„Úgy ugrálsz, mint egy bakkecske!” – dörrent Otíkra, félnótás kocsikísérőjére Pávek úr, Az én kis falum köpcös, hirtelen haragú sofőrje. Megmosolyogtató lépéskombinációjuk legendás képsora lett Jiří Menzel Montrealban díjazott, Oscar-jelölt alkotásának, amellyel Bán János világszerte ismert színész lett.
A neves cseh filmes meg nem élt 84. születésnapja alkalmából Prágában megrendezett Jiří Menzel Fesztivál díszvendége Bán János volt, aki pályája koronájának tekinti Az én kis falumat. „Ha nem játszottam volna körbe háromszor a világot, és csak ezt az egy filmet forgattam volna, akkor is megérte, hogy erre a pályára léptem – mondja. – Barátokat, komoly alkotótársakat és egy másik kultúrát ismerhettem meg vele.”
Milyennek tűnt első látásra Křečovice, a falu, ahol a külső felvételek folytak? Kinek az ötlete volt az a sajátos lépéskombináció? Tudott-e arról, hogy Jiří Menzelnek nem kis harcot kellett vívnia a Barrandov vezetőjével, hogy magyar színész játszhassa Otíkot? Emlékszik még a legeslegnehezebb jelenetére? Milyen partner volt Rudolf Hrušínský, az ábrándos lelkű, falusi orvos, aki méla nyugalommal veszi tudomásul a körülötte zajló komédiát? És Libuše Šafránková, a kis hűtlen feleség? A fülhallgató a fején nem zavarta egy idő után? Az igazi sóder volt, amivel betakarják a furgon platóján? Két nagyfia hogyan viszonyul a filmhez?
Szabó G. László interjúja elolvasható a már megvásárolható Vasárnapban!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.