<p>A napokban két lelkes szlovák atyafi, az egyik, Pavol Pánik, Botík Jano kedves néprajzos kollégám dénesdi szomszédja, a másik annak barátja, a fotográfus, Rudolf Hanuljak keresett fel bennünket. Mindketten az ország északi részéből telepedtek a Csallóközbe, s most, hogy nyugdíjba vonultak, elhatározták, hogy végigfényképezik a Csallóköz szakrális emlékeit.</p>
A szóvivő Pánik volt (kövérkés, joviális, harsány ember, barátja épp az ellentéte: gyomorbajos küllemű savanyújóska – filmezni való figurák!), s oly lelkesedéssel beszélt erről a tevékenységről, hogy öröm volt hallgatni. Komáromba, Farkas Verához hoznak egy kiállítást, s bennünket kértek, hogy nyitnánk meg. Ja, és elmondta, a Pánik (de később Vera telefonban említette, hogy neki korábban Hanuljak is ugyanezt állította), azért végzik ezt a munkát mindenféle támogatás nélkül, teljesen hobbiból, mert a Csallóköz évtizedekkel ezelőtt oly szépen befogadta őket. Nos, ők ezt a barátságos fogadtatást azzal szeretnék viszonozni, hogy végigfotózzák a sziget összes fellelhető szakrális nagy- és kisemlékét. Közben idehaza a neten rájuk kerestem, indítottak egy honlapot is, ahol ugyan még nincs, de úgy tűnik, magyar szövegeket is terveznek…
A napokban olvastam az egyik hazai magyar internetes portálon a hírt, mely szerint az egyik biztosító komáromi irodájában az alkalmazott durván leordított egy idős házaspárt, akik magyar tájékoztatást kértek, és szerettek is volna kapni. Az incidens után a helyi fiók főnöke, valamint a biztosító igazgatója is elnézést kért a sértettektől. Az egyik kommentelő viszont ingerülten megkérdezte: a hír miért csak ezen az eldugott internetes honlapon jelent meg? Minden magyar nyelvű újság címoldalán volna a helye, hadd lássa a világ!
Mit? Mit lásson a világ? Hogy a szlovákok között is vannak agyament bunkók? Hát ennek nincs hírértéke. Mindenütt vannak. A kommentelő erről könnyen meggyőződhet: elég, ha tükörbe néz. Akkor mire lenne ez jó? A feszültségkeltésre.
Én inkább azt mondanám, hogy ennek a két atyafinak a lelkesedése kívánkozik az újságok címlapjára. Akik anyagi áldozatokat sem kímélve (hogy most idejükről, testi és szellemi energiájukról már ne is beszéljünk) olyan munkát végeznek el, amit egyébként az államilag finanszírozott múzeumoknak kellene. De legalábbis illene…
Persze nem fog odakerülni. Hiszen ez nem hír, mert ez nem botrányos, nem szörnyűséges.
Ez egyszerűen csak szép.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.