A szomszéd földje mindig zöldebb!

Zöldítés alatt nem csak azt értjük, hogy a vetésforgóba beiktatunk egy-egy köztes növénykultúrát. A zöldítés fogalmába tartozik a növénytermesztés diverzifikációja, az ökológiai területek kialakítása, a zöldterületek ápolása, a parlagon hagyott területek, faiskolák létesítése stb. 

Zöldítésre vonatkozó szabályok
A gazdának, aki 10–15 hektárnyi földterülettel rendelkezik, legalább 2 növénykultúrát kell termeszteni, de az ökológiai kötelezettség rá nem vonatkozik. Viszont a legnagyobb területen termesztett fő növény legfeljebb a szántóterület 75%-át foglalhatja el. 
A 15–30 hektáros gazdának már a szántóterület 5 %-át ökológiai jelentőségűnek kell megjelölni, és az előzőekhez hasonlóan legalább 2 növénykultúrát kell termesztenie a területén. A fő növény ebben az esetben is csak a szántóterület 75%-át foglalhatja el. 
A 30 hektárnál nagyobb területtel rendelkező gazdáknak már legalább 3 növénykultúrát kell termeszteni, a fő növénykultúra a terület 75%-át foglalhatja el, de a legnagyobb területen termesztett 2 növénykultúra nem foglalhatja el az összterület több mint 95%-át. Ökológiai jelentőségű területként kell megjelölni a szántóterület minimum 5%-át. 

Jól válasszuk meg az ökológiai területen a másodvetést!
Mivel az ökológiai területen tilos a vegyszer alkalmazása, ezért azok, akik eddig fehérjenövényt termesztettek itt köztes terményként, valószínűleg más megoldást keresnek majd. Az ökológiai területen nagyon oda kell figyelni a zöldtrágyaként alkalmazott keverékek megválasztásra is. A növényvédő szerek tilalma azt eredményezheti, hogy bizonyos kártevők jobban elszaporodnak a területen. A másodvetésként használt magkeverékek ugyanis tartalmazhatnak mustárt, olajretket vagy takarmányrepcét, amely épp a repce kártevői számára jelentenek „legelőt”. Tehát az ilyen keveréket tartalmazó köztes termény mellett lévő repce gazdáinak is mindig résen kell lenniük. 
Hasonló a helyzet a kórokozókkal is, egy adott területen nagyban felszaporodhatnak a talajban lévő kórokozók, amelyek azonos, vagy hasonló növénykultúra utóvetése esetén nagy kiesést eredményezhetnek. 

A zöldtrágyakeverékek jó szolgálatot tehetnek
A főnövény lekerülése után zöldtrágyaként jó szolgálatot tehet a mustár, a facélia, a pohánka, az olajretek, a fehérhere, a bíborhere, vagy például a bükköny. Mielőtt választanánk, vegyük fontolóra a vetésidőt, a klímafeltételeket, a talajszerkezetet, az elő- és utóveteményt is. Nagyon fontos a zöldtrágyaként szolgáló növények tenyészidejét is megvizsgálni. Ha a megfelelő vetésforgóban van alkalmazva az adott zöldtrágya, az a talajszerkezet javítása mellett gyérítheti a kórokozókat és kártevőket is. Viszont erre a célra is kellő anyagiakat és figyelmet kell szentelni. Sokan azonban az árvakelésekre vetnek egy másik összetevőt, így alkalmazva zöldítést, viszont ennek nem lesz megfelelő sem a gyomelnyomása, sem a talajtakarása, sem pedig a szervesanyag-képzése. A zöldtrágyázás lényege viszont épp az lenne, hogy védje a talajt a szél és a víz eróziójával szemben, a gyökértömeg lazítsa a talajt és növelje annak szervesanyag-készletét, ezzel pedig a talajban lévő hasznos mikroorganizmusok számát. A másodvetésnél használt zöldtrágyakeverékek emellett úgy tartják meg a talajban a tápanyagokat, hogy azok később felvehetők lesznek a következő növénykultúra számára. 
-er