Háború a szomszédban?

Oroszország komoly hadi erőt összpontosít az ukrán határnál, és a Kreml minden nyilatkozata arra utal, hogy kész megtámadni nyugati szomszédját. Grigorij Mesežnikov orosz származású, negyven éve Szlovákiában élő politológus szerint a háború esélye reális, Oroszország ugyanis olyan helyzetbe manőverezte magát, hogy már akkor sem fog engedni, ha tudja, hogy csak veszíthet.

Miről van itt egyáltalán szó? Orosz nagyhatalmi ambíciókról, irracionális félelmekről, erőfitogtatásról?

A jelenlegi helyzet ambíciók, sérelmek és számítások egyvelege. A legfontosabb az, ahogy Putyin Oroszország és a Nyugat kapcsolatát látja, ez pedig tiszta paranoia. Ellenséget lát a nyugati államokban, és fenyegetésnek tartja, hogy a NATO közeledik Oroszország határaihoz. A másik fontos tényező, hogyan tekint Oroszország szerepére a történelemben, a nemzetközi kapcsolatokban, és ez jelentősen túlértékelt pozíció. A harmadik szempont pedig az, hogy Oroszország mindig úgy tekintett Ukrajnára, mint a saját területére, amelynek nincs joga önálló államiságra. Putyin szerint Ukrajna azonos Oroszországgal, de ez nem igaz, mert Ukrajna önálló történelme sokkal hosszabb, mint az az időszak, amely Oroszországgal kötötte össze.

Vagyis az ultimátum, hogy a NATO ne terjeszkedjen tovább Oroszország felé, csak mondvacsinált indok?

Én ezt gondolom. A Kreml a kezdetektől irreális követelményeket támaszt, és csak az a célja, hogy indokot teremtsen Ukrajna megtámadására. Jól tudja, hogy a NATO és a Nyugat önmagát tagadná meg, ha teljesítené az ultimátumát, de azt illetően, hogy a nyolc éve tartó konfliktus után mik a tervei Ukrajnával, csak találgathatunk. Nem kizárt, hogy katonai támadást indít ellene, és az egész országot meg akarja szállni, de az is lehet, hogy csak az általa ellenőrzött területeket – (a Krím félsziget, Donyeck és Luhanszk térsége) akarja kiterjeszteni.

Mi motiválja Putyint? Mert azt neki is tudnia kell, hogy komoly gazdasági szankciókra számíthat.

Nem igyekszem megérteni Putyint, csak abból indulok ki, mit tett a múltban, és ebből következtetek arra, hogyan járhat el a jövőben. Mivel Ukrajna jelentős részét már megszállta, ezt újra megteheti. Emlékezzünk vissza, hogy már 2014-ben szeretett volna új államot létrehozni Ukrajna területén a Dnyesztertől Ogyesszán át Harkovig, és elzárni Ukrajnát a tengertől. Ez pedig csak az ukrán társadalom ellenállásának köszönhetően nem sikerült.

A Duma képviselői nyíltan beszélnek arról, hogy Oroszországnak az 1917-es határokig kell terjeszkednie. Ezt nem tehetnék meg Putyin jóváhagyása nélkül.

Természetesen, az ő nagyorosz vízióit tolmácsolják. Ő maga ritkán beszél erről nyíltan, inkább a szócsöveire hagyja. Az ő feladatuk a témát bedobni a közbeszédbe, aztán ő is elkezd vele dolgozni.

Ez a mostani ultimátum is ilyen? Casus belli, hogy legyen indoka Ukrajna megtámadására?

Igen, de azzal nem számolt, hogy hallatlan arroganciája eredményeként a Nyugat összezár. 125 ezer fős orosz hadsereg az ukrán határon már nem vicc, és a napokban helyeztek át az oroszok 250 fős felderítő osztagot az ivanovszki területről az ukrán határra. Putyin azzal számolt, hogy a Nyugat nem fog reagálni, hiszen Ukrajna nem NATO- és EU-tagállam, de a NATO-tagállamok nagy része ennek ellenére politikailag és katonailag is támogatja Ukrajnát.

A katonai támogatás nem csupán jelképes a százezres orosz hadsereggel szemben?

Nem, mert Ukrajnának csak bizonyos haditechnikára van szüksége. Leginkább páncéltörő lövedékekre és Stinger típusú légvédelmi rakétára. Most annyi ilyen haditechnikát kapott, hogy az oroszok komoly ellenállásra számíthatnak.

A kilátásba helyezett gazdasági szankciók mennyire lehetnek Oroszország számára elrettentő erejűek?

