A Kassához közeli Oázis menedékhelyen kötöttek ki a Nagykapos peremén veszteglő hajléktalanok

Ahogy azt lapunknak Gabriela Fedičová, a nagykaposi városi hivatal alkalmazottja elmondta, már 2025 júniusának elején felvették a kapcsolatot az érintettekkel. 

„A területen akkor egy 62 éves nő és három férfi – 35, 41 és 55 évesek – élt ideiglenes körülmények között, egy olyan telken, amely a Szlovák Földalap kezelésében van. A terepen dolgozó szociális munkások felmérték egészségi és családi helyzetüket, és kiderült, hogy mindannyian a környező Vajánról és Feketemezőről származnak. Ennek megfelelően a város felvette a kapcsolatot az érintett önkormányzatokkal, illetve – a személyes okmányokkal nem rendelkező nő esetében – az ottani szociális munkásokkal is” 

– nyilatkozta az Új Szónak Fedičová. 

A következő hónapokban több konkrét segítségnyújtási kísérlet történt: biztosították az iratok pótlásához szükséges feltételeket, anyagi támogatást nyújtottak az adminisztratív díjak kifizetéséhez, ruházatot adtak, valamint egészségügyi és szociális intézményekbe kísérték az érintetteket. A város részéről ugyanakkor többször is falakba ütköztek, mert volt, aki nem jelent meg a megbeszélt időpontokon, mások következetesen elutasították a felajánlott lehetőségeket. A családi kapcsolatok mozgósítása sem járt sikerrel, a rokonok nem vállalták az érintettek támogatását.

Civil beavatkozás

Ősszel a három, rendezett okmányokkal rendelkező férfinak felajánlották a Kassához közeli bernátfalvi Oázis menedékhelyet, amely kifejezetten a legsúlyosabb helyzetben lévő, fedél nélküli emberek számára nyújt ideiglenes elhelyezést. Akkor még ezt a lehetőséget is visszautasították, ahogyan másokat is. Közben azonban történt egy pozitív fordulat: egyiküknek sikerült albérletet találnia Nagykaposon, ami azt mutatta, hogy az egyéni együttműködés valódi esélyt adhat a kilábalásra. 

A történet végkimenetele végül mégis más irányt vett. Civil emberek – olyanok, akiknek nem volt közömbös a sorsuk – összefogtak, gyűjtést szerveztek, és saját kezdeményezésből megszervezték az érintettek elszállítását a bernátfalvi Oázisba. A menedékhely egyik munkatársa lapunknak elmondta: érkezésükkor meleg környezet, tisztálkodási lehetőség és alapvető ellátás várta őket. 

„Azonnal éltek a lehetőségekkel, nem panaszkodtak, láthatóan megkönnyebbültek” 

– nyilatkozta lapunknak Jozef Šándor. 

A szakember szerint az elmúlt években egyre élesebben érzékelhető a különbség a nyári és a téli időszak között. Amíg jó az idő, sokan inkább a szabadban maradnak, a függetlenség és a megszokott életforma erősebb, mint a biztonság iránti igény. A hideg hónapok azonban sokakat döntés elé állítanak: alkalmazkodni kell a túlélés érdekében.

Akarni a változást

A bernátfalvi Oázisban ma már főként vészhelyzeti férőhelyek állnak rendelkezésre, és sokan pontosan tudják, mikor és hogyan kérhetnek segítséget – de az alkalmazott szerint csak azok jutnak előrébb, akik maguk is akarják a változást. Nagykapos városa az ügy kapcsán fontosnak tartja kihangsúlyozni, hogy a terepen dolgozó szociális munkások és a városi rendőrség továbbra is figyelemmel kíséri a hasonló helyzeteket, és szükség esetén készen állnak segíteni. 

„Emellett új szakmai kapcsolatok felvételét is fontolgatjuk, hogy a jövőben még hatékonyabb eszközökkel tudjunk fellépni a hajléktalanság kezelésében” 

– tette hozzá Fedičová. 

A város álláspontja szerint a korábbi tapasztalatok azt igazolják, hogy – az együttműködő kliensekkel – a közös együttműködésen alapuló kapcsolat a legjárhatóbb út: voltak, akiknek sikerült tartós lakhatást, okmányokat, egészségügyi ellátást és munkát biztosítani. 

„A mostani eset eddig arra is rávilágított, hogy az intézmények segítsége és a civil összefogás együttesen képes valódi fordulatot hozni az emberi sorsokban. Bár a szóban forgó négy személy nem a mi városunkhoz tartozott, helyzetük rendezése óta jelen pillanatban egyetlen olyan emberről sem tudunk, aki hétköznapjait az utcán volna kénytelen tölteni” 

– zárta Fedičová.