Hálóingben a fa alatt

Olvasónk, Gy. Márta kilencvenegy éves édesanyjával pont ilyen érzéketlenül bántak a galántai kórházban, amikor lányai kifejezett kérése ellenére mentővel küldték haza, a mentősök meg kiültették az udvarra a fa alá, és otthagyták. Az idős hölgy október 4-től 8-ig öt napot töltött kórházban légzési nehézségek miatt, és a lányai már a beutaláskor hangsúlyozták, hogy mielőtt hazaengednék, hívják fel őket, mert ők akarják hazavinni. „A tapasztalat mondatta ezt velünk, mert édesanyám két hónapja is kórházba került bordatörés miatt. Akkor este tíz körül hívtam a mentőt, elvitték, és éjfél után hívtak, hogy mehetünk érte. Egy kilencvenegy éves asszonyt törött bordával sem hagyhattak ott reggelig, nem találtak neki ágyat, hanem tolószékben kiültették a folyosóra, és magára hagyták. Akkor is nagyon fel voltam háborodva, de még nem sejtettem, hogy ennél rosszabb dolog is történhet vele” – mondja olvasónk.

Sürgősségi hazaszállítás

Édesanyja a törött bordák miatt nem szorult kórházi kezelésre, de két hónap múltán újra bekerült, ekkor már a szíve miatt. A korára való tekintettel a műtétet nem akarták megkockáztatni, a lányainak azt mondták, hogy amint stabilizálják az állapotát, hazaengedik.

„Látogatni nem lehetett, de többször is elmondtuk az osztályos nővéreknek, hogy okvetlenül hívjanak fel, mert vagy én jövök a mamáért, vagy a húgom. Azt mondták, ha minden rendben lesz, október 8-án hazaengedik. Dél is elmúlt már, és még mindig nem hívtak, sem engem, sem a húgomat. Végül a húgom telefonált a belgyógyászatra 14 óra tájban, és közölték vele, hogy édesanyánkkal öt perce indult el a mentő Jókára. Kétnaponta váltakozunk nála a húgommal, de amíg a kórházban volt, egyikünk sem tartózkodott a szülői házban. Én épp úton voltam Nagysurányba, amikor a húgom felhívott, hogy a mamát már hazavitte a mentő. Szerencsére csak a szomszéd faluból, Illésházáról kellett visszafordulnom” – mondja Gy. Márta.

Mentőbe nem kell felöltözni

Mire odaért a szülői házhoz, édesanyja már hálóingben, pongyolában ült az udvaron, a kórházi cédulával a kezén (!). A mentősök hagyták ott, akik közül az egyik átugrotta a kerítést, kinyitotta a kaput, és beültette a nénit a fa alatti kerti székbe.

„A mentős akkor hívott, hogy édesanyánk otthon van, amikor már ott voltam mellette. Azt is mondta, hogy azért vitte be az udvarra, mert mégsem akarta az utcán hagyni. Hát még szép! Szegény mama nagyon meg volt rémülve, napokig tartott, amíg megnyugtattuk, hogy minden rendben, most már itt vagyunk mellette. Nem értem, hogyan történhetett ez meg, hiszen ő is mondta a nővérnek, hogy nem megy haza a mentővel, a lányait hívják, ők jönnek érte. A nővérke erre azt mondta neki, hogy nincs idő, vár a mentő. Fel akarta venni a ruháit, erre is azt a választ kapta, hogy a mentőbe nem kell felöltözni. Nem tudom, miért volt olyan sietős a dolog, mert csak őt szállította a mentőautó, nem vártak rá más betegek. Az alig összeforrt vagy talán még össze sem forrt bordáival lekötözték egy kemény székre, úgy zötyögtették Galántáról Jókára. Másnap hívtam a kórházat, hogyan tudták ezt megtenni egy ilyen idős beteggel, amikor az volt a megegyezés, hogy megyünk érte. A nővér azt mondta, hogy édesanyánk telefonjáról nem lehetett hívni bennünket. Ez igaz, mert úgy állítottuk be, hogy csak mi hívhassuk őt, de mi közük nekik ehhez? Nem a szolgálati telefonról kell hívniuk a hozzátartozót, hogy hazaküldik a beteget?” – kérdi Gy. Márta, és ezt kérdeztük mi is a Svet zdravia részvénytársaság szóvivőjétől.

