A keresztrefeszített életünk útján

– Ifjak voltunk, szerelmesek, telve reménnyel. Az élet előttünk állt, amikor kézhez kaptuk a fehér lapot, hogy el kell hagynunk szülőföldünket – kezd a történetbe Ilonka néni. – A párommal szentül hittük, ez nem lehet végleges. Ő előbb ment, én pedig utána szöktem, és összeházasodtunk. Hosszú évekig élt bennünk a remény, hogy hazamegyünk...

Feri a poggyászuk közé bepakolta azt a korpuszt is, amelyet nem sokkal a kitelepítés előtt talált a határban a mezei munka során. A kereszt fája össze volt törve, de a korpusz ép maradt. Feri ezt hazavitte, őrizgette, és amikor eljött az otthon elhagyásának gyászos napja, ezt a Krisztus-testet is vitte. – A későbbiekben, már házasokként is velünk volt minden egyes új helyen, ahová az élet sodort.

– Pár éve, azt mondja a vejem: Vettem egy magyar zászlót, megvarrod? Mondtam neki, minek vett, hiszen van nekünk magyar zászlónk a padláson, amit még otthonról, Szőgyénből hoztunk. – Ilonka néni mikor látja, csodálkozva nézek rá, megmagyarázza: – Annak idején, amikor Szőgyénbe bejöttek a magyarok, olyan felhőtlen volt az öröm, hogy sok család beszerzett egyet. Így történt, hogy minden egyes kitelepített utolsó pakkjában ott volt a magyar zászló is. Szóval, amikor Imre felment a padlásra, nemcsak a zászlót, a korpuszt is megtalálta. Lemosta és elbűvölten nézte. Ez gyönyörű! Ezt bizony nem a padláson kell tartani!

– Első ránézésre láttam, milyen míves alkotás – mondja Jámbor Imre, aki lehozta a korpuszt a padlásról. A 18. századból származó öntöttvas Krisztus-test eredetileg festett lehetett. – Először úgy gondoltam, állítsuk fel a kertben, de a mama azt mondta, inkább a szobában tegyük a falra. Papunk, Szalai Gábor atya véleménye az volt, hogy sokkal méltóbb helyet kell neki találnunk.

A korpusz híre eljutott Tata város önkormányzatáig, akik a keresztállítást javasolták. A kivitelezésnél Tata és Szőgyén, a két testvértelepülés összefogott, a kereszt fáját Smidt Róbert szőgyéni fafaragó készítette, a korpusz másolatát Baracska Árpád öntötte, aki szintén szőgyéni. Itt azért beszélek másolatról, mert a tatai Vármúzeum munkatársai szerint az eredeti olyan értékes, hogy nem szabad kitenni az időjárás szeszélyeinek. Egyelőre restaurálják és keresik a méltó helyét.

– Sokan élnek még itt Tatán a Szőgyéni utcában az egykori kitelepítettek közül – mondja Ilonka néni, és mutatja a házaikat. Nekik ez a kereszt a szülőföld egy darabkája, de remélem, rátekintve sokan mások is erőt fognak tudni meríteni a nehézségek és sorscsapások elviseléséhez. Ezért már megérte elhozni és őrizgetni.