A gútai Suttogó

Amerikában, Monty Roberts lóedző farmján próbált szerencsét, annál a híres lóedzőnél, akiről Robert Redford és Scarlett Johansson főszereplésével filmet is készítettek.

Új kihívásokra vágyott szakmailag, emberileg egyaránt, amikor felfigyelt egy újsághirdetésre, melyben Monty Roberts asszisztenst keresett magának. „Családom és barátaim unszolására úgy döntöttem, beadom a jelentkezésemet. Hiszen éppen egy magyar embert keresett maga mellé. Izgalmasnak találtam, ugyanakkor volt bennem némi kétely, hogy miért éppen engem választana. Végül is úgy gondoltam, semmit nem veszítek azzal, ha válaszolok. Úgy adódott, hogy a Kassai Lovasíjász-iskola egyik bemutatóján meglátott, és úgy találta, hogy egészen különleges teljesítményt nyújtok. Felkeltettem az érdeklődését. Találkoztunk, eljött hozzánk, ide, a Gúta melletti Csörgő tanyánkra, és elbeszélgettünk. Megnyerő volt, hihetetlen sokat tud a lovakról” – meséli Vermes Balázs.

Kaliforniában

Aztán jött a hír: a híres-neves Suttogó videóüzenetben hozta a világ tudtára, hogy a gútai huszonhat éves fiatalembert választotta maga mellé. Megvolt a nagy öröm, hiszen a nyolcvanéves szakember még mindig tevékenyen részt vesz a lovak edzésében, szakavatottságát mérhetetlen tapasztalata támasztja alá. „Óriási megtiszteltetés, hogy közvetlenül tőle tanulhattam el a lovakkal való bánást. Kiskoromtól bújtam a könyveit. Szinte kívülről fújtam őket. Egy álmom vált valóra, hiszen a folyamatos együttlét lehetővé tette, hogy olyan tudásra tegyek szert, amilyenre a világon nem sokaknak van lehetőségük.” Így került hát a Kaliforniai Flag-Is-Up farmra. A hatalmas területen elterülő farm igazi lovas paradicsom. Káprázatos környezetben, páratlan szépségű parkban számos istálló, galopp-pálya, fedett és szabadtéri lovarda várja a tanulni vágyókat. Érkeznek is a világ minden tájáról. „Valószerűtlennek tartottam, elállt a lélegzetem, amikor megláttam. Vagy százhúsz ló, és magas fák. Monty mesélte, hogy odakerülésekor mindössze húsz fa volt. Ma már több mint kétezer van. A javát ő ültette. Egy vendégházszerűségben kaptam szállást. Kezdetben többen laktunk ott, a végére egyedül maradtam.”

Élménydús napok következtek, hiszen amellett, hogy naponta több órán át volt lehetősége a lovakkal foglalkozni, az eltérő kultúra és életmód megismerésére is nyílt lehetőség. „Minimális angoltudással vágtam neki ennek a kalandnak. Mégis sok barátságos, nyílt és őszinte embert ismertem meg. Gyér nyelvtudásom számos humoros helyzetet teremtett. De ott nem veszik annyira szigorúan. Sőt, semmit sem. Nagyon közvetlenek az emberek, idegenekkel is szóba elegyednek. Befogadtak, hamar barátokra leltem. Mindjárt az első napokban találkoztam egy Pedro nevű negyvenéves palival. Éppen lucernatáblákat próbált felrakni. Ahogy tudtam, megszólítottam, és felajánlottam, hogy segítek. Ő az angolt nem beszéli, én meg a spanyolt. De olyannyira egy húron pendültünk, hogy aztán felajánlotta, tequilázzunk egyet. A jó emberek mindig megtalálják a közös hangot.” Kollégájával, Manuellel is megtalálta, de így volt ez a többiekkel is, akik ugyan csak ideig-óráig maradtak, amíg a lovasinstruktori képzés tartott.

Nagy kanállal az életet

Úgy meséli, azt tartják az amerikaiakról, hogy lusták és kövérek. Ő azonban az ellenkezőjét tapasztalta. Ételeik, a gyorséttermi étkeket leszámítva, egészséges húsokból, köretekből és szószokból állnak. „Nagy kanállal eszik ott az ételt és az életet. Nemcsak az ízletesebbnél ízletesebb étkeket élvezik. Elrugaszkodnak a szürkeségtől, és a pillanatnak élnek. Teljesen. Tiszta szívből. Senki nem panaszkodik, holott megvannak a maguk gondjai. És mindent áthat a semmihez sem hasonlítható westernéletérzés. Külsőségekben és belsőleg egyaránt. Ebben élnek. Nem ritka látvány, hogy négyéves gyermekek felnőtteket megszégyenítő módon ülik meg a lovat, terelik a borjút, és úgy lasszóznak meg vágtatnak, hogy öröm nézni. Nálunk jó, ha sikerül elérni, hogy a négyéves rendesen megülje a lovat.” Úgy, ahogyan Vermes Balázs is teszi. Merthogy számos lovaglóleckét vett magától a Suttogótól, aki sok jó tanáccsal ellátta. „Öröm és megtiszteltetés, hogy Monty kijavíttatta a hibáimat, hiszen ebből tanultam. Ő is megerősítette. Kaptam ugyanis egy ajánlólevelet, melyben tételesen felsorolja az erősségeimet. Jólesett.”

