Ami foglalkoztat: Covid – egy év után

Vasárnap

Februárban volt az első évfordulója annak, hogy a vírus a világkörüli útján megérkezett Európába. Egy olaszországi kórházban történt, hogy Coviddal diagnosztizáltak egy férfit, aki előtte együtt vacsorázott valakivel, aki Kínában járt.

Az egyéves statisztika pedig több mint tragikus: százmilliót meghaladó fertőzött, két és fél milliónál is több halott, összeomlás szélén tántorgó egészségügy, kihalt utcák, katasztrófafilmbe illő képsorok. Az ember ilyenkor kezd kételkedni azoknak a járványtagadóknak a józan ítélőképességében, akik még most is makacsul kitartanak amellett, hogy puszta „médiahisztiről” van szó.

 

Tagadás mint gyászreakció

Még tavaly tavasszal, az első hullám idején a blogomon foglalkoztam a hitetlen Tamásokkal, akik csak azt hiszik el, amit látnak, és még a létét is tagadják a vírusnak, mert az ugye láthatatlan, megfoghatatlan. Sőt, az utcán se látni betegeket, mint azt egy posztban reklamálta valaki, mert ők karanténban vannak, vagy pedig kórházban.

Pszichológusok ismerik ezt a jelenséget, a gyászreakció első fázisát, amikor egy számunkra fájdalmas dolognak a megtörténtét is tagadjuk. Mondom, érthető a reakció, csakhogy ők, úgy látszik, még nem jutottak túl ezen az első fázison.

Merthogy a koronavírus tükröt is tart elénk, és leteszteli, hogy mennyire vagyunk fegyelmezettek, mennyire vagyunk empatikusak, és igen, hogy mennyire vagyunk összetartóak. Hisz vannak olyanok, akik úgy gondolják, őket nem érinti ez a kérdés, ezért aztán vonuljanak karanténba, viseljenek maszkot azok, akiket a probléma elért, ne pedig az ő szabadságukat korlátozzák.

 

Felértékelődött kapcsolatok

Arra is egyre többen panaszkodnak a környezetemben, hogy mennyire rosszul tűrik a bezártságot, a barátok, a közösségi alkalmak hiányát.

Nos igen, ez a néhány hónap alaposan felértékelte a társas kapcsolatainkat. Kiderült, hogy a digitális tér nem képes pótolni a személyes kapcsolatokat. Egy jó hangulatú családi összejövetelt vagy bulizást a barátokkal nem pótolhat a messenger. Nem is beszélve a közösségi portálok őszintétlen, hazug világáról. A kettő úgy viszonyul egymáshoz, mint a homokozó a homokbányához.

Remélem, sokáig nem feledjük ezt a leckét, hogy virtuális tér ide, közösségi portálok oda, az ember mégiscsak társas lény, akinek szüksége van mások közelségére.

 

 

Azt hihetnénk, hogy ezek a hónapok csak nekünk ilyen nehezek, akik mégiscsak egy másik korban nevelkedtünk. A gyerekeink azonban már beleszülettek a digitális világba, és otthonosan mozognak benne. Ezzel szemben már az oktatásban is gondot jelent, hogy a diákok nem találkozhatnak a kortársaikkal hónapok óta. Most vannak a legérzékenyebb korban, amikor megtanulnak közösségben élni. Életre szóló barátságok alakulnak ki, megtanulják megvívni saját harcaikat, kivívni a helyüket a közösségben. Röviden: közösségben élni. Most pedig mindez megakadt egy időre, ami akár egész további életüket is befolyásolhatja. Néhány hónap nem tűnik soknak, a kutatók mégis már most elveszett nemzedékről beszélnek.

Hogy miért, azt nem az én feladatom kifejteni, de tény, hogy egyre több a depressziós gyerek.

 

Összeesküvés-elméletek

Mint már említettem, szinte a járvány megjelenésének a pillanatában megjelentek a járványtagadók is, akik különböző összeesküvés-elméleteket gyártottak. Ezek villámgyorsan terjedtek a közösségi hálón, és olyan „arcai” voltak, mint Trump amerikai, vagy Bolsonaro brazil elnök. A vakcinák megjelenésével aztán új lendületet kaptak ők is. A legelterjedtebb eszement elmélet szerint az oltással mikrochipeket juttatnak a bőrünk alá, amivel nyomon tudnak minket követni. Elég nevetségesnek tartom, hogy amikor mindenki zsebében ott lapul az okostelefon, és a webes keresők többet tudnak rólunk, mint a családunk, amikor mi magunk teregetjük ki a magánéletünket, tesszük közszemlére még az ebédünket is, akkor hirtelen épp egy chip miatt aggódunk, amit esetleg belénk ültetnének.

A legviccesebb azonban mégis Jair Bolsonaro, aki azzal riogat, hogy aki beoltatja magát, az krokodillá változik. Ugyanakkor rémísztő is. Ha komolyan gondolja, azért, ha pedig nem, akkor azért.

 

A járvány nyertese

A jelenlegi pandémiának azonban mégis van egy nyertese, így közvetve mi is annak mondhatjuk magunkat.

Igen, kitalálták, a Földről van szó.

Azzal, hogy hónapokra leállt a termelés, a széndioxidot okádó gyárak, a turizmus gyakorlatilag nullára esett vissza, a Föld szó szerint föllélegzett. Klímakutatók máris kiszámították, hogy egy év alatt a Föld felmelegedésének üteme egy ezrelékkel mérséklődött. Ezért állítom, hogy mi is nyertesnek érezhetjük magunkat. Mert, ami az egyénnek tragédia, az az emberiség egészének lehet nyereség.

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/11. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?