Úgy vélem, Putyin számára inkább a haderő lehet elrettentő, de itt sem kell racionális megfontolásokra számítani. Ami a gazdasági szankciókat illeti, a Nyugat a nemzetközi banki átutalásokat lehetővé tevő SWIFT-kód megvonását helyezte kilátásba, ami komoly érvágást jelenthet az orosz nemzetközi kereskedelem számára. Van ugyan saját kódrendszerük, készpénzzel is tudnának kereskedni, főleg olyan országokkal, amelyek szintén tiltólistán vannak, de a pénzátutalások folyamata jóval bonyolultabb lenne. Sokkal érzékenyebben érintené őket a gáz- és kőolaj-embargó.

Ezt viszont mi is megsínylenénk, nem?

Nem hinném, mert Oroszország számára létfontosságú, hogy eladja a kitermelt gázt és kőolajat. Ha valamitől egyáltalán tart, csak ettől. Néhány hónapig kötheti a Kreml az ebet a karóhoz, de utána akkora kiesést jelentene az orosz költségvetésben a szállítások leállítása, amit nem engedhet meg magának. Biztos, hogy az EU-nak kevésbé fájna a szállítások kiesése, mint Oroszországnak.

Putyin évek óta bizonyos vörös vonalakról beszél, amelyeket a Nyugatnak nem lenne szabad átlépnie Oroszországgal kapcsolatban, de ezek folyton változnak. Most melyek ezek?

Mindig az, ami Putyinnak megfelel. De általánosságban ilyen vörös vonalnak tekinti a szovjet utódállamok európai integrációját, NATO-tagságát, és főleg az önálló demokratikus Ukrajnát. Ha ennek az államnak sikerülne teljesen kiszabadulnia az orosz oligarchikus, autoriter hatás alól, ez Putyin pozícióját is meggyengítené.

Ukrajna mellett egyértelműen az USA, Kanada és Franciaország állt ki. Németország óvatos álláspontját mivel magyarázza?

Németország orosz optikával figyeli a nemzetközi történéseket, és ennek oka a második világháborúig, az akkor történtek miatti bűntudatig vezethető vissza. Közben azt is látniuk kellene, hogy Ukrajna többet szenvedett a német megszállás miatt, mint az orosz területek. Putyin a Molotov–Ribbentrop-paktum szellemiségének követője, Európa hatalmi szétosztását tartja helyesnek, de közben Oroszországban egyre erősebb az oroszok második világháborús győzelmét hirdető németellenes propaganda. Naponta elhangzik a médiában, hogy ezt megismételhetik, újra le fogják győzni Németországot és a Nyugatot. Ukrajnában nincsenek ilyen hangok, Németország mégsem áll ki mellette egyértelműen.

Ukrajna a NATO-tagság ígéretének ellenében lemondott az atomfegyvereiről. Újrakezdheti ezek gyártását?

Könnyen újrakezdhetné, mert atomerőművei és szakemberei is vannak, de Ukrajna Oroszországgal ellentétben betartja a nemzetközi egyezményeket. Az oroszok aláírása bármely nemzetközi szerződés alatt kevesebbet ér, mint a papír, amelyen kinyomtatták. Ukrajnával kapcsolatban sem tartottak be semmit, mindig kitaláltak valamit, miért nem érvényes az, amiben megállapodtak.

Legújabban azt, hogy még Gorbacsov megállapodott volna a nyugati hatalmakkal, meddig terjeszkedhet a NATO.

Ezt maga Gorbacsov cáfolta. A megállapodás csak arra vonatkozott, hogy amíg az NDK-ban orosz katonák lesznek, addig NATO-tagállamok katonái nem lépnek be oda. A NATO bővítését egyáltalán nem érintették, akkor még fogalmuk sem lehetett róla, de az orosz ügynöktrolloknak kapóra jött ez a téma. Sajnos, Szlovákiában ők nagyon sokan vannak: meggyőződéses önkéntesek és fizetett ügynökök is. Európának sokkal nagyobb kárt okozhat Oroszország ezzel az információs háborúval, mint azzal, hogy nem szállítana gázt, mert az utóbbihoz gazdasági érdeke fűződik. A pénz nyelvén az oroszok is értenek, de semmilyen más nyelven nem. Az, hogy demokrácia, jog és igazság, nem mond nekik semmit.

Mikor indíthatnak támadást az oroszok Ukrajna ellen?

