Szabadulóművészet

Egyre nehezebben viselik az emberek a bezártságot, és ahogy közeledik a tavasz, mind nehezebb lesz féken tartani őket. Sokan már most menekülőre fogják, és ilyen-olyan indokkal elutaznak, hogy egy kicsit fellélegezhessenek. Van, aki bármit vállal ezért, és olyan is, aki a jogi kiskapukat használja ki egy kis tiltott nyaralásra. És vannak kiválasztottak, akik helyben mennek a megengedettnél messzebbre, például szállodák hátsó ajtaján engedik be őket egy kis wellnessre.

Az írek különös módot választottak a kiruccanásra: fogorvosi kezelésnek álcázott kanári-szigeteki, marokkói, barcelonai vagy törökországi nyaralásra mennek. Mivel a helyi szabályozás szerint el lehet hagyni az országot, ha valaki egészségügyi kezelésre utazik (és még egy kísérő is engedélyezve van), így hirtelen sok ezer írnek lett akkora lyuk a fogán, hogy csak külföldi fogászati klinikán lehet rajta segíteni. A kiutazáshoz csupán egy időpontfoglalásra van szükség, az aztán már senkit sem érdekel, hogy valóban elmegy-e kezelésre. Fogorvos helyett jöhet a tengerparti nyaralás. Olyannyira sportot űznek ebből, hogy már jegyet sem lehet kapni például a Kanári-szigetekre tartó járatokra, napokkal az indulás előtt elfogynak…

Mások mindent vállalnak azért, hogy legalább pár napra itt hagyhassák a bezártságot, és újra élvezzék az utazás szabadságát. Egy barátom képes volt tíz napra teljes karanténba vonulni csak azért, hogy még véletlenül se kockáztasson negatív eredményt az indulás előtti PCR-teszten, és egy hétre elment a most is nyitva tartó Maldívszigetekre.

Azt mondja, még ez sem volt nagy ár az ottani pár napért.

Egy barátnőm pedig úgy döntött, hogy a home office lehetőségeit kihasználva három hónapra Thaiföldre helyezi ki otthoni irodáját. Pedig ez sem egy könnyű feladat, hiszen megannyi papírmunka, nagykövetségi vízumintézés mellett az érkezés után 14 napra karanténhotelbe zárják (ami ráadásul nem is olcsó), hogy utána újra egy szabad világban találja magát, munka mellett utazhasson az országon belül, élvezze a tenger hullámait. Neki a kéthetes helyi „börtön” sem nagy ár azért, hogy itt hagyja a bezártságot… A lényeg, szabadulni – bármi áron.

Nyilván nem mindenki engedhet meg magának ilyesmiket, de az tény, hogy a legtöbben – lehetőségeinkhez mérten – azonnal igent mondanának, ha maguk mögött hagyhatnák a bezártságot.
Sok ország most is szívesen várja a turistákat, a beutazáshoz legtöbbször csupán egy 72 óránál nem régebbi, negatív PCR-tesztet kell felmutatni. Túlzás nélkül állítható, hogy ezen most sokat nyernek, a helyi hotelek akár 70–80 százalékra megtelnek. Az árak pedig a mindenkori minimumom vannak, Európán belül pár száz euró, míg egy egzotikus nyaralást már ezer euró alatt is meg lehet úszni. Ezek az országok most a szabadulni vágyókból profitálnak – csak a mexikói Cancúnban júniustól december végéig 6,4 millió turistát fogadtak a helyi hotelek. Hiszen egyre többen bírják egyre nehezebben a csaknem egy éve tartó kijárási tilalmakat – egyre többen vannak azok, akik akár csak pár napra kiszabadulnának már a négy fal közül.