A bokszoló

<p>Szlovákia jelenleg legeredményesebb ökölvívója. Huszonhat profi mérkőzéséből 25-öt győzelemmel, ebből 15-öt kiütéssel zárt a galántai Kovács Tamás alias Tomi Kid. Legutóbb az ugandai Hamza Wanderát győzte le Nagyszombatban, megszerezve a WBF szervezet nehézsúlyú nemzetközi bajnoki övét.</p>

 A mérkőzések után második felesége, Dominika és hároméves kisfiuk, Krisztián várja haza. A ringben kőkemény sportembernek a magánéletben is voltak nehéz menetei.

 

Ökölvívó családban született, apja, Kovács Pál csehszlovák bajnok. Mikor tudatosította, hogy édesapja ismert sportember?

Szinte amikor megszülettem. Gyermekként sokat jártunk négy évvel idősebb bátyámmal az edzéseire, mérkőzéseire. Mondhatni, az edzőteremben nőttem fel. Apám a csehszlovák válogatott oszlopos tagja volt. Ő volt az első csehszlovák bajnok, aki Kubában bokszolt. Mindig olyan ökölvívó akartam lenni, mint ő. Ő volt a példaképem.

Hatévesen kezdett bokszolni. Édesapja csak a példájával motiválta, vagy konkrétan is próbálta erre az útra terelni?

Nem, ő soha nem mondta, hogy őt kövessem. Soha nem nehezedett rám a részéről ilyen nyomás. Sőt, nem is nagyon akarta, hogy bokszoljak, mivel a négy évvel idősebb bátyám is űzte a sportot. Így szegény anyánk előbb apámért aggódott, aztán a bátyámért, végül értem is.

Amikor meccs után egy-két monoklival hazamentek, mit szólt az anyukájuk?

Velem ez szerencsére amatőrként is ritkán fordult elő. Technikás voltam, inkább távolról szerettem bokszolni, a közvetlen ütésváltásokat kerültem. Én amatőrként is ritkán kaptam. A bátyámnak viszont az első mérkőzésén eltörték az orrát, és kapott két monoklit is. Anyu nem is tudta, hogy meccse lesz azon a hétvégén. Apám úgy vitt el bennünket otthonról, hogy »viszem a gyerekeket bokszra«. Anyám erre azt mondta, csak nehogy a bátyám verekedjen.

Édesapja az elmúlt másfél évben az edzésmunkáját is segítette. Az edzői szerep atyai szerep is. Külön tudták ezt a kettőt választani?

Hát, nem igazán. Tisztelem, szeretem aput, de edzőként nekem nem jött be. Nagyon féltett. Egész másként viselkedett, ha én léptem a szorítóba, mint ha valaki más. Mondtam neki, hogy én már öreg harcos vagyok, ne féltsen engem, de az apai érzések elhatalmasodtak az edzői szerep felett.

Az imént példaképként említette édesapját. A stílusuk is mutat rokonságot?

Ég és föld. Apu nagyon erős, nagy az ütőereje. Én inkább technikás, jó mozgású vagyok, igyekszem távolról bokszolni. Nem azt mondom, hogy apu egy faltörő kos volt, de ő a nagy ütésre játszott.

Három gyermeke közül bokszol valamelyik?

A kicsi, Krisztián. Hároméves. Ő mindig bokszol. Van saját kis kesztyűje. Van egy nagyobb Kisvakond-bábuja, akkora, mint ő. A múltkor az ebédlőben az öveimből szorítót készített, és ott bokszolt a vakonddal. Tomi fiam tízéves. Ő is érdeklődött a sportág iránt, de a válásom után pár dolog másképp alakult. De ő is sportol, focikapus. Virág lányom 12 éves. Ő nem bokszol, de ezt nem is szeretném: egy lány, az legyen lány, ne bokszoljon.

Krisztián már a profi pályafutásába született bele. Edzőtermi gyerek?

Amikor a feleségem, Dominika várandós volt, akkor is gyakran elkísért az edzésekre. Valószínű, hogy Krisztián már az anyaméhben hallotta, érezte az ottani jellegzetes zajokat, mert nagyon szeret az edzőteremben. Megnyugszik. Ha otthon nem tudott elaludni, mikor kicsi volt, gyerekülésben levittem oda, és amíg mi gyakoroltunk, elaludt. Kiskorától fogva magammal hordtam az edzésekre. Nagyon szereti a tanítványaimat is. Otthon érzi magát a bokszklubban.

Ha a fiúk közül valamelyik azt mondaná, hogy bokszolni szeretne, 31 kötelek között eltöltött év tapasztalatával mit mondana neki? Támogatná?

Biztosan támogatnám, és mindent megtennénk, hogy ki tudja bontakoztatni ilyen irányú terveit.

Önnek az amatőr pályafutása is rendkívül gazdag. Amatőr eredményeit munka mellett érte el, nyomozóként dolgozott, ami szintén nem nyolcórás munka. Mikor jutott ideje a két gyermekére?

Nagyon fiatal voltam, amikor az első megszületett, 24 éves. Harmadik gyermekem születését egész másként éltem meg, mert már érettebb személyiség voltam. Innen nézve úgy mondanám, hogy sok mindenben gyerekes voltam. De a jelenlegi sportolói helyzetemet se lehet összehasonlítani az akkorival. Most csak a boksznak élek. Akkoriban volt, hogy csak hetente háromszor tudtam lemenni a terembe. Nehéz volt. De akkor is igyekeztünk elmenni kirándulni, sokat játszottunk. Mindig találtam időt a gyerekeimre. Szerintem nem lehet azt mondani, hogy rossz apa voltam.

A házimunkából is kivette a részét?

Nem vagyok olyan ember, akinek gond volna elmosni egy edényt, felmosni vagy felporszívózni. Második házasságomban úgy alakultak ki a dolgok, hogy enyém a kert, a medence, a garázs és az autók. Ami bent van, az Dominikáé, kivéve a kandallót, ami szintén az én feladatom. De nem vagyok egyedül a munkában. Krisztián mindenben sokat segít. A medencét ketten takarítjuk, a füvet is ketten nyírjuk. Nyilván feleannyi idő alatt is meglennék, ha nem segítene, mert így csak fél kézzel tudom tartani a fűnyírót, a másikkal az ő kezét fogom. De hát szokja meg játékos körülmények között a munkát.

Első házassága 2011-ben ért véget. Ekkor még egyik gyermeke sem volt tízéves. Hogyan fogadták a hírt?

Életem egyik legnehezebb helyzete volt, amikor közölnöm kellett a gyerekeimmel, hogy elmegyek otthonról. Ez a helyzet mindenkinek nehéz volt, és mindannyian szenvedtünk tőle. Nagyon sokat sírtam miatta. Szüleim nem akarták elfogadni az új páromat, azt hangsúlyozták, hogy a gyerekeim szenvednek ettől a helyzettől. De ekkor én már határozottan újra akartam kezdeni. Tisztelem, becsülöm a volt feleségem, a mai napig nagyon jó barátom, de nem volt jó a házasságunk, hiányzott a nagy szerelem. Szeretőim, barátnőim voltak, mindig kerestem, de senkinél nem találtam meg azt, amire szükségem lett volna, csak Dominikánál.

Az első házasságából származó gyermekei hogyan viszonyultak új partneréhez?

Nagyon nehezen akarták elfogadni. Idővel aztán javul a helyzet. Én mindent otthagytam a volt feleségemnek és a gyerekeimnek. Hétszobás házunk volt, otthagytam nekik, és egy munkásszállóba költöztünk Dominikával. Aztán vettem egy lakást, oda költöztünk. A gyerekeim eleinte nem nagyon akartak odajönni vagy nálam aludni. Most építettem egy családi házat, ahol nekik is van egy 12 méter hosszú gyerekszobájuk, amely bármikor nyitva áll előttük. Ebben a helyzetben mindenkinek időre van szüksége, de dolgozunk rajta.

És önnek hogyan változott meg a kapcsolata a gyerekeivel a válás után?

Nem töltünk együtt annyi időt, mint korábban. Eleinte nagyon nehéz volt kezelnem a helyzetet. De ahogy az idő telik, és a gyerekek is nőnek, úgy lesz egyre könnyebb.

Említette, hogy most már másképp éli meg az apaságot, mint korábban. Miben változott a hozzáállása?

Más a viszonyulásom a dolgokhoz, folyamatokhoz. Sokkal türelmesebb vagyok. Jobban odaadom magam. Kiélvezem minden pillanatát.

Hogy telik egy átlagos napja?

Voltaképpen az egész év a boksz körül forog. Ha nem készülök valamilyen meccsre, akkor is napi két edzésem van. Reggel én viszem Krisztiánt óvodába, délután megyek érte. Igyekszünk minél több időt együtt tölteni. És közte a boksz, a boksz, a boksz. A KO Box Club Galanta-beli növendékeimmel készülünk a hazai, európai és világversenyekre, nincs megállás. Köztük is van egy elit csoport, akik naponta kétszer edzenek. Nekik én biztosítom a szállásukat és az ellátásukat. Az iskolában egyéni tanmenet alapján tanulnak, de ellenőrzöm a tanulmányi eredményeiket is, mert az a legfontosabb. Ha valami olyan éri őket, ami miatt a jövőben nem tudnak majd sportolni, akkor fontos, hogy legyen megfelelő végzettségük, szakmájuk. Így azt mondhatom, nem három, hanem tizenhárom gyerekem van.

Krisztián látta már önt élőben a szorítóban?

Még nem, a feleségemmel úgy ítéletük meg, hogy ehhez még időre van szüksége. De DVD-ről megnézi a mérkőzéseimet. Tudja, milyen meccsre készülök. Legutóbb, amikor Hamza Wanderával bokszoltam Nagyszombatban, kérte, hogy hozzam el hozzánk Wanderát, mert meg akarja nézni. Aztán mindennap rákérdezett, hogy mikor lesz a mérkőzés, és persze örült, amikor hazahoztam az övet. Ezt egyébként az előző két gyermekem is mindig mélyen átélte. Virág lányom a fekete öveket látva azt mondta: »Apu, megint fiús övet hoztál, hozhatnál már valami lányosat, rózsaszínt.« De hát olyant nálunk nem osztanak. Így nagy volt az öröm, amikor 2010-ben megnyertem a PBU (Profi Box Union) Európa-bajnoki övét, amely fehér.

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?