5 rövid történet az iskolából

f

Mindenkinek vannak tanulmányi éveiből emlékezetes anekdotái, amelyeket időnként elővesz, hogy társaságát megnevettesse, vagy épp elszomorítsa. A történetek aztán vagy igazak, vagy nem. De nem is ez a fontos, hanem hogy eszünkbe juttatják azokat az éveket, amikor még az életnek tanultunk, nem az iskolának.

1. Lángos sincsen, te sem vagy már. Elsős koromban még minden nagyszünetben lehetett lángost venni az iskolafolyosó végén a svédszekrények között öt koronáért. Két nagy fehér zománcos vájdlinggal hozták a Pálma presszóból, és mivel hamar elfogyott, minket, elsősöket már kicsöngetés előtt pár perccel kiengedtek a folyosóra, hogy jusson. Megtanultuk, hogy ha sikeresek akarunk lenni az élet versenyében, hamarabb kell indulnunk, mint a többiek.

2. Tízórai: kolbász. Napjainkban dietetikusok hordái értekeznek arról, felelősségteljes szülőnek hogyan érdemes összeállítania gyerekei iskolai tízóraiját, hogy az mindenféle szükséges tápanyaggal ellássa a gyereket, aki így majd könnyebben és gyorsabban tanul. Harminc éve még a szeleteletlen füstölt kolbásszal meg zöldpaprikával a kezünkben sétáltunk nagyszünetben a folyosón, és lám, mindenki irigylésre méltó életpályamodellt tudott letenni az asztalra.

3. Megint a Mečiar győz. Szlovákórán egy időben a tanár általában az ufókról beszélt, természetesen magyarul. Olyanokat mondott, hogy arról tudjuk észrevenni, hogy az ufók éjszaka, alvás közben mintát vettek a húsunkból, hogy a térdünket kiegyenesítve a hátsó részen nem púpos a bőr (mert hisz onnan vették ki). Talán csak egyszer nem mesélt az ufókról, akkor egy rádiót hozott be, és a parlamenti választások eredményéről szóló híreket hallgattuk. Izgultunk, nehogy megint Mečiarék győzzenek. De megint Mečiarék győztek.

4. Délutáni buszvárás közben mesélték, hogy az egyik felettünk levő évfolyamban felmérő írása közben valaki puskázott. A tanár észrevette, odament hozzá: „Emeld fel a papírt!” A gyerek felemelte, de úgy, hogy az alatta levő cetli a földre csússzon. A tanár megkerülte az asztalt, és lehajolt a cetliért. De abban a pillanatban szétrepedt az ülepén a szürke vasalt nadrág. Kiegyenesedett, óvatosan az ajtó felé hátrált, s azt mondta: „Legyetek csendben és fejezzétek be, mindjárt itt vagyok.” A dolgozatok jól sikerültek.

5. Ötezer korona. Egy ideig füzetek borítóinak belső oldalára írtuk fel, ha az előadó különösen emlékezeteset mondott. Egy alkalommal a tanár a kereszténységről fejtette ki véleményét: a kereszténység szerinte nem más, mint az emberiség harca a gonosz angyali fejedelmek ellen, amelyek uralkodási területe kiterjed a földre is. Egy másik alkalommal azt mondta: „Nyitott vagyok arra, hogy ötezer koronát találjak az utcán, de az alapvető életérzésemet nem ez fogja meghatározni.” Azóta ha ötezer koronát találok az utcán, ez mindig eszembe jut (de aztán elfelejtem).

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?