A kórházban másként látják

A galántai kórház ugyanis ehhez (a Penta pénzügyi csoport tulajdonában lévő) hálózathoz tartozik és csak a részvénytársaság kommunikációs szakemberei nyilatkoznak a sajtónak. Ez esetben megkeresésünkre azt válaszolta Bianka Krejčíová PR-specialista, hogy a galántai kórház álláspontja alapjában más, mint az olvasónk által megadott információk, és az említett páciens hazabocsátása egyáltalán nem úgy történt, ahogy a lánya állítja.

„A beteg az egész kórházi kezelés időtartama alatt tájékozott volt, kommunikált és együttműködött. Azért bocsátották haza a kórházból, mert orvosi szempontból nem volt indokolt a további kezelése. Ő maga kérte, hogy mentővel vigyék haza. A kórház személyzete ezért igyekezett felhívni a hozzátartozók által megadott telefonszámot, de a telefont nem vették fel, és eközben a beteget már átvették az egészségügyi közlekedési szolgálat alkalmazottai. Azon nyomban visszahívott a belgyógyászati osztályra a páciens lánya, akinek elmondták, hogy az édesanyja most hagyta el a kórházat. A beteget a mentősök a lányának adták át, aki röviddel utánuk érkezett. Semmilyen körülmények között nem történhetett volna meg, hogy egyedül hagyták volna a helyszínen. Magától értetődő dolog, hogy amennyiben a beteget a megadott címen nincs kinek átadni, akkor automatikusan visszaszállítják a kórházi osztályra” – állítja Krejčíová.

Pongyolában, cédulával

Ez tehát a hivatalos álláspont, és szép is lenne, de bennünk és olvasónkban is maradtak kételyek. Még ha így történt is a dolog, egy kilencvenegy éves beteg hazaszállítása nem lehet annyira sietős, hogy nem várják meg, amíg elérik telefonon a hozzátartozóját – pláne, ha erről előzetesen megegyeztek. Az is kérdéses, hogy az idős néni valóban mentővel akart-e hazamenni – a lánya szerint pont ellenkezőleg, azt kérte, hogy őket hívják – de ilyen idős páciens esetében az kellene, hogy mérvadó legyen, amiben a hozzátartozókkal megegyezett a személyzet. Hiszen a nővérek nem lehettek biztosak abban, hogy miután a beteggel elindult a mentő, elérik a lányait, azt pedig tapasztalatból is tudhatták, hogy bármennyire tájékozott és kommunikatív egy beteg, kilencvenegy évesen nem lehet egyedül otthon hagyni.

Jól hangzik az az az állítás is, hogy semmilyen körülmények között nem hagynák magára a kórházból hazaszállított beteget, csak sajnos sok olyan esetről tudunk, amikor a véletlenen és a szerencsén múlott, hogy a hozzátartozót már akkor hívták, amikor a kapuban álltak a pácienssel. Mi van akkor, ha éjszaka alszik, ki van kapcsolva a mobilja, napközben tárgyal, dolgozik, és le van halkítva a készüléke, vagy olyan messze lakik, hogy nem tud perceken belül odaérni? Ha valóban visszavinné a beteget a mentő a kórházba, nem lenne egyszerűbb otthagyni, amíg elérik a hozzátartozóit és megbizonyosodnak arról, hogy lesz kinek átadni?

Mi lesz, ha visszakerül?

Arra a kérdésünkre, hogy az idős hölgyet miért küldték haza egy szál hálóingben és pongyolában, és miért hagyták a csuklóján a kórházi azonosító cédulát, már választ sem kaptunk. És azt sem tudtuk meg, miért volt annyira sürgős egy kilencvenegy éves beteg hazaszállítása, ha egyedül ült a mentőben.

Persze, megtörténik, hogy a hozzátartozók néha ok nélkül is panaszkodnak és jogtalanul vádaskodnak, de ilyet az ember egyszerűen nem talál ki. Ha rendben hazahozzák a családtagját a kórházból (főleg most, hogy látogatni sem lehet), örül, hogy egy gonddal kevesebb, és nem fogja bonyolítani az életét – aki gondoskodott már idős emberről, az biztosan érti, mire gondolok. Olvasónk ezért sem akar hivatalosan panaszt tenni az egészségügyi felügyeletnél, azt mondja, fontosabb dolga is van ennél, és nem is a bosszú a célja, hanem az, hogy ilyesmi többé senkivel ne történhessen meg. Meg aztán attól is tart, hogy ha az édesanyja netán visszakerülne a kórházba, rosszul bánnának vele. Azzal pedig, hogy a legtöbb páciens és hozzátartozó kiszolgáltatottságában így gondolkozik, valahol számolnak is a kórházak illetékesei. Ezen a területen lenne a legnagyobb szükség kórházi reformra.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/44. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene