Felfedték lapjaikat Kiska ellenfelei

A Kiska elleni harcosok végre felfedték lapjaikat: a még relevánsnak nevezhető leleplezés után, mely az államfő KTAG nevű cégével volt kapcsolatos, s azzal, hogy a vállalat illetéktelenül akarta elszámolni Kiska kampányköltségeit, most sokkal célirányosabb és ostobább vádak jönnek. Már csak egy gyerekkori pajtás tanúbizonysága hiányzik arról, hogy Kiska lurkó korában bizony rálépett a fűre.

Sajnos, az elnök diszkreditálását célzó próbálkozások folytatása felfedi a motivációkat: elriasztani Kiskát az ismételt elnökjelöltségtől. Mert így áll a dolog: az elnök nyugalomban befejezheti a ciklusát, vagy a már bemutatott meghurcolások árán tovább próbálkozhat kultiválni Szlovákiát, és tenni valamit azért, hogy változzanak a viszonyok az országban.
 
Egy láthatatlan, de jól ismert személy arra inti, hogy ha az utóbbi utat választja, bizony nehéz dolga lesz.
Persze, a nyilvánosság nagy része azt akarná, hogy Kiska vegye fel a kesztyűt. Hogy harcoljon érte. Helyzetét gyakran hasonlítják Michal Kováčéhoz. Csakhogy, bár az első köztársasági elnöknek kicsit nagyobb kaliberű „kellemetlenségeket” kellett megélnie, volt mögötte valami, ami Kiskánál kiányzik: egy politikai erő, amely vele együtt készen állt a Mečiar elleni politikai küzdelemre. Igaz, hogy a kezdetben ez az erő nem volt egységes s túl meggyőző sem, de reális volt: a kereszténydemokratákból, liberálisokból, magyarokból, sőt a baloldaliakból álló politikai erő végül 1998-ban tényleg legyőzte Mečiart. 
 
Ha én lennék az elnök, Matovičot, de elsősorban Sulíkot látva azt mondanám magamnak, hogy ilyen csapattársakkal nincs értelme ennek a meccsnek. De Kotlebára tekintve talán erkölcsi felelősséget éreznék az iránt, hogy ne adjam fel.
 
Szerencsére a jelenlegi hatalom senkit sem rabolt el, pláne az elnök környezetéből. Elrabolta viszont az egész államot, elvette a polgároktól, s most saját vagyonaként kezeli. A Kiska-ügyben is az a tét, hogy ez továbbra is így marad-e.
 
MÁRIUS KOPCSAY
a SME publicistája

 

Ajánló