Szerintem ez hetek kérdése, és csak a téli olimpia hátráltatja. Hszi Csin-ping kínai elnök telefonált Vlagyimir Putyinnak, hogy most ne indítson támadást Ukrajna ellen, mert az elvonná a figyelmet a téli olimpiai játékokról. Ezek az oroszoknak is fontosak, ezért a következő hetekben várhatóan úgy tesznek, mintha tárgyalnának. Az olimpiai játékok február 20-án érnek véget. Ez szimbolikus dátum, és köztudott, hogy Putyin hisz a számmisztikában. Grúziát 2008. 8. hó 8-án támadta meg, nem lepne meg, ha Ukrajna ellen 2022. február 20-án vagy 22-én indítana offenzívát.

Ilyen babonák és hiedelmek mentén dőlne el a világ sorsa?

Putyinról köztudott, mennyire babonás, és hogy minden fontos döntése előtt tanácskozik az úgynevezett vénekkel, idős pravoszláv szerzetesekkel. Ez persze nem azt jelenti, hogy hívő lenne, hiszen volt KGB-s, a belső ellenség elleni ügyosztályon dolgozott, és mindent, a vallást is beleértve a saját hasznára fordít. Mindez egyszerűen a propaganda része.

Mennyire van az utóbbi hetek eseményeire hatással Szergej Lavrov külügyminiszter? Sokat hallani arról, hogy ő az offenzív orosz külpolitika szellemi atyja.

Lavrov Putyin belső köreihez tartozik, de nem a legszűkebb csoporthoz. A legfontosabb döntéseket Putyin Nyikolaj Patrusevvel, a biztonsági tanács főtitkárával, Alekszander Bortnyikovval, az orosz titkosszolgálat (FSB) igazgatójával, Szergej Sojgu védelmi miniszterrel és Igor Szecsin oligarchával tárgyalja meg. Ők mind az Ozero-csoport néven ismert villatulajdonos szövetkezet tagjai. Az ozero oroszul tavat jelent, egy Szentpétervár környékén lévő tó partján sorakoznak ugyanis azok a dácsák, amelyek tulajdonosai még 1996-ban tagjai lettek a Putyin köré szerveződött szövetkezetnek. Lavrov csak egy lojális végrehajtó, aki ma már nem is viselkedik úgy, mint egy diplomata. Vulgáris, fennhéjázó, agresszív, úgy tárgyal a külföldi partnerekkel, hogy közben mindig az orosz közvéleménynek üzen.

Az orosz közvélemény mit gondol erről az egészről?

Háborút akar, mert a végletekig felhergelték. Az orosz közmédiában olyan háborús propaganda folyik, hogy innen nincs visszaút. A Dumában nyíltan beszélnek arról a képviselők, hogy amerikai szenátorokat kellene elrabolni, vagy amerikai katonai támaszpontok ellen támadást indítani. Az orosz külpolitika alfája és ómegája a paranoia: állandó meggyőződése, hogy a Nyugat ellenségesen viszonyul hozzá, és több jár neki, mint amennyi jutott.

Mindeközben pedig Szlovákia annyira óvatos, mintha nem is a szomszédban fenyegetne háború.

A köztársasági elnök, a kormányfő és a külügyminiszter nyilatkozatai rendben vannak, de nagy kár, hogy az emberek nagy részét az ellenzék befolyásolja, olyan köpönyegforgató demagógokkal az élen, mint Robert Fico vagy párttársa, Ľuboš Blaha. Ők most nagy oroszpártiak, mert politikailag ez hoz nekik a konyhára. Aztán itt vannak még az olyan „hasznos idióták”, mint Ján Čarnogurský, akik meggyőződésből terjesztik az orosz ideológiát. Én ott éltem, tudom, hogy ez mennyire veszélyes.

Elképzelhető, hogy Oroszország visszalép és mégsem támadja meg Ukrajnát? Ha igen, mit kérhet cserébe?

Ez az, amit sosem tudnánk meg. Putyin olyan helyzetbe manőverezte magát, ahonnan nagyon nehéz visszalépni. Ha ez mégis megtörténne, az olyan lenne, mint annak idején Hruscsov esete a karibi válsággal. A világ akkor sem tudta, mi történt. Később derült ki, hogy Amerika olyan, Törökországban állomásozó rakéták visszavonására kötelezte el magát, amelyek már úgyis a lejárati idő után voltak, és tervezték a visszavonásukat. A legjobb esetben ilyen megállapodásra kerül sor, amely után Oroszország azt mondhatja, hogy sarokba szorította a Nyugatot. Rosszabb esetben – amit valószínűbbnek tartok – nem lesz megállapodás, Oroszország megtámadja Ukrajnát. Győzni nem fog, hatalmas veszteségeket szenved el, de az oroszokat semmi nem győzi meg arról, hogy nem jogosak a követeléseik. Ráadásul tovább fogják dédelgetni a sérelmeiket.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/6. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene