A betlehemi Fényt választani

Már hetekkel karácsony ünnepe előtt, sőt sok esetben az adventi időszak kezdete előtt is utcák, üzletek, házak, vásárok csillognak-villognak, bevásárlóközpontok és webáruházak kínálnak átláthatatlan mennyiségű árut, ontják az ajándéktippeket, harsogják, kinek mire, mi mindenre lenne szüksége, mit érdemes megvennie, mivel kéne valakit meglepnie. Szinte minden beszerezhető, minden keresett dolgot meg lehet találni a színes kínálatban, sőt: „akkor már érdemes hozzá valami mást is venni” – kínálja a jól hangzó akció, s még folytathatnák a legtöbbünk által jól ismert november végi és decemberi helyzet leírását. Mindez könnyen hatást gyakorolhat ránk, mindez könnyen kifáraszthat, hiszen nem olyan egyszerű csak úgy kikerülni ezt a fajta zajt, ezt a fajta nyomást, ezt a fajta csillogást. Pedig érezzük, hogy igazából nem is erre vágyunk. Ennél valami többre, nemesebbre, valami mélyebbre. S mégis, a jelenben egy ilyen zajos úton haladva kell eljutnunk karácsonyhoz, a szentestéhez, Jézus Krisztus születésnapjához, egy ilyen árukavalkádon át kell eljutnunk az ünnephez, annak lényegéhez. Belső érettségre és bölcsességre van szükségünk ahhoz, hogy ne essünk csapdába, hogy ne hagyjuk elnyomni azt a belső vágyat arra a bizonyos többre, arra az óhajtott nemesebbre, arra, amire és Akire szívünk igazából vágyik. Gömbök és más díszek százaiból, rengetegféle szaloncukorból és egyéb édességből, kisebb és nagyobb, hagyományos és rendkívüli ajándékok sokaságából lehet válogatni, ám bizony jó, ha valaki bölcsen, megfontoltan, ízlésesen, előrelátóan, észszerűen tud választani, el tudja dönteni, mire is van igazán szüksége, mi az, amivel másnak igazán örömet szerezne, mi az, aminek igazi – nem elsősorban anyagi – értéke van, mi az, ami segíthet karácsony valódi üzenetének hirdetésében. Jól dönteni, jól választani bölcs dolog. Jól megszabni a határokat – időben, anyagiakban, munkában – szintén egyfajta érettségre utalhat. Jól megszervezni egy család mindennapjait az adventi Krisztus-várás idejében is csodálatos kincset jelenthet, jó út lehet egy szép ünnephez. Jól kihasználva az adventi heteket a lélek életére, annak ápolására, a lelki készületre, szintén nem szabadna, hogy hiányozzon egyikünk decemberéből sem. Jó döntés és bölcs választás az, amikor az ember tudatosan, átgondolt értékrend szerint enged közelebb vagy utasít el valami rá hatást gyakorolni kívánó kínálatot, legyen az áru, ideológia, divat, csillogás. S talán a karácsonyt megelőző hetekben történő választásaink, döntéseink, határszabásaink, céltudatos készülődésünk, a lényeg szem előtt tartása, a józan ész és szerető szív megedzhetnek bennünket, begyakoroltathatják velünk a bölcs döntés és jó választás művészetét. Sőt, a jó döntések és helyes választások gyümölcseit érzékelve – mint például a szívben, családban, baráti körben és további közösségekben boldogan átélt karácsony, amely nyomot hagy, amely úgy belül érint, amely egy igazi értékeket felölelő értékrendet szem előtt tartó advent alapjaira épült – még inkább elmélyül bennünk azt a megállapítás, hogy érdemes odafigyelni, hogy ne csak sodródjunk valamiféle árral, ne csak a fogyasztói társadalom jó hasznot hozói, ne csak a szemkápráztató művillogás befolyásoltjai, hanem gondolkodó, bölcsen választó, véleményt alkotó, belső meggyőződésünk szerint élő, igazi értékeket őrző és továbbadó emberekként válasszuk nap mint nap a jót, a helyeset, válasszuk a legfőbb Jót, az abszolút Jót, az Istent. Karácsony lényege Ő maga. Emberi létezést vállalt, jó példát élt minden idők embere elé. Utat mutatott, fényt gyújtott. Ebben a Fényben látjuk, mi is, hogy mi a jó, mi az erkölcsös, mi az örök, mi az érték, mi az, ami nem múlik el, mi a szeretet, mi az, amit választanunk kell. Istent választani karácsonykor, az év minden napján, az új esztendőben, egész életünkben, mindig jó döntés. Mert hiszen Ő tud betölteni bennünket igazán. „Nyugtalan a mi szívünk, míg Benned meg nem nyugszik, Urunk” – állapítja meg Szent Ágoston. Az ember természeténél fogva vágyik a Transzcendenssel való kapcsolatra. Többre vagyunk teremtve, mint csupán materializmusra vagy pár évtizednyi földi hedonizmusra. Ott legbelül nem tud bennünket igazán betölteni más csillogás, csak az a Fény, amely felragyogott a betlehemi éjszakában. Ebben a Fényben kap igazi értelmet a karácsonyfa, mely fényeivel Jézus Krisztusra, a Világ Világosságára emlékeztethet, s ebben a Fényben válik értékessé minden szeretetből adott és kapott ajándék is, amely Jézus Krisztusra, a legnagyobb Ajándékra, Megváltónkra emlékeztethet bennünket.

Molnár Tamás

A szerző katolikus lelkipásztor, egyházjogász

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!