„Maga volt a boldogság!” Törőcsik Mari mondta ezt Bodrogi Gyuláról, amikor velemi házának udvarán, hatalmas diófája alatt a házasságukról faggattam.
„Kilenc évig éltünk együtt. Szerettem őt.” Egy esztendővel a világszerte ismert magyar színésznő halála után Bodrogi Gyulát kérdezem, el tudta-e már rendezni a lelkében, hogy elveszítette azt az embert, akit élete utolsó napjáig rajongva szeretett?
Előfordul még, hogy kezében a telefon, és fel akarja hívni őt? Hogyan emlékszik azokra a filmekre, amelyekben együtt játszottak? Könnyű volt Törőcsik Marival összeveszni, akár kamera előtt, akár otthon? Ki tudtak szakadni olykor-olykor a nagy mókuskerékből, eljutottak néha, csak úgy kettecskén külföldre? Nászútra volt lehetőségük elutazni? Ennyi idő elteltével hogyan értékeli a házasságukat? Voltaképpen miért váltak el, ha az utolsó pillanatig szerették egymást? A féltékenység, mint olyan, létezett kettőjük között? Az utolsó beszélgetésükből mi maradt meg az emlékezetében?
Szabó G. László teljes írása a legújabb Vasárnapban!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.