A biztos és bőséges termés titka

A szamóca fejlődési ciklusai alapján a legkedvezőbb a minél korábbi ültetés. A gyakorlatban a szamóca ültetésének két időszaka terjedt el. Egyik a tavaszi, március második felétől május elejéig terjedő időszak, a másik, a július végétől szeptember végéig tartó őszi telepítési időszak. A telepítés időpontja alapvetően megszabja az első év termését. Minél korábbi az ültetés, annál nagyobb termésre számíthatunk az ültetés utáni évben. A késői telepítéseknél viszont (szeptember–október) a telepítés utáni évben nincs termés, ami a ráfordítási költségeket aránytalanul megnöveli. Különösen a későbbi, az augusztusi, szeptemberi ültetéseknél lényeges az az időszak, ami az ültetés és a tél beköszöntése között a szamóca meggyökeresedéséhez rendelkezésre áll. A meggyökeresedéshez 3–4 hét szükséges, ez idő alatt a palánta regenerálja gyökérrendszerét, és megindul a levelek képzése is. Általában az ültetés utáni 4. héttől kezdve fogékony a szamóca a napszak hatására. Éghajlati adottságaink mellett a telepítést legkésőbb augusztus 20-ig ajánlatos elvégezni, hogy a következő évben komoly termést kapjunk.

A frigó palántákat a tavasz kezdetétől augusztusig lehet ültetni úgy, hogy a következő évben teljes termést szüretelhessünk. A július végi, augusztus eleji ültetési időpont a termőföld kihasználása szempontjából is kedvezőbb. Tavasszal a hőmérséklet mérsékelt, a páratartalom kedvező, az esetek többségében a talajnedvesség is elegendő. Bár az ültetéskor és azt követően néhány hétig az epertövek öntözése elengedhetetlen, a nyári, nyár végi ültetéshez viszonyítva az öntözővíz igénye minimális. Az ekkor ültetett frigó vagy leveles palántáknak marad idejük a megerősödésre, oldalelágazódások és virágrügyek képzésére.

A szerző agrármérnök