Szezon után

Szerintem elhozták a csomagokat, csak nincs kedvük kiszedni – jegyezte meg Ervin. Kolozsváron tehát csomag nélkül kellett eltölteniük egy hetet. Mit fogunk itt csinálni? – kérdezte Bandika. Semmit – felelte Ervin. Menjünk erre! Erre jó lesz? – kérdezte Bandika. Dombnak felfelé menjél, azt akarom látni, hogy néznek ki itt a házak udvarai – felelte Ervin. Hamarosan eléjük került egy ház, melynek erkélyén egy ötéves forma gyerek átlátszó üvegpohárból tejet ivott. Amikor meglátta Bandikát és Ervint, megvakarta mezítelen lábával a másik lába szárát. Van nálad pénz? – kérdezte Bandika. Valamennyi – felelte Ervin. Nem bőröndben tartom a pénzt, hanem nadrágzsebben – tette hozzá. Ez ész-szerű, mondta Bandika. És a bőröndödben mit tartasz? Például abban, amelyiket a repülőgép nem hozott el – kérdezett vissza. Már nem emlékszem – mondta Ervin, majd megkérdezte Bandikát, tudja-e, hogy október elején népszavazás lesz Romániában arról, hogy mi az a család. Honnan a rákból tudnám, kilenc éve nem olvasok híreket – felelte amaz.

Tizenegy körül beültek egy helyre a piac mellett, amelyről nem tudták eldönteni, hogy étterem vagy kávézó. Korai még az ebéd szerinted? – kérdezte Bandika. Szerintem még korai, felelte Ervin, majd hozzátette, azért rendelhetnének valamit, ugyanis ő szeret korán ebédelni. Bablevest rendeltek, kenyérrel. A pincér a tésztát javasolta, pontosabban kenyeret is, meg tésztát is, de Bandika és Ervin nagyon vigyáztak a szénhidráttal. Ezt a pincérnek is megmondták. Nem bérelünk autót? – kérdezte a bableves vége felé Bandika. Minek? – szólt vissza Ervin. Hát ez az – tolta el magától a fehér alapon kék virágmintás tálat Bandika, majd feltette Ervinnek a kérdést, nincs-e kedve fizikatanárnőkkel beszélgetni. Ervin azt felelte, neki nincs, de ha Bandikának van, szívesen megvárja valahol. Bandika csak legyintett, majd azt kérdezte Ervintől, olvasta-e Bodor Ádám Csomag nélkül című prózáját. Ervin nem olvasta, de elmondta, hogy tavaly télen Ausztriában találkozott egy vörös hajú, alacsony termetű nővel, aki azt állította, hogy Zsuzsinak hívják, és hogy Kolozsváron lakik. Mit keresett Ausztriában? – kérdezte Bandika. Divatlapot szerkeszt, felelte Ervin. Majd hozzátette, Zsuzsi hívta fel a figyelmét Dragomán György egyik novellájára, amely arról szól, hogy az 1956-os magyar forradalom Romániában az erdőkben sikeresen folytatódott, a fenyőágakra kötözött rádiókészülékek pedig kint maradtak, és az évtizedek alatt belenőttek a fákba. Ez érdekes, felelte Bandika, mert az említett Bodor-novellában is szerepel egy falu, Dragománfalva. Miközben a novelláskötet, melyben Kolozsváron kijött, 1973-as kiadású. Mellesleg Dragomán György is 1973-ban született, egy kicsit keletebbre, Marosvásárhelyen. Ez nem lehet véletlen – csapott a terítőre Bandika. Szerintem sem, pláne így, szezon után – tette hozzá Ervin.