Hogy a parancsolatokat és a szabályokat ki mennyire veszi komolyan, az függ az adott ország társadalmi hagyományaitól és persze az adott hívő hozzáállásától. Ami az alkoholt illeti, a Korán konkrétan a bor fogyasztását tiltja, viszont ezt az imámok azóta kiterjesztették a többi szeszes italra is (a szent szövegek nyilván azért nem tettek említést például a whiskyről, mert Mohamed korában nem létezett). Ettől függetlenül számos országban számít már megszokottnak, hogy muszlim ember időnként iszik alkoholt, de akad olyan példa is, hogy egy Európában cukrászdát vagy kebabsütödét működtető török vagy arab nem hajlandó alkoholt árusítani. Jómagam Szarajevóban fogyasztottam eddigi életem legfinomabb csevapját, összesen tizennyolc, parázson sült kolbászka formájában, és az elfogyasztott mennyiség után megrendülten fogadtam a pincér szavait, aki közölte, hogy sört nem szolgálnak fel: tea vagy kóla közül lehet választani. Így másnap már egy nem muszlimok által működtetett helyet kerestünk, ott viszont nem volt olyan finom a csevap. Az élet örökös küzdelem, hát valahogy túléltük. Viszont közismert tény az is, hogy ramadán idején a napközbeni koplalások után a muzulmán országokban nagy éjszakai lakomákat tartanak, amelyek közösségi és családi eseménynek számítanak.

Minden a magyarázaton múlik

Papi hierarchia náluk nincs, imámok vezetik az imákat és magyarázzák a szent iratokat. A két legismertebb irányzat a szunnita és a síita, ezeken kívül találunk még számos, iszlámhoz kötődő iskolát. A Korán és egyéb szent iratok értelmezése rendkívül sokrétű. Jó példa a szent háborúként ismert dzsihád, ami erőfeszítést, igyekezetet jelent. A szent iratokban szövegkörnyezettől és értelmezéstől függően erkölcsi példamutatást jelenthet, vagy fegyveres harcot. Az iszlám szélsőségeseket támogatva a 60-as évektől a harciasabb kedvű imámok inkább az utóbbit hangsúlyozták.

A muszlim tudósok a szélsőségességért elsősorban a nagyfokú tudatlanságot és az iszlám vallás valódi tanításai ismeretének hiányát tartják felelősnek, írja a Magyarországi Muszlimok Egyházának hivatalos internetes oldala, az iszlam.com. Ez persze nem jelent abszolút tudatlanságot a vallással szemben, sokkal inkább a felszínes és részleges tudást, mely félreértelmezéshez és olyan egyéni szélsőséges elképzelések kialakulásához vezethet, amelyek távol állnak az iszlám vallás valódi üzenetétől. A szélsőségesség másik oka szerintük a lelki kiábrándulás, amely szorosan összefügg korunk politikai, gazdasági és társadalmi helyzetével. Emellett a vallások közötti párbeszédet és az iszlám hirdetését kizárólag kedves hangvétellel szabad folytatni, és az élet minden területén az arany középutat kell keresni, szól a Korán.

A szent iratok a közéleti és a jogi kérdésekre is kitértek, kitérnek, ez jelenti az iszlám jog, a saríja alapját. Ezért a legtöbb társadalmi szokás eredete is a hitben keresendő. Van néhány általános szabály, mint például, ha az ember két rosszal kerül szembe, a kisebbik rosszat kell választania. Nagy becsben tartják a családot (Mohamed szerint aki megházasodik, a hitét félig tökéletesítette), szinglinek lenni tehát a muszlim országokban nem igazán divat. Nem is jár jól, a munkaerőpiacon egy muszlim országban meglehetősen gyanús egy 30-40 éves férfi, akinek nincs családja. A lányok többségének fő életcélja így a muszlim országokban ma is az, hogy férjhez menjenek (és ez általában be is következik).

A muszlim társadalmak többségében érvényes, hogy az adott szó szent, vagyis ha valaki valamit egyszer megígért, azt be kell tartania. Presztízskérdés az is, hogy a vendéget (legyen muszlim vagy nem muszlim) jól kell tartani, ami a gyakorlatban általában azt jelenti, hogy ebédre kazlakban rakják elé az ételeket, és miután ebbe nem pusztult bele, elviszik vacsorázni a rokonokhoz is, ahol ugyanerre számíthat.

Királyom és hercegnőm

A muszlim és a muszlim családba házasodott nem muszlim nők életéről ugyancsak eltérő információk keringenek. Vannak olyan hírek, hogy rosszul bánik velük a férjük, szolgaként tekint a feleségére. Vannak nők, akik azt állítják, muszlim férjük tenyerén hordozza őket, ugyanakkor a férfi is elvárja a maximális törődést, a te az én királyom, én a te királynőd-féle hozzáállásból. Azokról a muszlim nőkről pedig, akik csak úgy simán elvannak muszlim férjükkel, nem kering semmi. A férfi és a nő egyenlő, ám Allah a férfira és a nőre más feladatokat osztott, mivel tudvalévő, hogy nem egyformák, szól a hagyomány. A hithű muszlimok közt mindenesetre többnyire érvényes, hogy a nő, ha egyedül menne valahova, azt előbb megbeszéli a férjével. Fő feladata a család és a vele kapcsolatos dolgok rendben tartása. Ha munkát vállalna, azt ideális esetben szintén csak férje engedélyével teheti, viszont keresetét nem köteles a család eltartására fordítani, az ugyanis a férfi dolga. Persze országonként és közösségenként ez is lehet változó.