Vezérelv

Demokratának lenni mentalitás. Sok egyéb mellett azt is jelenti, hogy megértjük, az ember esendő, ezért van szükség intézményesített szabályokra, fékekre és ellensúlyokra a társadalmi működés minden szintjén. Ennek hiánya vigyorog most a képünkbe a kormányválság heteiben. Hiszen hogyan másképp lehetne értékelni, hogy az éppen távozó bukott miniszterelnök közli az államfővel, hogy nagyon is „marad”.

A demokráciának nemcsak a választók és az őket képviselni hivatott csoportok között kellene működnie. Ficóval kapcsolatban látszik csak igazán, mennyire fontos lenne a párton belüli demokrácia. Hogy egy politikai szervezet a tagság akaratából tudjon működni, ne egy ember köré gyűlve építsen hatalmi piramist. Egy párt akkor kerülhet ilyen helyzetbe, ha saját belső demokratikus folyamatait meggyengíti egy erős vezetőért cserébe. Hiszen ha a párt, ebben az esetben a Smer, személytől független intézmény lenne, akkor az a tiszta és egyértelmű érdeke, hogy megszabaduljon attól, aki immár a hosszú távú integritását és népszerűségét komolyan veszélyezteti. Ha mégsem így működik a tagság, akkor az önkényes vezető saját érdekeit a párt érdekei fölé helyezi. Ez történt, amikor Fico hatalomhoz való ragaszkodása még a lemondása pillanatában is görcsös vigyorral kürtöltetett szét, az államfőnek foghegyről odavetett megjegyzéssel.

Egy párt nem egy embert jelent. Nem is jelenthet. A párt egyben mozgalom, eszmét, értéket, értékrendszert követ, képvisel, és működnie kell benne a belső fékeknek és ellensúlyoknak is. Ahogy például a diplomatákat lecserélik négyévente, vagy az amerikai elnököt legfeljebb kétszer lehet megválasztani. Nem egészséges, ha bármilyen hatalmi pozícióban évtizedekig lehet valaki. A hatalom is ópium, súlyos függőséget okoz. Egészséges embereknél valamivel később, de egy idő után biztosan.

A hatalmi csoportok cserélődésére épülő demokratikus választási rendszerek ezt a nagyon egyszerű, evolúciós pszichológiai problémát tudják kiküszöbölni. Éppen ezért tesz jót a belső versenyeztetés, a nem előre lejátszott pártelnöki jelölések, miniszterelnök-jelölti pozíciók. Hogy senki ne válhasson a saját hatalmába vetett hit rabjává. Ha egy párt elhiszi, hogy létezni fog a jelenlegi vezetője utáni években is, akkor máris más szemmel tekint a jelenlegi vezetésre. De csak akkor hiheti, hogy egy évtized múlva is szükség lesz rá, ha nem szakad el az egyszerű emberektől.

Ahol botladozik a demokrácia, ott a pártokon belül is előbb-utóbb gond lesz. Ez fordítva is igaz: ahol a pártok elszemélyesednek, vezérelvűvé válnak, ott előbb-utóbb a demokrácia is szenvedni fog.