Érteni és olvasni a lovat

Nemcsak Monty Roberts figyel oda Vermes Balázsra, hanem lassan a szélesebb nyilvánosság is. Ugyanis annyira érdekesnek találták őt, a lovasíjászatot meg a magyar virtusát, hogy rádióinterjút készítettek vele, mi több, folytatást is kilátásba helyeztek. Számos meghívást kap. Kollégái-ismerősei érdekes kirándulásokra, túrákra viszik. Akár vadvízi floatingolásról van szó, akár idomított szarvasok etetéséhez hívják, vagy gyalogtúrákat tesznek a fenyvesekben, hosszú sétákat a naplementében a James Cameron rendező (Titanic, Avatar) egyik házától nem messze húzódó tengerparton, vagy éppen Pismo Beachen, ahol a Hidalgo – A tűz óceánja című filmet forgatták. Vagy éppen futballozni jár a mexikóiakkal. Sőt, még biliárdversenyre is kihívta a Suttogót. Megannyi élmény és még több tanulás-tapasztalás. Az élet minden területén. „Monty úgy tartja, sőt állítólag bizonyítást is nyert, hogy a ló külön veszi az embert, valamint az őt magát ért hatásokat. Leegyszerűsítve: ha az ember a ló felé rúgja a labdát, akkor a kettőt nem köti össze, csak azt érzékeli, hogy a labda zavarja őt. Ha az ember odaáll hozzá, és érezteti vele, hogy biztonságban van, azután már az ember társaságát fogja keresni.” Balázs szerint ez nem adottság, hanem tanulás kérdése. Csak érteni és olvasni kell a lovat. Ő úgy érzi, képes rá. Egyelőre nem utazik világ körüli turnéra Monty Robertsszel, mert mint mondja, rengeteg adminisztráció kell hozzá. Akár Angliában, ahová a királyi család udvarába akar belépni, vagy éppen Németországban, Brazíliában vagy Ausztráliában.

Ígéretes jövőkép

Amerika az önállósodásának kezdete. „Most tanulom és tapasztalom, milyen az, amikor saját magamért felelek. Úgy gondolom, az önálló élet akkor kezdődik, amikor megszűnik a burok, amely körülvesz. Kapom a lehetőséget, és csak rajtam áll, mit kezdek vele. Alkalmazkodtam az amerikai élethez: westerncsizma, kalap, farmernadrág és az elmaradhatatlan kockás ing. De ezek csak külsőségek.” Ez is jellemzi tehát Vermes Balázs amerikai életét. Ám sosem felejti el, honnan jött. „Igazi gútai gyerek vagyok. Szoktam is emlegetni itt a szülővárosomat. Sokan megjegyzik: olyan áhítattal, csodálatosan és szeretetteljesen beszélek az otthonomról, hogy az dicséretre méltó. Látszik, szeretem. És ez igaz is. Amerikában nagyon megfogott a nyitottság, amely lépten-nyomon észlelhető. A szívem mélyén azonban számomra az otthon az, ami hiányzik. Nem a ház vagy a család. Hanem az otthon. Nekem Gúta az otthonom. Az emberek, a programok, a történések. Minden, ami azzá teszi szülővárosomat, ami. A kerékpározó ember az utcán, a boltos magyar beszéde, a családdal, barátokkal játszott társasjáték, az együttlétek. Ez hiányzik.” Vermes Balázs elárulja, hosszú utat tett meg, hogy ráleljen arra a kincsre, amelyet olyan hosszú ideig keresett. Törékeny, szép teremtésre, szíve választottjára. Szeretne egy kis tanyát, valahol dombok között, magyar földön. Önfenntartó földházzal, gyerekzsivajjal, lovakkal és más állatokkal. Álma egy olyan környezet, ahol családias légkör fogadja az odalátogatókat, egy nyugodt, békés kis kuckó, távol a fogyasztói társadalom zajos és aranyfüsttel borított képmutatásától. Emberként a természetben mint természetes ember.